Megnéztem az említett cég digitális páramérő kínálatát. Sajnos a drágábbak között is csak olyat látok, aminek a szenzora ún. rezisztív érzékelő. Szóval hiába adják drágán, a megoldás az olcsó kategória színvonalához tartozik.
A szenzor itt azt a jelenséget használja ki a mérés során, hogy bizonyos fémek (titánium, vanádium, cirkórium, magnézium) oxidjainak a kerámiaszerű pórusos anyaga megköti a párát, és a megkötött pára mennyiségével arányosan változik ezeknek a fémoxidoknak az impedanciája, vagyis a váltakozó feszültséggel szemben mutatott ellenállása. Innen a rezisztív elnevezés.
Viszonylag olcsó az előállításuk, de pl. hőre, szennyeződésekre, bizonyos anyagok gőzére nagyon érzékenyek. Ha pl. csapvízbe esnek, hiába szárítod ki, a visszamaradó só és kalcid maradványok miatt már nem ugyan azt az értéket méri, mint előtte.
Nem szabad pl. fogdosni sem, mert a kéz faggyúja, vagy az izzadság sója is tönkreteheti a szenzort.
A hőfokfüggése sem a legideálisabb.
Lassan reagál a változásokra. Idő kell amíg elnyeli, vagy elpárologtatja az abszorbeált vizet.
Léteznek más, pl. a kapacitásváltozás elvén mérő digitális páramérők, de tudomásul kell venni, a pontosabb mérésnek (is) meg van a maga ára.
Léteznek egyéb mérési elven működő megoldások is. Harmatpont mérés, vagy optikai elven, ahol a levegő fénytörésváltozását mérik.
Ezek a keltetéshez felmerülő igényekhez mérve bonyolult és drága megoldások.
Olcsó megoldásnak számít a zsírtalanított hajszál hosszának változására alapozott analóg higrométerek. Viszont ezek is legalább annyira pontatlanok, mint az elsőként emlegetett páramérők.
Itt is szükség van a kalibrálásra, és csak azután tekinthetjük helyjel-közzel elfogadhatónak a mutatott értéket. |
