Keresés

Szia!

Elsőre azt hittem szomszédok vagyunk, annyira stimmelt a leírás, de aztán olvastam, hogy két éve tart a tortúra.

Nálunk már kb 6-7 éve megy ugyanez.

Én telefonon beszéltem már többször is a tulajokkal (szándékosan nem gazdának neveztem őket).

Eleinte kérték az elnézést és mondták, hogy higgyem el őket is zavarja. Elismerte a pali, hogy ez a vakarcs mindenre ugat, madár, bogár szél fuvallat stb. Kiáll a dombra és onnan ordít, ami a torkán kifér. 

Mondtam, hogy részemről el van nézve, de csak azzal a feltétellel, ha ez nem marad így.

Ígérgettek mindent,  pár napig rászólogattak a kutyára, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Ezek egész nap távol vannak, én itthon dolgozok.

Minden telefonáláskor ment az ötletelgetés, hogy mit lehetne tenni. Szóba került  számos megoldás, ugatásgátló nyakörv, a kutya kiheréltetése (ez az ő ötletük volt), nyugtatózás, nevelés (ez az én ötletem). Még azt is felajánlottam nekik, hogy segítek gazdát találni a kutyának. Mindig azzal zárult a párbeszéd, hogy én a megoldásokat keresem ők, meg a kifogásokat.

Volt, hogy elmentek egy hétre nyaralni a kutyákat (a másikkal szinte semmi baj nincs) meg itt hagyták, hadd "nyaraljanak" az itthon maradók is......

A szomszédban laknak az őseik, de azok konkrétan lesz@rták, hogy egész nap hisztizik a dög.

Lényeg a lényeg, a sokadik telefonhívásra és SMS küldésre megfordult a szituáció.

Én lettem a zaklató.

Legutóbb idejött az utcán a kapunk elé és fennhangon közölte, hogy ő kicsoda és, hogy ő a kutya gazdája.

Nem nagyon értettem, hogy ezt miért kellett, hiszen tudjuk egymásról, hogy ki kicsoda.

Aztán leesett, hogy a kezében tartott telefon felvételre volt állítva és előadta a nagy monológot, hogy ő mennyire kikéri magának, hogy én az ő családját zaklatom.

Azóta nem beszélünk, ha meglátom az utcán csak köpök egyet.

A kutya azóta is olyan mint korábban.

Reménykedek, hogy csak nem él örökké a dög.

Undorító egy kis vakarcs a történet főszereplőre, de továbbra is azt mondom, hogy az ilyen szituk miatt elsődlegesen a gazdák felelősek, nem a kutya. Sajnos nem ez az egyetlen hasonló sztori a környéken, tudnék mesélni bőven.

Ezt egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy nincs igazán kultúrája itthon a kutyatartásnak. A kivételektől ismét elnézést kérek.

A gazdikkal próbált már valaki beszélni? Vagy tényleg mindenki csak magában szitkozódik?

(Mondjuk legyünk realisták, ha ez két éve megy, és nem csinál a gazdi semmit magától, akkor nem valami valószínü, hogy pont attól lendülne akcióba, hogy valaki szól, de hát ugye a reményhal.)

Magam kutyás vagyok, de a saját kutyámat is lelöném egy átugatott éjszaka után. Ami persze nem fog megtörténni, mert az én kutyám éjszaka nem ugat, hanem mellettem alszik a saját pamlagán a hálóban, nappal se ugat, mert naponta háromszor sétál, állandóan a család fizikai közelségében van, szóval boldog kutya, miért is ugatna frusztráltan.

Annyiszor leírtam már, de akkor még egyszer: mi a francnak tart kutyát az, aki annyira utálkozik töle, hogy nem engedi be a saját életterébe? Van egy csomó költsége meg egy csomó bosszúsága (kutya szétrágja a kertet, ugat, szökik, ás). Ami érthetö, mert a kutya halálra van frustrálva, ugyanis ö szociális lény, és naphosszat szálegyedül kibaszva a kertbe kábé úgy érzi magát, ahogy egy ember érezné magát egy magánzárkában. A legtöbb szerencsétlen beletörödik, beletompul, belehülyül, de amelyik egy kicsit is kitartóbb, az üvölt élete hosszáig. A szomszédok meg örülnek.

Itt nálam konkrétan van ilyen: fiatal pár költözött be egy eladó házba, hoztak egy kutyát, ami ráadásul nem is az övék kiskora óta, hanem valaki meghalt, és onnan vették magukhoz, valahol, jótékonyságból. Na az a kutya itt őrjöng azóta. Már két éve ugat folyamatosan. Teljesen tele van a töke hócipője mindenkinek vele, nyáron nem lehet nyitott ablaknál aludni, de csukott ablakon át is hallatszik, stb.

Én őszintén szólva már alig várom, hogy valaki megmérgezze végre, de amíg ez nem történik meg, addig mit lehet tenni? Van erre valami jogi definíció, ami alapján fel lehetne lépni, hogy mások életét vagy életminőségét tönkreteszik?

Javasoltam a környékbelieknek, dobjuk össze nekik a pénzt egy ugatásgátló nyakörvre, vagy írjunk petíciót a polgármesterrel (aki szintén itt lakik, tehát érintett) karöltve, vagy szimplán lőjük le, vagy akármi, de lépjünk már valamit! (egyelőre nincs összefogás, mindenki szív, szenved, és magában szitkozódik)

És mi  a helyzet azokkal az emberekkel, akik nem vállalnak állatot és mégis kénytelenek elszenvedni a zajt, amit a mások neveletlen kutyája okoz?

Az a baj a legtöbb kutyatartóval, hogy az fel sem merül benne, hogy másoknak nem biztos, hogy az a vágya, hogy az ő neveletlen kutyájának az oktalan zajongását hallgassa akár órákon át.  Persze tisztelet a kevés kivételnek.