Keresés

Részletes keresés

ördögszekér Creative Commons License 2019-06-02 09:50:18 2303

Ha gőg az, hogy igyekszem megoldani az életem külső segítség nélkül, akkor legyen, én vagyok Gőgös Gúnár Gedeonné, csak hogy csavar is legyen benne. :))

Meggyőződésem, hogy egyik véglet sem jó, a tùlgondoskodás is épp olyan ártalmas, mint a rideg légkör.

Visszakérdezek: te most panaszkodsz vagy dicsekszel azzal, hogy téged annyira szeretett anyád, hogy még a kaját is megrágta volna helyetted, ha tehette volna? Naugye. ;)

A hozzászólás:
rizsa79 Creative Commons License 2019-06-02 09:31:41 2300

(=Oldd meg b*zmeg)-hozzáállás sem feltétlenül azt hitemet erősítette, hogy annyira számítanék.

Maga most panaszkodik vagy dicsekszik?:) Én meg arról tudnék mesélni, hogy a Démétér-típusú anya mellett, aki a legkisebb probléma esetén is hatalmas leveses kondérokkal rohan a gyerekét "megmenteni", mik a nehézségek.

Azt mondjuk meg tudom érteni, hogy mennyire kínzó az érzés, hogy nem tudod, hogy a személyiséged számít-e, vagy csak a "gyereke vagyok"-státusz? De én kissé a pátyolgatott emberek lesajnálását is érzem emögött a hozzáállás mögött, hogy "én mindent meg tudok oldani". De lehet, hogy félreértettem. Illetve bennem is megvan egyfajta "gőg", és inkább azokat sajnálom, akik nem estek át a gyerek-szülő kapcsolat nehézségein, mert esetleg hideg-rideg volt a családi légkör, és talán érzelemszegényebb az életük. Ez persze csak egy feltételezés.

Előzmény:
ördögszekér Creative Commons License 2019-05-22 09:16:54 2272

Én alapvetően elvagyok az "asszonyokkal", még megkönnyebbülten fel is sóhajtok olykor, ha hallom a problémáikat. :)

Amúgy engem alapvetően érdekelnek a különféle emberek, élethelyzetek. Bele nem folyok, csak kívülről szemlélem, esetleg elemzem; színes ez a világ és még tanulni is lehet egymástól.

Abban igazad van, hogy érdemes valamennyit "adni" magadból, mert különben vad fantáziálásba kezdenek és pl. egy munkahelyi kollektívában zavaró tud lenni a terjengő dezinformációs felhő. Azt viszont nem gondolnám, hogy marcangolnának csak azért, mert nem mutatod a sztereotíp szerepeket, és azt sem, hogy érdekelné őket a feltárt mellkasod. :) Többet nézel ki az emberekből, mint amilyenek valójában. Sokkal egyszerűbbek és ösztönösebbek, nem feltétlen az a mozgatórugójuk, hogy valakit kipécézzenek maguknak, és azt szétcsipkedjék. 

Persze ha életed során gyűjtöttél ilyen tapasztalatot, akkor érthető az ilyen mértékű félelmed, és valóban óvatosabban nyúlkálunk a tűz körül, ha már alaposan megégettük magunkat vele.

Engem szerencsére sosem bántottak, vagy csak a szokásos mértékben, olyan tipikus gimis évődés vagy hecc szintjén. Inkább az a típus voltam, akin mindig csattan az ostor, aki mindig hátul áll a szívesség-, és érdemlistán, aki 10-szeres küzdelemmel jut el ugyanoda, ahova másokat a védelmező közegük juttat. Magyarul magamra voltam utalva, gyerekfejjel felnőtt problémákkal szembesülve, és a szülői OMBM (=Oldd meg b*zmeg)-hozzáállás sem feltétlenül azt hitemet erősítette, hogy annyira számítanék.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!