Szia!
Elsőre azt hittem szomszédok vagyunk, annyira stimmelt a leírás, de aztán olvastam, hogy két éve tart a tortúra.
Nálunk már kb 6-7 éve megy ugyanez.
Én telefonon beszéltem már többször is a tulajokkal (szándékosan nem gazdának neveztem őket).
Eleinte kérték az elnézést és mondták, hogy higgyem el őket is zavarja. Elismerte a pali, hogy ez a vakarcs mindenre ugat, madár, bogár szél fuvallat stb. Kiáll a dombra és onnan ordít, ami a torkán kifér.
Mondtam, hogy részemről el van nézve, de csak azzal a feltétellel, ha ez nem marad így.
Ígérgettek mindent, pár napig rászólogattak a kutyára, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Ezek egész nap távol vannak, én itthon dolgozok.
Minden telefonáláskor ment az ötletelgetés, hogy mit lehetne tenni. Szóba került számos megoldás, ugatásgátló nyakörv, a kutya kiheréltetése (ez az ő ötletük volt), nyugtatózás, nevelés (ez az én ötletem). Még azt is felajánlottam nekik, hogy segítek gazdát találni a kutyának. Mindig azzal zárult a párbeszéd, hogy én a megoldásokat keresem ők, meg a kifogásokat.
Volt, hogy elmentek egy hétre nyaralni a kutyákat (a másikkal szinte semmi baj nincs) meg itt hagyták, hadd "nyaraljanak" az itthon maradók is......
A szomszédban laknak az őseik, de azok konkrétan lesz@rták, hogy egész nap hisztizik a dög.
Lényeg a lényeg, a sokadik telefonhívásra és SMS küldésre megfordult a szituáció.
Én lettem a zaklató.
Legutóbb idejött az utcán a kapunk elé és fennhangon közölte, hogy ő kicsoda és, hogy ő a kutya gazdája.
Nem nagyon értettem, hogy ezt miért kellett, hiszen tudjuk egymásról, hogy ki kicsoda.
Aztán leesett, hogy a kezében tartott telefon felvételre volt állítva és előadta a nagy monológot, hogy ő mennyire kikéri magának, hogy én az ő családját zaklatom.
Azóta nem beszélünk, ha meglátom az utcán csak köpök egyet.
A kutya azóta is olyan mint korábban.
Reménykedek, hogy csak nem él örökké a dög.
Undorító egy kis vakarcs a történet főszereplőre, de továbbra is azt mondom, hogy az ilyen szituk miatt elsődlegesen a gazdák felelősek, nem a kutya. Sajnos nem ez az egyetlen hasonló sztori a környéken, tudnék mesélni bőven.
Ezt egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy nincs igazán kultúrája itthon a kutyatartásnak. A kivételektől ismét elnézést kérek.
| 
