Keresés

Részletes keresés

bolond halál Creative Commons License 2019-05-18 15:29:39 2264

Valahol én is ezt a rágós vénséget kezdem érezni. Még nem vagyok 30, de jobb egész évben arra készülni. Inkább kimondom hamarabb. Én sem gondoltam, hogy idáig eljutok, vagy azt hittem, máshogy. Olyan 13-16 évesen a depresszió, öngyilkossági gondolatok ellenére azért az volt bennem, hogy olyan igazi felnőtt leszek, jól elkülöníthetően, akinek státusza van, akire felnéznek mások, aki támasza másoknak, sokaknak... bár az ábrándozásban ennél tovább nem jutottam, mert nem hittem, hogy bármi is sikerülhet. Nem tudtam/tudom összeszedni magam.

Hogyan javult a bpd-d? Miben javult? Én is megkaptam ezt a diagnózist többek között, bár nálam ez egyáltalán nem olyan drámai, mint az átlag bpd-seknél, amikről olvasni lehet. Light-os csuklókarcolgatás olyan 10-13 éve volt, olyan, hogy az alkaromat végigkarmoltam, illetve úgy magamba mélyesztettem a körmömet, hogy ilyen félhold alakú sebek maradtak, ez úgy 6 éve. Mindig befelé éltem meg az érzelmi hullámzást, kifelé fapofa vagy legfeljebb "szerencsétlen gyerek" kinézet.

A hozzászólás:
ördögszekér Creative Commons License 2019-05-18 15:01:54 2263

Ò igen, mostanság élesztettem föl a regem, érdekes volt visszaolvasgatni a régi időkből. Akkor volt a fórumozás aranykora, nem a facebookon ölték egymást a népek, hanem különféle topikokban.

Megjártam azóta más portálokat, de ez olyan kicsit mintha hazajönnék. Nem tudom kiből mi lett (belőlem  36 éves rágós vén k@a:). Tíz éve azt sem gondoltam volna hogy megérem...mondjuk tavaly ilyenkor sem. :D

Előzmény:
bolond halál Creative Commons License 2019-05-18 12:55:15 2259

Látom, te még a belloval is beszélgettél. (vele mi lehet?) Mit nem adnék, ha még 2010-11-et írnánk. Nem sokat írogattam, de olyan 10-11-től már olvasgattam itt. Néha úgy érzem, teljesen elvesztettem az időérzékelésemet. Mintha egy olyan bolygón élnék, ahol biztosítva lennének a létem alapjához szükséges dolgok, de azon túl a nagy semmi. Mondjuk mint egy egyszemélyes Mars expedíció, amit valahogy sikerült túlélnem. (de minek? Vagy: mi lesz most? 5-10 év múlva?)

2010-ben még nem volt hidegháborús hangulat, vagy annak előérzete, szír háború, még egész más körülmények között éltem. (jó, hogy nem élek már abban, mégis megviselt az elvesztése) Még épphogy elértem a második x-et. Most meg hallgatom, a száraz ágak hogy' zörögnek.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!