Ezek a menzeszes dolgok ismerősek. Annyi, hogy ezt az ezo-s "nőiség tagadása" dolgot részben elhiszem, ami magamat illeti. Ez egy női test, amelyben élek, tudomásul kell vennem, ha baja van, akkor dédelgetnem kell, mintha egy magányos kislány lenne. Így könnyebb szeretni, mintha azt gondolnám, ez én vagyok. Mást könnyebb szeretni, ha valaki rajtam kívül van, akkor muszáj, míg ha én lennék, akár meg is dögölhetek. Nospa, kellő kaja és folyadék, talán egy gyertya is meggyújt, nőies energiával való barátkozás. Tudom, nyálas... :) Meg is unom, ha jobban vagyok. Persze nem mindig megy ez ilyen természetesen.
Egyébként orvosilag sem kéne természetesnek lennie az ilyen mértékű fájdalomnak. Bár nekem is azt mondták, ez természetes. Hát azért kurvára nem. Nincs vmi pco-d vagy ilyesmi?
Néha aközött kell választani, hogy melyik a nagyobb árulás, a test vagy a szellem elárulása, sokan inkább a testüket árulják el, hogy önmaguk maradhassanak. (vagy azok, akiknek önmagukat vélik, de ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani... ha ők is tiszteletben tartanak másokat) |