Sok-sok szégyen van! Mind egy-egy fájó seb!
A sebeket ellátni nagyon fontos dolog! S nem csak egyet - mindet!
Ám olyannak látom ezt a helyzetet, mint az alábbi példa:
Odacsöppensz egy harc közepébe, ahol rögtön megpillantasz egy sebesültet. Több sebből vérzik. Van nálad elsősegélycsomag, s nézed, hogy szerinted melyik sebe a legsúlyosabb, hogy azt lásd el. Ez eddig rendben is van. Ám közben röpködnek a golyók körülötted, s félő, hogy a gondozottad újabb sebeket kap. Sőt, akár közben te is megsebesülhetsz. S ahogy körbepillantasz, egyre több harcoló, majd sebesültté váló embert veszel észre. Én nem tartom elbagatellizálásnak azt, amikor ilyen helyzetben a valódi problémára, a süvítő golyók forrására koncentrálunk inkább egy jó ideig, és megragadjuk a sérült fegyverét és ebben segítünk. Mert különben úgy járhatunk, hogy ellátunk neki egy-két sebet, ám a harcba "tétlenül" mi is belepusztulunk, s ott marad mellettünk a sebesült holtan, bár két sebbel ellátva. A jótett dicsőséges ugyan, de nem a célt szolgálta.
Háborús taktikák közé is tartozhat, hogy az ellenség azt sugallja, hogy ne harcolj ellene, hanem az általa okozott következményekkel foglald le magad. Így nagyobb az esélye a győzelemre. S ezt az esélyét csak növeli az, ha a harc helyett mi is másokat a helyreállításra buzdítunk. Ő meg csak röhög a markába.
Ma sokkal nagyobb a baj, mint volt akkor! Százmilliók forognak veszélyben milliárdok miatt. Ezt nem bagatellizálhatjuk el! Nem a sebekre, a golyókra, hanem inkább a forrását kezelőkre kell koncentrálnunk.
S ha esetleg győzünk, akkor nem ők, hanem mi írjuk a történelmet, és nyilvánosságra kerülhetnek a miértre a válaszok. De az igaz, hogy a kérdéseket mindig melegen kell tartani!
|
