Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
AnyaPeli Creative Commons License 2019-05-01 22:08:33 6335

Rákerestem 2010.11.04-i bejegyzésre, az Édesapa nagyon szépen, meghatóan búcsúzik a 23 éves fiától. Sajnos nagyon sok az egyezőség. Az én fiam is 23 éves volt amikor elment.  Ő is több nyelven beszélt és nagyon okos, kedves fiú volt. Sajnos azóta lassan 9 év telt el, és ennek a szőrnyű betegségnek a gyógyításában nincs sok előrelépés, változás!!! 

Előzmény:
gruszki Creative Commons License 2019-05-01 19:58:57 6333

Akkoriban, amikor én is érintett voltam, volt egy nálam kiválóbb, képzett, intelligens, segítőkész hozzátartozó itt, a  fórumon. Ő a 22 éves fiát "kísérte".
Minden megszerzett információt megosztott az Agydaganat topic olvasóival.
MÁR NINCS a fórumon, de az ő sokrétű tapasztalatait szeretném tovább-osztani. Nekünk, akkori topic látogatóknak sok hasznos információt és minden hozzászólásával erőt és biztatást adott.

Törölt nick -ként olvasható, első hozzászólását 2009.10.20-én írta 945. sorszámmal. A  Törölt nick
Col de Bavella -- akkori felhasználó nevét takarja. Érdemes rákeresni a hozzászólásaira 2010. 11. 04-ig.

 

Sziasztok. Fél éve járom ugyanazt a kanosszajárást, ami Ti. Csak éppen én apaként. 22 éves, egyetlen fiamat műtötték Glioblastomával. Mindent pontosan ismerek, amit leírtok. Tudom, ki Emília, tudom, ki Bagó.
Túl vagyunk a műtéten, a borzasztó szövettanon. Túl vagyok azon a napon, amikor a google-be beütöttem
a diagnózist és elkezdtem olvasni. Sajnos sok nyelven beszélek, mindent elolvastam, amit különböző nyelveken láttam: angolul, oroszul, arabul. Egyhuzamban 40 órát olvastam, a titkárságomnak szóltam, hogy senkit se kapcsolhat. A sok esetleírástól már könnyem sincs, azért nem tudok sírni. 44 éves férfiként gyerekkorom óta
nem sírtam, csak legfeljebb amikor a kedvenc csapatom bajnokságot nyer. Hát most jól bepótoltam.

Túl vagyunk a sugarazáson, a kemó pedig folyamatos. A fiam életminősége szerencsére nagyon jó. Autót vezet, összejár a haverokkal, a múlt héten velem volt Franciaországban. Fantasztikus az életkedve, a bátorsága.
Én a negyedétől is kikészülnék. Ha cserélhetnék vele, már mennék is. Én már 44 éves vagyok, mindent láttam, mindenhol jártam. Na bumm, legfeljebb nem megyek el még tízszer Korzikára. Legfeljebb nem zabálok be még húsz mázsa osztrigát. Legfeljebb nem iszom meg, még párszáz hordó sört. Számít ez? De a fiam! Hát ez aztán igazán aljasság a sorstól, vagy a nemtudomkitől. Tavasszal meghalt a 16 éves kutyám, aki az utolsó pillanatig vigasztalt engem. Meghalt a kedvenc cicám is, mellhártyagyulladásban. Milyen földöntúli erő vagy te, aki ezt teszed velem? Mindenemet elveszel, ami értekes nekem, ami fontos nekem? Hát csak gyere!!!
Csak gyere, nézz a szemembe, szembe fogok veled nézni.

 

Végezetül mindannyiótoknak: hihetetlenül szurkolok Nektek. Gyógyuljatok meg mindannyian ! Éljetek soká, hosszan és jól. És mindig tudjátok, hogy a legapróbb jó hírt Veletek kapcsolatban személyes boldogságomnak tekintem. Ha azt olvasom, hogy a leletetek jó, örülök értetek. Mert ez nekem személyes ügy.

Remélem, jót hallok rólatok !!!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!