Keresés

Részletes keresés

ördögszekér Creative Commons License 2019-06-02 09:58:18 2304

Még bh-val is egyetértettünk abban, hogy lehet igazság a fájdalmas menzesz és a nőiség megélése között. Nem mondom, hogy nem lehet benne valami, főleg, hogy alapból hiszek a betegségek pszichológiai okaiban is.

Itt a hangnem és a lesajnálás volt irritáló, illetve az, amit valóban nem fejtettem ki, hogy ennek az illetőnek se pms -es tünetei, se fájfalmai nem voltak soha életében. Én eddig csak nőtől hallottam olyat, hogy ez csak hiszti. Mindezt úgy, hogy sosem fetrengtem látványosan vagy vontam ki magam a forgalomból, gyógyszer be, és tettem a dolgom. Arról meg nem tehetek, ha ennek ellenére majdnem elájultam a liftben. Na ennyit a női szolidaritásról. Azt mondják holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de nő a nőnek simán.

Ennek ellenére vannak lány barátaim.

A hozzászólás:
rizsa79 Creative Commons License 2019-06-02 09:49:15 2302

Szerintem nem az a baj az ismerősöddel, amit mondott, hanem ahogy mondta. Mert sok igazság lehet abban, hogy valaki tagadja a nemi identitását, viszont ez nem függ össze közvetlenül a menstruációs fájdalommal. Azért azt megemlíteném, hogy a pszichoterápia képes fizikai betegségeket is enyhíteni, pl. a cukrot vagy a gyerekkori asztmát.

Ha jól emlékszem, az egyéb problémákra szedett antidepi a pms-re is jótékony hatással van, ezt egy orvosi cikkben olvastam, ha nem csal az emlékezetem.

Önmagában attól még nem múlik el a fizikai tünet, mert valaki azt szeretné. Bizony, sok olyan (gyerekkori) elfojtott vággyal, emlékkel kell szembesülni, amik esetleg kiválthatták a betegséget. És nem arra gondolok, hogy mint Hamupipőke, tapicskoljunk a gyerekkori emlékekben, hogy aszongya "engem mindenki bánt"! Az olyan gondolatmenetekre célzok, hogy pl. "szemét az anyám, szemetek a nővéreim, különben is "kur.ák vagy nő droidok", akik a pénzért meg az anyaságért bárkivel összefekszenek a hitvesi ágyban" ...

Aki nem akarja, nem kell magára venni, de bizony az egy gyerekes gondolkodás, mikor valaki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Aki most ezen megsértődik, az nyilván találva érzi magát, és hangsúlyozom, a hsz-ed alapján ezt egyelőre nem feltételezem rólad. Csak úgy leírnám, hogy a  felnőtt az talán képes fölfogni, hogy a többi embernek ugyanúgy megvannak a maga problémái. A munkahelyen a közvetlen munkatársak meg is osztják egymással a gondjaikat, de nem várják el, hogy a másik tapsikoljon nekik, és mindenben egyetértsen velük. Sokszor már az is elég, ha az ember kibeszéli magát apró-cseprő, látszólag (!) oda nem tartozó hétköznapi történésekről.

Előzmény:
ördögszekér Creative Commons License 2019-05-29 08:57:32 2283

A Rammsteint nem szabad komolyan venni :D

Pont két hónapja váltottam munkahelyet, az előzőben 10 évig raboskodtam, az utolsó 3 év pokol volt. És még így is durván szorongtam, mi lesz az új helyen, főleg a kollektívától tartottam, csupa nő közt. Általában engem kedvelnek az emberek, míg jobban meg nem ismernek. :) Külső szemmel nézve meglepően normális vagyok. Ha valakit kicsit közelebb engedek, jönnek a tágra nyílt szemek, hogy jééé, hát ezt nem is gondoltuk volna.

Alapvetően amúgy nincs gondom közösségekben, mert a felszínen mozgok, a magam dolgával törődöm, nem érdekelnek a pletykák se egyéb kavarások. Jólnevelt gyerek vagyok, csak tartsák tiszteletben a határaimat.

Nekem is vannak durva emlék-, és érzelembetöréseim. Egy szó vagy helyzet generálja, és képes vagyok szűkölő kisgyerekké válni egy pillanat alatt. Az az érdekes, hogy ez ciklikusan jön elő, sokáig semmi, aztán jön egy korszak, és naponta összeomlok. Gondolom ilyenkor amúgy is szarabbul vagyok, meg a hormonok is bekavarnak. Mert "hál' istennek" igazi pms bajnok vagyok, kb. ki tudnám magam nyírni, annyira taccsra vág lelkileg. Alapból szívből gyűlölöm ezt az egész szart, undorodom magamtól, és még lelkileg is kinyír. És akkor nekiállt egyszer nekem magyarázni valami ostobenkó p*csa, hogy azért görcsöl a hasam ilyenkor, mert tagadom a nőiességem, meg próbáljam úgy felfogni, hogy milyen szuper, hogy kitisztul a szervezetem és ez azt jelenti, hogy normálisan működöm. Gondolom ezen analógia mentén annak is örülni kéne, ha egy vírus vagy gyomorrontásból kifolyólag összef*som magam az utcán, mert milyen kis ügyes a testem, hogy kilöki a nem odavalót...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!