Keresés

Nézd, a korszellem az abszolutizmus felé mutatott. Ahol nem tudták megvalósítani, az az ország ment a süllyesztőbe. A legjobb példa erre Lengyelország. De lehetne Spanyolországot is írni, vagy Itáliát. Rákóczi nem ezt képviselte. Lehet, hogy ezt akarta volna, de reálisan ez fel sem vetődhetett, mivel a hatalom megszerzéséhez szüksége volt a főnemesség támogatására, márpedig ők benyújtották volna a számlát, ha esetleg sikerült volna önállóvá tenni az országot. Ezt nyilván Rákóczi nagyon jól tudta. Azért nem látok nála jövőképet, mert elvileg tudta, hogy mit kellett volna tenni, de azt is, hogy a gyakorlatban ez lehetelen. Rákóczi útja a lengyel út volt. Minden 18. századi lengyel király megpróbálkozott a központi hatalom erősítésével, lényegében az abszolut királyi hatalom kiépítésével. Még a próbálkozást is keményen letörték saját alattvalói. Meg is lett az "eredménye". Az ellepélda lehet mondjuk Poroszország, ahol az uralkodó abszolút hatalma a nemességet letörte és így végeredményben egy jelentéktelen őrgrófság lehetett a kiindulópontja a német egység felépítésének.

Rákóczi eredménye az, hogy a magyar nemességnek maradt annyi ereje, hogy megakadályozza a nemesi adómentesség eltörlését, aminek ellenreakcójaként Mária Terézia a vámhatár szabályozásával akadályozta az ipar fejlődését. Pontosabban azt, hogy az iparba ne Magyarországon, hanem azon kívül fektessen be, aki akar, mert abból neki több adóbevétele volt. Magyarországot saját nemessége vitte a megrekedő agrárország útjára, tehette ezt Rákóczi következményeként. Persze ez nem Rákóczi hibája, nem az ő történelmi felelőssége, ő nyilván nem ezt az utat szerette volna járni. Ez "csak" a szabadságharcának (polgárháborújának?) történelmi következménye.

A vallásszabadság témában:

"További fontos adalék az elvi „politizálás” szemléltetésére Rákóczi Daniel Jablonskinak írott leveléből: „Mióta az eszemet tudom, az aggasztott a legjobban, hogy annyi a szakadás a csak névre, de nem lényegre nézve eltérő keresztény vallások között. Mióta Isten kegyelméből a szabad és egyetértő magyar nép ügyét felkaroltam, semmi sem feküdt annyira a szívemen, mint az, hogy a vallások viszályát, melynek magvát a Gonosz vetette el, kiegyenlítsem, és közös szeretetre bírjam azokat, akik az igazi kereszténységről megfeledkezve, egymás iránt határtalan gyűlölettel viseltetnek.”

Mindennek ismeretében érthetővé válik, hogy Rákóczi, a Tractatus de potestate (Értekezés a hatalomról) című, 1722 és 1725 között Franciaországban írott munkájában, bár elfogadja a teológus Bossuet alapvető tételeit, a püspöknek a Szentírásból származtatott politikai következtetéseit elegánsan de következetesen elutasítja.[...]

