Érdekes dolog lenne krónikáink, különösen P mester leírását összevetni a honfoglalás eseményeivel. Egészen különös kép rajzolódik ki, de mindenképp más, mint a bizánci propagandákból...
Előzményként annyit, hogy azt a forrásokból tudjuk, hogy a bolgárok hódítgattak a Szerémségben, s az ottani szlávok nyakára főnököket (rectores) ültettek. Miért ne tettek volna így a frankok által el nem foglalt részeken lakók esetén? Nagyon hajaz ez a módszer akár a frankok őrgrófságaira, akár a magyarok bánságaira. S nagyon jól illeszthető a skandináv modellemhez. Tehát a medence északi-középső részén a ruszok állomáshelyeket létesítenek a Kijev-Roszdorf útvonal mentén. A különböző főnökök alkalmilag a kereskedésen túl a katonai erejüket is igénybe veszik saját céljaikra, nemcsak a morvák vagy Arnulf...
Aztán kitör a bolgár-bizánci háború. A helyi főnökök egyike-másika ezt jó alkalomnak látja, hogy lazítson a bolgár függőségen, s a honfoglalók segítségével, s előnyös kereskedelmi egyezmény révén pl. elszakad a dél-erdélyi régió. A pecsétet a honfoglalók bulgáriai kalandozása 895-ben teszi rá az ügyre. Szimeon el van foglalva a bizánci háborúval, de hazasiet, viszont ráfázik. A honfoglalók tönkreverik, s beszorítják. Kettős szorításban lenne, ha nem egyezne ki a honfoglalókkal, s engedné az elszakadást. Hiszen Bizánc is szorítaná a nyakát, ha sokáig ostromolják. Tehát fogcsikorgatva bár, de elengedi az erdélyi arany- illetve sóbányákat. Bizánc későn kapcsol, illetve a szünetet kihasználva sikerül új sereget toboroznia, de mire ki tudná használni, Szimeon kiszabadul a kutyaszorítóból, s a bizánciak újra szívnak. Ami érdekes, hogy nem tudunk (tudok) arról, hogy Bulgarophygon után Szimeon különös eréllyel lépett volna fel a bizánciak ellen. A magyarázat kézenfekvő, P mestert olvasva. Szimeon gyorsan rendezte a kereskedelmi ügyeket, aztán viszont az elvesztett erdélyi arany- és sóbányák visszaszerzésére indult. A megkönnyebbült Leó nagyvonalúan görög segédcsapatokat is adott mellé. Röviden a fuldai hoax egy mese habbal, bizánci propaganda, a kapóra jött honfoglaló kalandozást beépítették a mesébe. A későbbiekben, s otthon másképp adták elő, ebből is látszik, hogy a fuldai hoax a külföldnek szóló mese volt.
De vissza P mesterhez. Árpád titeli levonulása, az alpári csata, majd Nándorfehérvárnál az ütközet Szimeon bosszúhadjáratának elhárítását szolgálta s az új status quo megerősítését (a bolgárok ura a görög császár motívum alighanem az ősgesztából van, amikor valóban ez a helyzet, de a honfoglalás idején nem így festett a dolog). A helyi főnökök továbbra is megőrizték frissen kivívott függetlenségüket a bolgárokkal szemben, s előnyös kereskedelmi egyezmények révén a honfoglalók biztosították, hogy ez hosszabb távon is így legyen. Ez magyarázná azokat az elképzeléseket, hogy a honfoglalók nem szállták meg Erdélyt (nincsenek törzsnévi eredetű helynevek, s klasszikus honfoglalói leletek sem sűrűn - katonai kíséret persze a régi-új főnökök mellé kerülhetett, ez is része lehetett az egyezménynek, de jelentős honfoglaló csoportok nem telepedtek meg Erdélyben, illetve a Maros mentén sem, s valószínűleg a Szerémségben sem. A honfoglalók a bolgárok helyébe lépve politikai fennhatóságot nem gyakoroltak, legfeljebb kereskedelmi érdekeik védelmében hoztak létre néhány telepet.) Emiatt van az, hogy Erdély s a Maros-vidék majd csak Szent István alatt integrálódik a Magyar Királyságba.
Leó a kudarc láttán alighanem taktikát váltott, s inkább a honfoglalókhoz közeledett. S még újabb kalandozásra is rábírta őket. Ez lehetett 897-8 körül, amiről csak a PVL tájékoztat (illetve P mester - