|
|
 |
bolond halál
2019-04-26 17:52:33
|
2142
|
Nekem sem mindig űzi el a séta... elvileg a mozgás stimulálja az agyat, az agy egészére hat, nemcsak az agy mozgásért felelős területeire. Ha hosszabb ideig sétálok, szokott lenni egy pont, ahol átkattan az a "benyomorodott" érzés valami felszabadítóbb állapotba, amit jól esik megélnem. Lehet, hogy elkezd valamilyen neurotranszmittert termelni az agyam, szerotonint, endorfint, ki tudja. A nagyobb erdőségektől sajnos kialakult durva fóbiám, ami a vadállatokkal kapcsolatos, pedig ott lehetne igazán nagy távokat megtenni, háborítatlan környezetben. |
|
A hozzászólás:
 |
özvi
2019-04-26 17:42:53
|
2138
|
Nem gondoltam, hogy ezzel ostorozom magam, dehát az ember mindig másnak látja magát.
Inkább csak reméltem, hogy a séta , majd elűzi a szomorúságot, ami bennem van.
Nem a temetőlátogatás okozza, az inkább megnyugtat, szép rend van, sok virág, csend.
Nem birom ezt a tavaszi nyarat, annyira szeretnék esőt, felfrissülést, és a növények is szomjasak. |
|
Előzmény:
 |
bolond halál
2019-04-25 05:41:44
|
2136
|
Ezt értem, de azt azért meg lehet választani, hogy pluszban ostorozd magad. Ha már rossz kedved van, nem muszáj még büntetned is magad érte, mert süt a Nap, és jobb kedvednek "kellene" lennie. Azért mondom, mert nálam már bevállt néhányszor, hogy hagyom a rossz hangulatot lecsengeni, ami bizonyos helyzetekben természetes is lehet, pl. amikor jössz haza a temetőből. Néha sokkal rosszabb, ha megpróbálom elhessegetni, belekapkodni, mert újra előjön, nyugtalanít, szorongóvá tesz. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|