Rákóczi, az Ószövetségi typusok elemzésének módszerével Bossuet abszolutista rendszerének éppen sarokpontjait forgatja ki. A francia teológus szerint az uralkodói hatalom létrejötte a bűnbeesés következménye: az Istennel kötött szövetség erejét keveslő zsidók királyt kérnek maguknak, akit meg is kapnak, de ezzel Isten haragját is magukra vonják – az uralkodók hatalmának a továbbiakban nem szabad ellenállni, akkor sem, ha azt zsarnoki módon gyakorolják, megbüntetésüket kizárólag Istenre kell bízni. Ezzel szemben Rákóczi szerint a politikai hatalom genezisének alapigéje nem a Bossuet által hivatkozott I Sámuel 8, hanem a Deuteronomium (Mózes V) 17, amely időben is megelőzi Saul felkenését.24 Az Úr által jelölt, az atyai kormányzás modelljét az emberi társadalomban is megvalósító fejedelmek nem abszolút uralkodók a szó szoros értelmében, sőt, az Isten rendeléséből létrejött államok természetes mintája a család, elemi szerkezetük a „testvérek köztársasága”, ahol a fejedelem csupán primus inter pares. Rákóczi már műve bevezető fejezeteiben felállította az emberi természetben adott distinkciót az „igaz értelem” (recta ratio) és a birtoklásvágy (cupiditas) között; előbbi a természetbe oltott isteni törvény alapján vezeti a szabad népet, amikor az megválasztja Isten jelöltjét vezetőül, utóbbi az emberek bűnéből és gyengeségéből származó, bitorolt jog alapja, és az egyéni érdeket szolgálja, így jogos ellene a felkelés is vagy az ellenállás bármely formája.25 „Mert minden hatalom, amelyet nem a nép szabad és önkéntes egyetértése ad, ellentétes a természeti joggal, mert akképpen cselekszik másokkal, amiképpen nem akarná, hogy vele cselekedjenek."

Rákóczi túlságosan idealista volt, a vallás tárgykörében mindenképpen, azonban uralma alatt ez ellen (a területéről kiűzött jezsuitákon kívül) senkinek nem volt kifogása. Eszméit olyan szinten vezérelte az isteni küldetés betöltése és az igazságosság, hogy kevesen foghatók hozzá az utolsó 1000 év uralkodói/országvezetői közül.

Kérdés persze, hogyan is valósulhatott volna meg ez a békés együttélés, ha a szabadságharc mégiscsak győz. Lettek volna azért kihívások csőstől...

"Neki magának sem volt határozott jövőképe, illetve ami lett volna, annak véghezvitelére pedig gyenge volt."

Hát azért ez nem egészen így volt. Szerinted a lengyel utat képviselte, szerintem meg egy egészen egyedi, közép-európai, magyar utat.

Sokat tanult főleg a franciáktól, de egészen a rómaiakig visszamenve szerette volna újraszervezni a magyar államot.

Aztán tényleg más kérdés, hogy jó pár területen nem sikerült neki.

Ahol igen: vallásszabadság, hadigazdaság egészen 1709-ig működőképessé tétele – ezek saját vallásfilozófiai felfogásáról illetve gazdasági képességeiről árulkodnak.

Az ország a 160 évnyi törökkel folytatott háborúskodás következtében egyes területein rendkívül fejletlen volt, a nemességet még mindig félig középkori szemlélet uralta, és az egész ország a korszak, a késő 17. század európai tudományos-technikai fejlődéséből szinte semmit sem profitált.

Rákóczi tudta, hogy sok tekintetben lehetetlen feladatra vállalkozik, és bár igen sok francia, római és osztrák példára támaszkodott elképzeléseiben és terveiben, a magyar nemesség és rendek ellenállása miatt azokból eredményesen igen keveset tudott megvalósítani...

Mindezt az Emlékiratai nyomán írom, ahol igen részletesen és őszintén számolt be sok mindenről, ennek kapcsán is. Érdekes módon azokban sokszor magát okolta, hogy ezt vagy azt talán nem úgy kellett volna, hiszen a nemesség és a rendek nem voltak érettek azokra.

Egy biztos: Rákóczi egy rendkívüli ember volt, és valahogy hozzá képest olyan tehetségtelen és (erkölcsileg megkérdőjelezhetően) hitvány alakok vették körül az állam- és hadvezetésben, akik ha kellett lépten-nyomon csak az egyéni érdekeiket helyezték előtérbe illetve a harcmezőn akár parancsait megtagadva csak az egyéni dicsőséget keresték... mindezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kergetett légvárakat, ezt később maga is belátta, hiszen azzal, hogy beismerte – egyes elképzelései akkor és ott kivitelezhetetlenek voltak – tökéletes elemzőképességről tett tanúbizonyságot.

Valamikor 11 éve a topikban volt egy kis vita, hogy a lengyel utat követtük volna abban az esetben, ha Rákóczi és kurucai mégiscsak győztek volna, és a legtöbben akkor arra tippeltek, hogy igen.

Talán csak én tettem le a garast amellett, hogy Rákóczi tervei egy sikeres államszervezet kiépítése és jól megalapozott rentabilitás mellett legkésőbb a 18. század végére nemcsak egy ütközőállamot, hanem egy sikeres magyar fejedelemséget hoztak volna létre, mely egyéni módon lett volna képes felvenni a térségben az elmaradottsággal való küzdelmet, sikeresen.

Rákóczi illetve Mikes Kelemen ilyen irányú gazdasági elképzelései nagyon is erre mutattak, 1708 után azok megvalósulását az ország beszűkülő területe illetve az immár évtizedek óta zajló, mindkét oldalról történő kifosztása lehetetlenné tette. Illetve az is lehetséges, hogy ezek egy részét már ők is csak a francia tartózkodás után, tehát 1713-17 tapasztalatai nyomán vallották helyesnek műveik megírásakor.

Mindenesetre Rákóczi nagyon is kritikusan látta önmagát (ami pl. nem mondható el Kossuth-ról, hogy utaljunk a vulgármarxista történetfelfogás egy másik agyonajnározott hősére) és ismerte korlátait. Viszont azt is tudta, hogy nálánál erre az adott feladatra sem elhivatottabb, sem tehetségesebb embert nem rendelt az Isten, tehát vállalta így is, hogy már a kezdet kezdetén, tehát 1702-03-ban is kétségek merültek fel benne, hogy képes lesz-e végigvinni...

Zagyvaságot írsz. Nyilván nem vagy történész, nem is baj, de attól még hamis toposzokat puffogtatsz és 19. századi történelemértelmezést vetítesz vissza a 17-18. századba. Rákóczi mögött korántsem állt ott az egész ország, de nagyjából még a többség sem. Neki magának sem volt határozott jövőképe, illetve ami lett volna, annak véghezvitelére pedig gyenge volt. Serege egyetlen számottevő csatát sem nyert meg, legfeljebb párszáz fős ütközetecskéket, igazán jelentős várat ostrommal nem vett be, a serege katonai teljesítményes siralmas volt, Trencsén mellett kb. háromszoros létszámfölényben volt, mégis csúfos vereséget szenvedett.

Hatalmas tévhit a kurucokat szabadságharcosoknak beállítani, mert közülük ez alilg-alig motivált valakit. A katonák zsoldosok voltak, mégpedig a magyarok is. Nem csoda, mert már Thököly seregének katonái is a király zászlója alatt hacoltak, majd Thököly bukása után ismét királyi/császári zsoldba álltak, majd Rákóczi alá, majd Rákóczi bukása után szépen megint császári zászló alá. Azok a híres "erőlekötő" ausztriai, morvaországi portyák egyszerű rablóhadjáratok voltak, szó sem volt az ellenség haderejének lekötéséről. A csapatokat nem tudták fizetni, engedni kellett őket rabolni, amit nyilván ellenséges területen volt célszerű.

"Akkoriban azt tartották jó magyarnak, aki a függetlenség célját tartotta szentnek"

Na, ez egy ordas butaság. Tökéletes példája a kiegyezés utáni '48-as "kuruc" történelemértelmezés visszavetítésének, a legnagyobb történelemhamisító Thaly szellemiségének. A vicc az egészben az, hogy ezt a vulgármarxisták élen Mód Aladárral "csodálatosan" felhasználták saját céljaikra.

Rákóczi felkelése egy rendi felkelés volt a központi hatalom erősödése ellen. Ezt persze leöntötték egy idegen uralkodó elleni fellépés mázával, de az "eb ura fakó" szellemisége és Rákóczi belpolitikai kudarcai, amit az erősebb központi hatalom kiépítésének céljából próbált meg, megmutatják, hogy valójában egy jól kitapintható főúri kör saját hatalmának erősítése céljából indított felkelése volt, nem pedig egy romantikus szabadságharc, aminek a Thaly-féle történelemhamisítók megpróbálják bemutatni. Rákóczi a lengyel utat képviselte.