|
|
 |
rizsa79
2019-06-02 09:49:15
|
2302
|
Szerintem nem az a baj az ismerősöddel, amit mondott, hanem ahogy mondta. Mert sok igazság lehet abban, hogy valaki tagadja a nemi identitását, viszont ez nem függ össze közvetlenül a menstruációs fájdalommal. Azért azt megemlíteném, hogy a pszichoterápia képes fizikai betegségeket is enyhíteni, pl. a cukrot vagy a gyerekkori asztmát.
Ha jól emlékszem, az egyéb problémákra szedett antidepi a pms-re is jótékony hatással van, ezt egy orvosi cikkben olvastam, ha nem csal az emlékezetem.
Önmagában attól még nem múlik el a fizikai tünet, mert valaki azt szeretné. Bizony, sok olyan (gyerekkori) elfojtott vággyal, emlékkel kell szembesülni, amik esetleg kiválthatták a betegséget. És nem arra gondolok, hogy mint Hamupipőke, tapicskoljunk a gyerekkori emlékekben, hogy aszongya "engem mindenki bánt"! Az olyan gondolatmenetekre célzok, hogy pl. "szemét az anyám, szemetek a nővéreim, különben is "kur.ák vagy nő droidok", akik a pénzért meg az anyaságért bárkivel összefekszenek a hitvesi ágyban" ...
Aki nem akarja, nem kell magára venni, de bizony az egy gyerekes gondolkodás, mikor valaki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Aki most ezen megsértődik, az nyilván találva érzi magát, és hangsúlyozom, a hsz-ed alapján ezt egyelőre nem feltételezem rólad. Csak úgy leírnám, hogy a felnőtt az talán képes fölfogni, hogy a többi embernek ugyanúgy megvannak a maga problémái. A munkahelyen a közvetlen munkatársak meg is osztják egymással a gondjaikat, de nem várják el, hogy a másik tapsikoljon nekik, és mindenben egyetértsen velük. Sokszor már az is elég, ha az ember kibeszéli magát apró-cseprő, látszólag (!) oda nem tartozó hétköznapi történésekről. |
|
 |
bolond halál
2019-05-29 22:51:12
|
2285
|
Ezek a menzeszes dolgok ismerősek. Annyi, hogy ezt az ezo-s "nőiség tagadása" dolgot részben elhiszem, ami magamat illeti. Ez egy női test, amelyben élek, tudomásul kell vennem, ha baja van, akkor dédelgetnem kell, mintha egy magányos kislány lenne. Így könnyebb szeretni, mintha azt gondolnám, ez én vagyok. Mást könnyebb szeretni, ha valaki rajtam kívül van, akkor muszáj, míg ha én lennék, akár meg is dögölhetek. Nospa, kellő kaja és folyadék, talán egy gyertya is meggyújt, nőies energiával való barátkozás. Tudom, nyálas... :) Meg is unom, ha jobban vagyok. Persze nem mindig megy ez ilyen természetesen.
Egyébként orvosilag sem kéne természetesnek lennie az ilyen mértékű fájdalomnak. Bár nekem is azt mondták, ez természetes. Hát azért kurvára nem. Nincs vmi pco-d vagy ilyesmi?
Néha aközött kell választani, hogy melyik a nagyobb árulás, a test vagy a szellem elárulása, sokan inkább a testüket árulják el, hogy önmaguk maradhassanak. (vagy azok, akiknek önmagukat vélik, de ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani... ha ők is tiszteletben tartanak másokat) |
|
 |
bolond halál
2019-05-29 21:33:36
|
2284
|
Nem tudom, ez a nőiesség dolog hogy' van, de emberek lépten nyomon ítélkeznek egymás fölött, kérdezés nélkül is. Főleg ezo körökben, ott aztán összeolvasnak-tanulnak mindenfélét, csak sok esetben az érzelmi intelligencia hiányzik hozzá, hogy a tudással(?) segíteni akarjanak és tudjanak, ne fölényeskedve kioktatni-lesajnálni.
