Keresés

Részletes keresés

ördögszekér Creative Commons License 2019-05-29 08:57:32 2283

A Rammsteint nem szabad komolyan venni :D

Pont két hónapja váltottam munkahelyet, az előzőben 10 évig raboskodtam, az utolsó 3 év pokol volt. És még így is durván szorongtam, mi lesz az új helyen, főleg a kollektívától tartottam, csupa nő közt. Általában engem kedvelnek az emberek, míg jobban meg nem ismernek. :) Külső szemmel nézve meglepően normális vagyok. Ha valakit kicsit közelebb engedek, jönnek a tágra nyílt szemek, hogy jééé, hát ezt nem is gondoltuk volna.

Alapvetően amúgy nincs gondom közösségekben, mert a felszínen mozgok, a magam dolgával törődöm, nem érdekelnek a pletykák se egyéb kavarások. Jólnevelt gyerek vagyok, csak tartsák tiszteletben a határaimat.

Nekem is vannak durva emlék-, és érzelembetöréseim. Egy szó vagy helyzet generálja, és képes vagyok szűkölő kisgyerekké válni egy pillanat alatt. Az az érdekes, hogy ez ciklikusan jön elő, sokáig semmi, aztán jön egy korszak, és naponta összeomlok. Gondolom ilyenkor amúgy is szarabbul vagyok, meg a hormonok is bekavarnak. Mert "hál' istennek" igazi pms bajnok vagyok, kb. ki tudnám magam nyírni, annyira taccsra vág lelkileg. Alapból szívből gyűlölöm ezt az egész szart, undorodom magamtól, és még lelkileg is kinyír. És akkor nekiállt egyszer nekem magyarázni valami ostobenkó p*csa, hogy azért görcsöl a hasam ilyenkor, mert tagadom a nőiességem, meg próbáljam úgy felfogni, hogy milyen szuper, hogy kitisztul a szervezetem és ez azt jelenti, hogy normálisan működöm. Gondolom ezen analógia mentén annak is örülni kéne, ha egy vírus vagy gyomorrontásból kifolyólag összef*som magam az utcán, mert milyen kis ügyes a testem, hogy kilöki a nem odavalót...

A hozzászólás:
bolond halál Creative Commons License 2019-05-28 21:21:00 2282

Nem így képzeltem az Ausländerineket. :)

https://m.youtube.com/watch?v=pat2c33sbog

 

Munkahelyen milyen megszokni az embereket? Én már inkább úgy vagyok vele, hogy nem is akarok igazán beilleszkedni. Egy alap munkakapcsolat legyen, de nem fogok senkinek se nyalizni, érdeklődést színlelni ott, ahol az nincs. 

Igen, zajok, nálam bizonyos mondatok, helyzetek érzelmi lenyomatai, mintha tüzes vassal sütögetnének. Ha tudatosodik, akkor szerencsém van, de néha sokáig tart átdolgozni. Neked voltak ilyen tapasztalataid, vagy inkább csak a túlterheltség, a sok inger? (ez is ismerős, bár néha nyugodtabban tudok egyedül lenni egy olyan nyüzsgő közegben, amelyben idegenek vannak, mint ismerősök között. A sok ember, inger hol idegesítő, hol természetes, el lehet merülni benne. Ha idegenekről van szó pl. az utcán, egy plázában, tudom, hogy békén fognak hagyni, nem akarnak ítélkezni általában, jobban tudni, kimondva vagy kimondatlanul, hogyan kéne élnem az életem. De ha mégis, nem kell velük sokat egy légtérben tartózkodni.)

Előzmény:
ördögszekér Creative Commons License 2019-05-28 10:16:24 2281

Fogós kérdés...Nekem sincs túl sok patronom, alapvetően gyorsan merülök, az idegrendszerem is sérülékeny, értsd alatta hogy gyorsan elfáradok emberek között, rettentően zavarnak a zajok, olyanok is, amiket más meg sem hall (túlhalló vagyok). Ez azt jelenti, hogy a társamon kívül senkivel nem tudok eltölteni jószívvel egy napnál többet, a legjobb barátommal sem. Ő ezt tudja, és figyelembe is veszi, megértette, hogy ez nem ellene szól.

Talán az lehet a "titok", hogy az évek során megtanultuk egymást kezelni és tolerálni, így tudjuk, mikor kell a másikat békén hagyni, és meddig lehet terhelni. Valahogy meg kell tartani az egyensúlyt, nem vámpírkodhatunk egymáson, hiszen mindenkinek megvan a maga baja. A szép ebben, hogy mi felnőttünk közben, más volt 15 évesen, és más most, 20 évvel később is. 

Én plusz pontnak látom, hogy a faterjaink testvérek, hasonlóan elb*szott jellemmel, így még a családban elszenvedett sérelmeink is hasonlóak, vagy legalábbis közös tőről fakadnak. Az biztos, hogy rugalmasnak kell lenni, és elfogadni egymás döntéseit, még akkor is, amikor kristálytisztán látod, hogy a másik hülyeségre készül. 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!