Keresés

Ez a kutya likvidálás elég veszélyes téma, gondoljunk csak a vácszentlászlói esetre, ahol ugyan nem kutya volt a célpont, viszont kiderült a törvénykezés sajátos hozzáállása. Ha nem emlékeznél rá: ott volt az az eset, amikor a betörő megitta a fagyállós bort miután betört egy helybéli ember pincéjébe, majd erősen pórul járt. Érdekes módon ott is csak a válasz csapást vizsgálta a t. bíróság, azt, hogy a károsultat rendszeresen kirabolták, meg azt, hogy senki sem kínálta itallal a behatolót, sőt kifejezetten elzárták előle, azt senki nem elemezgette, sőt semmilyen szinten nem vették számításba.

Ez a kutyatartás téma is olyan felemás dolog. A nagy szabadságban mindenki olyan kutyát tarthat (akár hármat is), amilyen tetszik neki és le van tojva mindenki más. "Nehogymá' valaki beleugasson abba, hogy őt milyen kutyát akar".

Már régóta töröm a fejem valami olyan ketyerén, amivel hangra hanggal lehetne válaszolni, valami olyan hanggal, ami kussolásra készteti a renitens dögöket. 

A baj az, hogy rengeteg idő kéne ennek a fejlesztésére, meg a kikísérletezésére. Idő az meg ennél fontosabb dolgokra is alig jut.

Mondjuk sokkal egyszerűbb lenne, ha a kedves gazda venne egy ugatásgátló nyakörvet a "kis kedvencének". Ha lenne az a bizonyos állattartási kultúra, amit hiányolok, akkor a kutyatartók úgy fognák fel ezt, hogy ez ugyanolyan kelléke a kutyatartásnak, mint az oltás, a chip-elés, meg a kutya kozmetika. Érdekes, hogy ilyesmire sajnálják a pénzt, de jutalom falatokra mindig futja.

Én azért bízom abban, hogy ez változni fog. Lásd a dohányzás esetét. Régen a bagósok abszolút nem voltak tekintettel a nem dohányzókra (vasúti kocsik, éttermek, hivatalokban még az arcába is fújták a füstöt, ha valaki szóvá tette stb.), aztán egyszer csak megváltozott a hozzáállás és ma már szinte a ló túloldalára is átesnek néha a szigorítás terén. 

Reménykedek, hogy csak nem él örökké a dög.

Én is ebben bízok ennél a rohadéknál... (csak sajnos elég fiatalnak tűnik, még tíz év is lehet a torkában, hogy rohadna meg mielőbb, de hirtelen)

Úgy tudom, egyik közvetlen szomszédjuk már jelezte a panaszt nekik, de persze változtatás nincs. Talán mintha a dög magától már kicsit kevésbé reagálna minden szarra, talán, talán, mintha ezt tapasztalnám, kicsit mintha több lenne a csönd mostanában. De lekopogom... (ezek amúgy sose szokják meg a helyüket teljesen? miért??)

Közvetlen mellettem szomszédnál is volt egyszer ilyen, most jut eszembe, jópár éve hoztak egy bőven felnőtt hatalmas kutyát Piripócsról, az meg itt nem tudott megszokni, vagy nem tudom, mi baja volt, de állandóan ugatott fölöslegesen. Már annak is a lelövésén/megmérgezésén gondolkoztam, illetve már mindenki azon gondolkozott, de aztán az Univerzum egyszer csak közbelépett és csodát tett: egy hatalmas nyári viharban ledőlt a kerítésük egy kis része, és a másnapi szép reggelen a rohadék elmenetelt vissza Piripócsra... Szerencsére soha nem találták meg, nem sikerült visszahozni. Volt ám öröm az utcában!

Erre pár évre rá megkaptuk ezt a másik örjöngőt egy kicsit odébb...

Szia!

Elsőre azt hittem szomszédok vagyunk, annyira stimmelt a leírás, de aztán olvastam, hogy két éve tart a tortúra.

Nálunk már kb 6-7 éve megy ugyanez.

Én telefonon beszéltem már többször is a tulajokkal (szándékosan nem gazdának neveztem őket).

Eleinte kérték az elnézést és mondták, hogy higgyem el őket is zavarja. Elismerte a pali, hogy ez a vakarcs mindenre ugat, madár, bogár szél fuvallat stb. Kiáll a dombra és onnan ordít, ami a torkán kifér. 

Mondtam, hogy részemről el van nézve, de csak azzal a feltétellel, ha ez nem marad így.

Ígérgettek mindent,  pár napig rászólogattak a kutyára, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Ezek egész nap távol vannak, én itthon dolgozok.

Minden telefonáláskor ment az ötletelgetés, hogy mit lehetne tenni. Szóba került  számos megoldás, ugatásgátló nyakörv, a kutya kiheréltetése (ez az ő ötletük volt), nyugtatózás, nevelés (ez az én ötletem). Még azt is felajánlottam nekik, hogy segítek gazdát találni a kutyának. Mindig azzal zárult a párbeszéd, hogy én a megoldásokat keresem ők, meg a kifogásokat.

Volt, hogy elmentek egy hétre nyaralni a kutyákat (a másikkal szinte semmi baj nincs) meg itt hagyták, hadd "nyaraljanak" az itthon maradók is......

A szomszédban laknak az őseik, de azok konkrétan lesz@rták, hogy egész nap hisztizik a dög.

Lényeg a lényeg, a sokadik telefonhívásra és SMS küldésre megfordult a szituáció.

Én lettem a zaklató.

Legutóbb idejött az utcán a kapunk elé és fennhangon közölte, hogy ő kicsoda és, hogy ő a kutya gazdája.

Nem nagyon értettem, hogy ezt miért kellett, hiszen tudjuk egymásról, hogy ki kicsoda.

Aztán leesett, hogy a kezében tartott telefon felvételre volt állítva és előadta a nagy monológot, hogy ő mennyire kikéri magának, hogy én az ő családját zaklatom.

Azóta nem beszélünk, ha meglátom az utcán csak köpök egyet.

A kutya azóta is olyan mint korábban.

Reménykedek, hogy csak nem él örökké a dög.

Undorító egy kis vakarcs a történet főszereplőre, de továbbra is azt mondom, hogy az ilyen szituk miatt elsődlegesen a gazdák felelősek, nem a kutya. Sajnos nem ez az egyetlen hasonló sztori a környéken, tudnék mesélni bőven.

Ezt egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy nincs igazán kultúrája itthon a kutyatartásnak. A kivételektől ismét elnézést kérek.