|
|
 |
bolond halál
2019-05-30 11:46:04
|
2288
|
Az alacsonyság, törékenység nagyobb támadási felület, nem értem, miért akarnál az lenni. Furcsa. :)
A gyengeség is bosszantó az emberek számára, mert a saját gyengeségeik is előlopakodhatnak tőle, az ettől való félelemtől agresszívek lesznek. Pedig akár úgy is reagálhatnának, hogy "minden rendben, jól érzed magad? olyan szomorúnak/sápadtnak tűnsz. Gyere, igyunk meg egy kávét/teát/akármit." Engem inkább támadni szoktak vagy lesajnálni. Nincs szerencsém. :) Ja, és dögöljek meg, mert én fiatal vagyok, nekem kötelezően tele kell lennem energiával meg sok lehetőséggel, nekem mindent sokkal jobban kell bírnom, nekem nem jár annyi empátia. |
|
A hozzászólás:
 |
ördögszekér
2019-05-30 09:23:52
|
2286
|
Nekem mindig is fontosabb volt a szellemem/lelkem mint a testem, aztán valahol mégsem. Gyakorlatilag 17 éve nem eszem csak minimálisat, hogy egy olyan testben élhessek, ami számomra elfogadható. Sosem voltam kövér, még molett sem, csak erősek a csontjaim és viszonylag magas vagyok. Ennek ellenére amióta az eszemet tudom, alacsony és törékeny akartam lenni, úgy éreztem, ez illene a lelki világomhoz.
Az ösztönvilágom viszont csökevényes (vagy pont ez jelentene egy magasabb szintet)? Nem vágyom gyerekre, házasságra, simán éheztetem magam, működöm két héten át 2 órás éjszakai alvásokkal, a szex is hébe-hóba jut eszembe...stb. Persze erre rá lehet vágni, hogy biztos bizonyos hormonjaim nincsenek rendben, de már kisbabaként sem ettem és aludtam, szóval kellőképpen a személyiségem része, és abszolút nem zavar.
...
Hányszor, de hányszor néztem végig, ahogy totál dilettánsokat ültetnek döntési pozícióba, és/vagy vezetői székbe. Aztán győzzük helyrehozni a károkat, amiket okoz, mert az alkalmatlanság grátiszban felelőtlenséggel és dölyfösséggel is párosul.
És tulajdonképpen csodálatra méltó, nem? Hogy léteznek emberek akkora önbizalommal, hogy lazán bevállalnak olyan helyzeteket, amelyekhez fingjuk sincsen.
A minap fogalmaztam meg, hogy a túlzott önbizalom vagy magabiztosság max. a környezetnek irritáló, míg a kishitűség és alacsony önértékelés az egyénnek árt elsősorban. Néha azt érzem, jobb lenne, ha én is inkább másoknak lennék idegesítő, mint magamat gyötörném. Aztán persze simán lehet, hogy bosszantó vagyok, de egészen biztosan nem a beképzeltségem miatt. :) |
|
Előzmény:
 |
bolond halál
2019-05-29 22:51:12
|
2285
|
Ezek a menzeszes dolgok ismerősek. Annyi, hogy ezt az ezo-s "nőiség tagadása" dolgot részben elhiszem, ami magamat illeti. Ez egy női test, amelyben élek, tudomásul kell vennem, ha baja van, akkor dédelgetnem kell, mintha egy magányos kislány lenne. Így könnyebb szeretni, mintha azt gondolnám, ez én vagyok. Mást könnyebb szeretni, ha valaki rajtam kívül van, akkor muszáj, míg ha én lennék, akár meg is dögölhetek. Nospa, kellő kaja és folyadék, talán egy gyertya is meggyújt, nőies energiával való barátkozás. Tudom, nyálas... :) Meg is unom, ha jobban vagyok. Persze nem mindig megy ez ilyen természetesen.
Egyébként orvosilag sem kéne természetesnek lennie az ilyen mértékű fájdalomnak. Bár nekem is azt mondták, ez természetes. Hát azért kurvára nem. Nincs vmi pco-d vagy ilyesmi?
Néha aközött kell választani, hogy melyik a nagyobb árulás, a test vagy a szellem elárulása, sokan inkább a testüket árulják el, hogy önmaguk maradhassanak. (vagy azok, akiknek önmagukat vélik, de ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani... ha ők is tiszteletben tartanak másokat) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|