Keresés

"Az öreg Henrik bíboros halála után, megfelelő férfiutód híján II. Fülöp spanyol király magának követelte a portugál trónt és 1580-ban megszállta az országot."

Egész pontosan úgy volt, hogy miután az ifjú Sebestyén király 1578-ban elesett Marokkóban, a portugál rendek I. Henrik néven a bíborost választották királlyá.

Mivel azonban felszentelt katolikus pap volt, XIII. Gergely pápa nem engedélyezte neki, hogy egyházi címeiről lemondva házasságot kössön.

Így aztán 1580-ban utód nélkül halt meg, ez egyben a portugál Avis-dinasztia kihalását is jelentette.

Utána foglalta el az országot a trónbitorló II. Fülöp spanyol király.

Ha már Portugália és nem labdarúgás. :-)

I. Mánuel, más néven Szerencsés Mánuel (port. Manuel o Afortunado vagy Manuel o Venturoso) volt Portugália történelmének legsikeresebb és egyben legnagyobb királya.

1495-től 1521-ig uralkodott és gyakorlatilag az ő uralkodása alatt hajtották végre a portugálok a legjelentősebb felfedezéseiket, ill. Mánuel uralkodása alatt építették ki indiai tengeri birodalmukat.

Brazília partvidékét is az ő uralkodása alatt fedezték fel (Pedro Álvares Cabral 1500-ban), de ennek a gyarmatnak az indiai gyarmataik mellett nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.

A portugálok indiai térnyerésében döntő szerepe volt annak, hogy 1509-ben a portugál flotta, Diu kikötőjében, Francisco de Almeida vezérletével, tönkreverte az egyesült egyiptomi és török flottát.

Mánuel 1509-ben, Sintrában, egyezményt kötött V. Katolikus Ferdinánd spanyol királlyal, országaik afrikai érdekeltségi (hódítási) övezeteinek az elhatárolásáról.

Viszont ostoba módon visszautasította honfitársa és alattvalója, Fernão de Magalhães, azaz Magellán ajánlkozását, hogy körbehajózza a Földet, így aztán a kiváló portugál tengerész spanyol (kasztíliai) lobogó alatt valósította meg a Föld első körülhajózását (1519-1522).

Itt lehet még olvasni röviden I. Mánuel királyról magyar nyelven:

https://hu.wikipedia.org/wiki/I._M%C3%A1nuel_portug%C3%A1l_kir%C3%A1ly

Portugáliához még annyit, hogy a 16. század második felének szerencsétlen történelmi eseményei is hozzájárultak a hanyatlásukhoz.

Az ország III. János király uralkodása (1521-1557) alatt élte a fénykorát, de a történészek szerint a hanyatlás első jelei már ekkor mutatkoztak, az országba beözönlő hatalmas gazdagságot nem használták fel hatékonyan.

III. János halála után 3 éves unokája, Sebestyén (ur. 1557 - 1578) került a trónra, akinek a kiskorúsága alatt nagyapjának bátyja, Henrik bíboros kormányozta régensként az országot.

Sebestyén király már ifjúként rajongott a keresztes háborúk eszméjéért, ezeken az eszméken felnőve felnőttként kalandorpolitikába vitte az országot és háborút kezdett Marokkó ellen.

1578-ban megfelelő európai szövetségesek nélkül, egy kb. 23 ezer fős expedíciós hadtesttel átkelt Marokkóba, ahol egy kb. 2-szer, 3-szor nagyobb arab-berber hadsereg bekerítette és megsemmisítette a portugál erőket. 

Maga a király is elesett, ill. a csatatéren maradt a portugál szárazföldi hadsereg színe-java.

Olyasmi vereség volt ez, mint nálunk Mohács.

Az öreg Henrik bíboros halála után, megfelelő férfiutód híján II. Fülöp spanyol király magának követelte a portugál trónt és 1580-ban megszállta az országot.

1640-ig volt Portugália spanyol uralom alatt, a portugál flottát lényegében besorolták a spanyol flotta kötelékébe és alárendelték a spanyol birodalmi érdekeknek.

1588-ban a Nagy Armada pusztulásakor számos portugál hadihajó is elsüllyedt vagy eltűnt.

1640-ig a portugálok egy sor gyarmatukat elveszítették, ami megmaradt nekik, abból Brazíliát tekintették a legértékesebbnek és a 17. sz. második felétől elkezdték ezt a korábban másodrendűnek tekintett gyarmatukat fejleszteni, kiaknázni.

Brazília 1822-ben kiáltotta ki a függetlenségét, de a latin-amerikai spanyol gyarmatoktól eltérően, az anyaországgal való baráti viszony és kereskedelmi kapcsolatok még nagyon sokáig fennmaradtak, lényegében mondhatjuk, hogy egészen máig:

amikor 2016-ban Rióban volt az olimpia, Brazíliában egy csomó helyen portugál zászlókat tűztek ki és mindenhol szimpátiával fogadták a portugál sportolókat és szurkolókat.

"Azért érdekes hogy a földrajzi felfedezések első hullámának haszonélvezői, Európa perifériájának két országa Spanyolország és Portugália, akik vissza is süllyedtek a régi szintjükre a gyarmataik elvesztése után.

Különben gondolkoztam rajta és a bukásuk egyik fő oka az alacsony népesség volt, egyszerűen nem volt elég ember a gyarmatok benépesítésére, a birodalomhoz szükséges hadsereg fenntartására, az ország ipari szükségleteinek előállítására, ezért kifolyt a pénz az országból árucikkek vásárlására. Nem véletlen, hogy a nagy, népes országok lettek hosszú távon sikeresek, mint Anglia és Franciaország."

Szerintem nem annyira az alacsony népességük volt az oka, bár a 16. sz. elején Spanyolország és Portugália népsűrűsége valóban messze elmaradt Franciaország, Hollandia vagy éppen Anglia népsűrűségétől.

Szerintem az, hogy nem tudták gazdaságilag oly mértékben kiaknázni a gyarmatosításban rejlő lehetőségeket, mint az említett versenytársaik, több tényező együttes hatása volt, én leginkább a konzervatív, elmaradott, középkorból örökölt társadalmi-gazdasági modelljüket emelném ki, amit átültettek a gyarmataikra is.

Az, hogy nem volt elég népességük a gyarmataik benépesítésére, részigazság szerintem, hiszen a franciák, angolok, hollandok ugyanúgy nem tudták teljes mértékben benépesíteni saját népükkel a gyarmataikat, mint a spanyolok és a portugálok.

A birodalomhoz szükséges hadsereg és mindenek előtt hadiflotta fenntartása pedig valóban óriási költség és teher volt ezeken az országokon, egy idő után a kis Portugália valóban nem tudta biztosítani az ehhez szükséges anyagi és humán erőforrásokat, de a spanyoloknak is nagyon nagy gondot okozott óriási kiterjedésű birodalmuk hatékony védelme.

Bár a spanyol szárazföldi hadsereg a 17. sz. közepéig Európa egyik legjobb hadserege volt, a tengeri hadviselésben és haditechnikában a 17. sz. elejétől egyre inkább kezdtek lemaradni az angolok és a hollandok mögött. 

De ha megnézed, a szárazföldi (tehát nem sziget) amerikai gyarmataikat a 19. század 10-es, 20.-as éveiig nagyon stabilan az uralmuk alatt tudták tartani.