Nah, megtaláltam hol irt Karinthy az Európai Egyesült Államokról, ráadásul elég hires irás, a kiemelt közhellyé vált rész miatt.
Az irás a Capillária
Ime:
Rombol és teremt és szétszakít és összeköt, időn és téren át. Most míg ezt írom Önnek, egy budai kis kávéházban, a rikkancs lappéldányt tett le elém: az első oldalon nagy betűkön olvasom: Chamberlain, Benessel való tárgyalás után, be akarja terjeszteni a parlament elé az Európai Egyesült Államok alkotmányáról szóló törvényjavaslatot. Nem tudom mit jelent, mi igaz belőle, mi lesz belőle, nem tudom, hogy álljak fel a gondolattal szemben, eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott ország, eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott gyermeke, - nem remélek és nem félek, nem hiszek a javaslat jóhiszeműségében, komolyságában. De nyilvánvaló: ha semmi más nem lesz belőle, annyi maradandó haszna és eredménye meg lesz ennek a javaslatnak, hogy nekem alkalmas fordulatot adott rátérni tárgyamra. Mert sokféle nagy közösség és hovatartozás zűrzavarában elém varázsolta egy minden közösségnél, európaisságnál, államnál, országnál, hazánál, nemzetiségnél, fajnál talán még családnál is kisebb, tehát szorosabb és mélyebb, már régen meglévő, minden Egyesült Államok Alkotmánya nélkül is egységes törvénnyel érvényes közösség megnyugtató látomását: az élet folytonosságában hívő és gondolkodó írók közössége ez, európa szerte és világszerte. Ennek a közösségnek közös öröm és közös bánatdiktálta törvényét - polgárainak egy kötelessége van: akarni és keresni a jót és helyeset és szépet, a rossz és helytelen és csúnya helyett. Térben és időben, élők és holtak, tagjai ennek a közösségnek, csinálják, építik a Nagy Enciklopédiát, vakon néha, elkeseredve, felépítve, lerombolva megint - ha már olvasta volna Capilláriát, melankolikusan hozzátenném: Halvargot, a bullok tornyot, amit romba dönt a Goncsargó.
|
