|
|
 |
rizsa79
2019-06-02 11:53:42
|
2316
|
Nem mondok újat, hogy a vágy lehet fizikai vagy kémiai. Újra a Füst Milán hasonlattal jönnék, miszerint a házasság négylábú asztal. Ezt én kicsit átírtam, de első lábnak én is azt gondolom, hogy működjön a kémia. Pl. akkor is bizseregsz, mikor nem is látod, és fölbukkan a következő pillanatban az utcasarkon ... Nem azért, mert csodapasi, hanem mert jól érzed magad vele.
A nemi vágyat, amit az adottságok váltanak ki, pl. jó test, szép arc, egy idő után megtanulja az ember kezelni. Na de mi van akkor, ha van két pasi is, akivel ugyanúgy jókat tudtok viccelődni, sőt fél szavakból is megértitek egymást? És mikor az egyik lusta vagy figyelmetlen, akkor betör a gondolat akaratlanul is, hogy miért nem a "Hufnágel Pistit választottam"?
Nem akarok senkit elkeseríteni, de ezt az érzést soha nem lehet megszokni. Ha valaki jegyesként éli ezt át, az pokoli kínokon megy keresztül. Ha már a házasságkötés után történik ilyen, és valóban komolyan szereti a férjét, de a másik is nagyon kedves, akkor az elég rossz lehet. Miért van az, hogy csak eggyel lehet összeházasodni? - gondolják sokan ilyenkor.
Illetve a harmadik félnek szörnyű érzés lehet, hogy ő csak második a sorban, és kinek lesz ő a Nagy szerelem? Mint a Fekete gyémántokban a főúri nő, aki "csak" második szerelme Berendnek.
És arról nem is beszéltünk, amivel nagy regényeket írtak tele zseniális írók, hogy mikor a két házastárs tiszteli, de nem szereti egymást. És fölbukkan a harmadik, akivel első pillanattól működik a kémia. De nem lehet válni, pl. mert öngyilkossággal fenyegetőzik a férj. Vagy mert nem adja a gyereket, mint Anna Karenina férje, és az új pasi is eléggé lekvár, mikor meg kéne menteni a csajt ... |
|
 |
rizsa79
2019-06-02 11:35:00
|
2315
|
Nem csak konkrét személyre céloztam, inkább általánosságban írtam a tiszteletadást. Hogy én hogy képzelem a fórum hangulatát, és örülök, ha ezt többek is így gondolják.
Feltételezem, hogy belülről is fakad a hozzáállás a házassághoz, tehát ez nálad sem (csak) divatból jön. De az volna az ideális, ha emellett nem képzelnéd börtönnek azoknak a házasságát, akiknél az szintén belülről fakad. Tehát ez nem igazán jó indok, hogy a szüleid házassága váltotta volna ki. Mert ha belülről fakad, akkor csodaházassága is lehetett volna a szüleidnek, te akkor is független lennél. De attól, hogy rossz házasságuk volt, még lehetett nekik ez az életcéljuk, amiben megtalálták valamennyire a "számításukat".
Lentebb írtam apáca ismerősömről, most említsük meg azokat a nőket, akik elmennek hitoktatónak, és komolyan életcélnak tartják, hogy papírjuk is legyen a párkapcsolatról (házasság). Nem az államtitkár naivákról beszélek, akik nem veszik észre, hogy a mocskos politika csak kihasználja az ő életmódjukat. Hanem a csendben tevékenykedő hitoktatókról és szociális munkásokról, akik tényleg komolyan hisznek a házasság intézményében. És segítenek is másokon, mikor ők tényleg megalapozott párkapcsolatban élnek, és szilárd értékrend szerint nevelik a gyereküket, ami belülről fakad, és nem is árverezi el a bank a lakásukat devizaadósság miatt ...
Nekik az a döbbenet, mikor a lelkibeteg nők pl. a női magazinok tanácsai szerint egyik nap vegák, másik nap paleósok, hogy a többi divatirányzatról ne is beszéljünk ...:)
Nem szívesen mondom, de ha megtaláltad a párodat, akkor nincs rá okod, hogy a papírral járó elköteleződéstől félj. Ez benned valami olyan irreális félelem lehet, amire egy pszichológus örömmel ráugrana, mint a kozmetikus a mitesszerre vagy takarító az eldobott zsepire ... |
|
A hozzászólás:
 |
ördögszekér
2019-06-02 11:13:09
|
2314
|
Én szerintem megadtam a tiszteletet, igyekszem továbbra is EQ-val másokhoz állni.
Nem véletlenül találtunk ide, mindannyiunknak megvannak a maga problémái, érzékenyek vagyunk, és már kaptunk az élettől sok pofont.
...
Na igen, a divathullám, meg szüfrazsék. :). Aki nem ismer, simán gondolhatja azt, hogy a mai korszellem miatt gondolkodom úgy a házasságról és a hagyományos szerepekről, ahogy. Pedig ez tényleg belülről fakad.
Nem állítom, hogy a szüleim rémes házassága nem lehetett hatással rám. Azt pl. biztosan tudom, hogy anyám függése apámtól olyan szinten belém égett, hogy létszükséglet volt számomra olyan körülményeket teremteni, hogy soha, egyetlen percig sem kelljen testi/lelki bántalmazást többet elszenvednem senkitől. Ha pedig csak simán gallyra megy a kapcsolat se álljak ott, hogy na most merre van előre. Ennek nagy ára volt/van, de ìgy érzem magam biztonságban.
Ha valakinek a házasság vagy egy párkapcsolat adja meg a biztonságot, akkor feküdjön rá a témára, és próbálja csiszolgatni, komfortosá tenni. Én alapvetően nehezen hiszem el, hogy két ember le tud élni együtt hagyományos keretek között egy életet. Hiszen nekem is tetszett meg nagyon másik férfi, és ki kellett kínlódnom magamból az érzést, mert tényleg csak a hormonok játéka volt. De volt, és magamat ismerve lesz is még, viszont ilyen társam soha többet, mint a jelenlegi. Nem könnyű feladat, legalábbis nekem. |
|
Előzmény:
 |
rizsa79
2019-06-02 10:42:25
|
2312
|
Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Én nem viselem könnyen a kritikát, de talán meg tudom különböztetni, mikor valaki szándékosan bánt vagy csak beszélgetni akar.
Azt még megértem, hogy a tyúkanyó módjára való segítség van, akit idegesít. Vagy hogy nem tudok öt mondatban mindent leírni egy témáról, és azt át kell görgetni.:) Ez megfordítva úgy néz ki, hogy nálam pl. a sommás, megalapozatlan vélemények verik ki a biztosítékot. Azt megértem, de legalább elviselem, ha valaki Bridget Jones anyja és főzi a levest, vagy éppen mint néhai keresztanyám, a független nők királynője. Ugyanígy elvárom, hogy a kotnyeles, bögrés sütit sütő feleségek, akik nem szedik a szemöldöküket, és pszichológiai könyveket olvasnak, ugyanúgy megkapják itt a tiszteletet, mint a többiek.:) Csak ennyi a kérésem.:) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|