Keresés

Sok-sok szégyen van! Mind egy-egy fájó seb!
A sebeket ellátni nagyon fontos dolog! S nem csak egyet - mindet!

Ám olyannak látom ezt a helyzetet, mint az alábbi példa:
Odacsöppensz egy harc közepébe, ahol rögtön megpillantasz egy sebesültet. Több sebből vérzik. Van nálad elsősegélycsomag, s nézed, hogy szerinted melyik sebe a legsúlyosabb, hogy azt lásd el. Ez eddig rendben is van. Ám közben röpködnek a golyók körülötted, s félő, hogy a gondozottad újabb sebeket kap. Sőt, akár közben te is megsebesülhetsz. S ahogy körbepillantasz, egyre több harcoló, majd sebesültté váló embert veszel észre. Én nem tartom elbagatellizálásnak azt, amikor ilyen helyzetben a valódi problémára, a süvítő golyók forrására koncentrálunk inkább egy jó ideig, és megragadjuk a sérült fegyverét és ebben segítünk. Mert különben úgy járhatunk, hogy ellátunk neki egy-két sebet, ám a harcba "tétlenül" mi is belepusztulunk, s ott marad mellettünk a sebesült holtan, bár két sebbel ellátva. A jótett dicsőséges ugyan, de nem a célt szolgálta.

Háborús taktikák közé is tartozhat, hogy az ellenség azt sugallja, hogy ne harcolj ellene, hanem az általa okozott következményekkel foglald le magad. Így nagyobb az esélye a győzelemre. S ezt az esélyét csak növeli az, ha a harc helyett mi is másokat a helyreállításra buzdítunk. Ő meg csak röhög a markába.

Ma sokkal nagyobb a baj, mint volt akkor! Százmilliók forognak veszélyben milliárdok miatt. Ezt nem bagatellizálhatjuk el! Nem a sebekre, a golyókra, hanem inkább a forrását kezelőkre kell koncentrálnunk.

S ha esetleg győzünk, akkor nem ők, hanem mi írjuk a történelmet, és nyilvánosságra kerülhetnek a miértre a válaszok. De az igaz, hogy a kérdéseket mindig melegen kell tartani!

A kormányzó sorsáról azonban nem a bíróságok, hanem a Kelet-Európát is felosztó, a Győzelem napjától kezdve már egymással is rivalizáló nagyhatalmi vezetők döntöttek.

Nem véletlenül!!!

Elolvastam kétszer, de egyre erősebb az érzésem, hogy bagatellizálni szeretnéd az ügyet.

Az ügy: egy történész véleménye tények (iratok) alapján. Nem föltételezés/kitaláció, nem tudománytörténet.

Nem véletlenül megvilágít olyan dolgokat, amik eddig nem voltak logikusak és érthetőek.

(Ti. hogy miért vannak agyonhallgatva bizonyos ügyek a második VH. történelmében?! Pl.:miért nem volt kíváncsi senki Horthy tanúvallomására a háborús bűnösök perében, még tanúként sem idézték be!!).

Ez a hozzászólás is igazolja, hogy - szerintem - ez tudománytörténeti topik.

Sajnos e fórum topikcsoportjai (talán nem véletlenül?) nem fedik le a lehetséges témaköröket.

S ahogyan a tudományon belül a fizikának is van történeti oldala, ugyanúgy más - gyakorlatban is hasznosítható - tudománynak is van kísérleti oldala, illetve ezen tevékenységek történeti rögzítése, és annak elemzése.

S ahogy pl. a fizika a kezdeti ösztönös megfigyeléseket túlhaladva kísérleti tudománnyá vált már sok évszázaddal ezelőtt, ugyanúgy - lassan már több száz éve - a politika tudománya is kísérleti diszciplinává nőtte ki magát az egyre inkább kínálkozó befolyásoló lehetőségek kapcsán.

Kísérlet, megfigyelés, elemzés, gyakorlati hasznosítás, illetve előrejelzések és újabb kísérletek, stb. S mindezek mellett a tapasztalatok folyamatos rögzítése (történelem) a későbbi felhasználás céljából.

Ám ahogyan a labirintusban futkosó egereknek sem árulják el, hogy mi is történik velük a valóságban, mi sem a valóságot éljük át, hanem egyszerűen hétköznapi, spontán történéseknek véljük a világban zajló folyamatokat.

Ne higgyük, hogy a magasra fejlődő civilizációnk nem jutott el idáig, hogy a saját életeink folyását globális szemszögből ne tanulmányoznák már hosszú ideje. Ez a vélekedés korlátoltságra vallana. Ám ez a korlátoltság, amely sokakban törvényszerűen, s el nem ítélhető módon ma megjelenik, valójában szintén egy tapasztalatok által megvalósított gyakorlat végső eredménye! Azaz szándékosan erre alkalmas eszközöket felhasználva, a túlságosan felcivilizálódott embert, aki átláthatná az önnön sorsán való sakkjátszmákat, egy civilizációs hanyatlásba szándékoznak taszítani. S erre - a történelmi elemzések alapján - megvannak a gyakorlatban hasznosítható, jól bevált módszerek. Mát több mint 100 éve folyik ennek a realizálása (a túlcivilizálódottság ugyanis régi felismerés, s a korrekciós folyamat történelmi távlatú). Ennek csupán egy lépése a II. VH (az első nem volt eléggé sikeres), s az erre épülő 68-as események eredménye (a BabyBoom fiataljai által) tökéletesen végzi el a kívánt hatás kialakulását.

Természetesen a politika tudományának szűk, gnosztikus körein kívül is folytak publikusabb kutatások, s ezek közé tartozik J. D. Unwin (a kutató Sex and Culture c. műve 1934-ban jelent meg, és 1936-ban aztán meg is halt 41 évesen). Ebből kikövetkeztethető, hogy miről is van szó, de abból is, hogy az 50 éve elkezdődött "szemléletváltás" teljes neve: "Szexuális, Feminista és Kulturális forradalom". (Viccnek látszik, de irtózatosan komoly, és Unwin tanulmánya szerint 3 emberöltő alatt fejti ki hatását!).

A történelmi részletek izgalmasak ugyan, de kérdéses, hogy 20 év múlva lesz-e olyan kulturált ember, akiknek felkelti majd az érdeklődését, vagy elégedetten bólogat egy rehabilitáción (főleg, ha a többségük nem az európai kultúra hagyományain nevelkedett fel).

Na, EZ a II. VH igazi szégyene!