Kitisztul a szervezet? Attól, hogy leszakad a nyálkahártya? Szerintem a pióca hatásosabb. :)) Piócásembertanépnek!
Ma megtapasztaltam, hogyan kerül följebb valaki a kapcsolatai által egy olyan területre, ahol így "nem tudva sokat" is többet tudok nála. Nem tőle irigylem, csak olyan igazságtalannak tűnik. Ahova eddig szakképzett munkaerőt kerestek. Na ezek a valakiknek a valakijei élnek itt vígan... |
|
A hozzászólás:
 |
ördögszekér
2019-05-29 08:57:32
|
2283
|
A Rammsteint nem szabad komolyan venni :D
Pont két hónapja váltottam munkahelyet, az előzőben 10 évig raboskodtam, az utolsó 3 év pokol volt. És még így is durván szorongtam, mi lesz az új helyen, főleg a kollektívától tartottam, csupa nő közt. Általában engem kedvelnek az emberek, míg jobban meg nem ismernek. :) Külső szemmel nézve meglepően normális vagyok. Ha valakit kicsit közelebb engedek, jönnek a tágra nyílt szemek, hogy jééé, hát ezt nem is gondoltuk volna.
Alapvetően amúgy nincs gondom közösségekben, mert a felszínen mozgok, a magam dolgával törődöm, nem érdekelnek a pletykák se egyéb kavarások. Jólnevelt gyerek vagyok, csak tartsák tiszteletben a határaimat.
Nekem is vannak durva emlék-, és érzelembetöréseim. Egy szó vagy helyzet generálja, és képes vagyok szűkölő kisgyerekké válni egy pillanat alatt. Az az érdekes, hogy ez ciklikusan jön elő, sokáig semmi, aztán jön egy korszak, és naponta összeomlok. Gondolom ilyenkor amúgy is szarabbul vagyok, meg a hormonok is bekavarnak. Mert "hál' istennek" igazi pms bajnok vagyok, kb. ki tudnám magam nyírni, annyira taccsra vág lelkileg. Alapból szívből gyűlölöm ezt az egész szart, undorodom magamtól, és még lelkileg is kinyír. És akkor nekiállt egyszer nekem magyarázni valami ostobenkó p*csa, hogy azért görcsöl a hasam ilyenkor, mert tagadom a nőiességem, meg próbáljam úgy felfogni, hogy milyen szuper, hogy kitisztul a szervezetem és ez azt jelenti, hogy normálisan működöm. Gondolom ezen analógia mentén annak is örülni kéne, ha egy vírus vagy gyomorrontásból kifolyólag összef*som magam az utcán, mert milyen kis ügyes a testem, hogy kilöki a nem odavalót... |
|
Előzmény:
 |
bolond halál
2019-05-28 21:21:00
|
2282
|
Nem így képzeltem az Ausländerineket. :)
https://m.youtube.com/watch?v=pat2c33sbog
Munkahelyen milyen megszokni az embereket? Én már inkább úgy vagyok vele, hogy nem is akarok igazán beilleszkedni. Egy alap munkakapcsolat legyen, de nem fogok senkinek se nyalizni, érdeklődést színlelni ott, ahol az nincs.
Igen, zajok, nálam bizonyos mondatok, helyzetek érzelmi lenyomatai, mintha tüzes vassal sütögetnének. Ha tudatosodik, akkor szerencsém van, de néha sokáig tart átdolgozni. Neked voltak ilyen tapasztalataid, vagy inkább csak a túlterheltség, a sok inger? (ez is ismerős, bár néha nyugodtabban tudok egyedül lenni egy olyan nyüzsgő közegben, amelyben idegenek vannak, mint ismerősök között. A sok ember, inger hol idegesítő, hol természetes, el lehet merülni benne. Ha idegenekről van szó pl. az utcán, egy plázában, tudom, hogy békén fognak hagyni, nem akarnak ítélkezni általában, jobban tudni, kimondva vagy kimondatlanul, hogyan kéne élnem az életem. De ha mégis, nem kell velük sokat egy légtérben tartózkodni.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|