Keresés

Részletes keresés

ördögszekér Creative Commons License 2019-06-02 09:43:45 2301

De, biztos én is sztereotipizálok azzal, hogy a házasságot elavultnak tartom a 21. században, ha téged ez megbánt, sajnálom, de visszautalva pont a te előbbi bejegyzésdre, valószínűleg nincs rendben teljesen ez a dolog nálad.

Én erről a tèmáròl azért nem értekezem tovább, mert elsőrorban érzelmi kérdés, meggyőzni sem akarok senkit az igazamról. Mert lehet hogy nincs is. A lényeg számomra, hogy manapság már nem kötelező, és személy szerint örülök, hogy olyan korban élhetek, ahol megteremthetem a saját egzisztenciámat, és nem kell egy balfasszal leélnem egy életet azért, hogy ne haljak éhen.

A savanyú szőlőről annyit, hogy többen elvettek volna és el is vennének, ha akarnám és boldoggá tenne. De nincs jelentősége számomra, sőt, nyomaszt a gondolata is, így maradunk továbbra is "élettársak".

Az alkatomròl annyit, hogy 172 centihez 54 kiló vagyok, gyerekként is kicsivel voltam több, ami izomból tevődött össze, mert sportoltam. És ha erre az öregapám beszól, akit amúgy évente egyszer láttam, akkor ő pedig "kutya ülve".

Igen, élő példája vagyok annak, hogyan lehet testképzavara egy tök normális alkatú embernek is. Ez nem a vékonyságròl vagy hiúságról szól, hanem az elfogadásról, amit én sosem kaptam meg otthonról, illetve a kontrollról és önbüntetésről. Én már így maradok, megtanultam ezzel élni, se erőm se kedvem harcolni ellene, van épp elég csata, amit meg kell hogy vívjak.

Zárójelben jegyezném meg, hogy a bh-valò cicaharcotokból ha egy mód van, légyszi hagyjatok ki. Igen, arra gondolok, hogy ugyan nekem válaszolsz, de beleszövöd a vele való csörtéitek előzményét. Én szívesen beszélgetek, de ebből szeretnék kimaradni.

Tizenéve fórumozok különféle helyeken, de ilyet életemben nem láttam, amit ti itt levágtatok. :)) 

A hozzászólás:
rizsa79 Creative Commons License 2019-06-02 09:20:44 2299

Ezt a házasság-témát már földobtam a kényszeres topikban, de mivel nem érkezett rá érdemi reakció, továbbra is kíváncsian várnám a véleményeket.

A szerelmesek korabeli bibliáját, Puskin Anyeginjét hoztam példának, mert az mindenki számára elérhető, akit érdekel. Sokféle házasságot leír a szerző. Kezdve Tánya húgával, a kis csinibabával, aki sosincs udvarló híján, és nem okoz neki gondot a párbajban lelőtt szépfiú után másikat találni. Aztán ott van Tánya, aki beleszeret a spleen-es címszereplőbe. Tánya anyja, aki igazi úriembert akar a lányának férjül, akinek megfelelő a társadalmi rangja, mégha harminc évvel idősebb is. És a legarchaikusabb Tánya dadája, akit a házasságszerző hozott össze a férjével, mint falubeli lányt. 

Nem akarok relativizálni, de az nem sommás vélemény, hogy a házasság intézménye "elavult"? Ez így önmagában szintén nem egy sztereotípia, amit megpróbáltok ráerőltetni a témára, ugyanúgy mint mikor a sztereotip női viselkedést várják el mások a munkahelyen? Sokszor írtam, nálunk a recepciós csaj készíti ki a többieket, akik nem sminkelnek tökéletesen, nem pottyantják ki magukból jó időben a két gyereket, és nem vezetik a háztartást. Csak ez ráadásul még szemét is, semmi női szolidaritás nincs benne, és fölfelé nyal, lefelé tapos. Férfi párja megvan ugyanezen a munkahelyen, és ők döntik el, kit lehet bevenni, kit lehet kiközösíteni a csoportból.

Ettől még nem gondolom azt, hogy minden férfi sz.r és minden nő szemét lenne, és a munkahely csak emberkínzásra való. Ugyanígy, a házasság intézménye több, mint kétezer éves találmánya az emberiségnek, és a múlóban lévő 20. századi szexuális forradalom, ami megpróbálta ezt megszüntetni, szintén sok problémát hagyott maga után.

Előzmény:
ördögszekér Creative Commons License 2019-05-20 10:00:51 2269

Nálam a bölcsességnek nincs neme, szóval ha valaki "asszony", akkor az magában foglalja az anyaságot, és a szoknya sok mindent eltakar- attitűdöt, amitől egyenesen viszolygok. Én azt sem értem, miért lesznek a nők XY né-k, vagy manapság egyenesen a férjük keresztnevét veszik föl. Ez miez? Bár én a házasság intézményét is teljesen elavultnak érzem a 21. században, amellett, hogy tiszteletben tartom mások ez irányú igényét. 

Számomra ez egyenesen fojtogató, és semmilyen plusz tartalommal nem bír, főleg, hogy azt látom, se hűség se jóban-rosszban nem jár már ezzel. Akkor meg minek bonyolítsam az életem? 

Én úgy érzem, nagyjából elengedtem a múltat és a sérelmeimet a szüleimmel szemben, de nem tudok hozzájuk igazán kötődni, sem ragaszkodni, nem alakult ki köztünk igazi bizalmi kapcsolat. Úgy a magunk módján szeretjük egymást...

Öngyilokkal való fenyegetőzés nálunk is volt, bár nem az én manipulációm volt szerintem a cél, hanem csak tehetetlenségében osztotta meg velem a terveit. Persze azóta sem tette meg (szerencsére). 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!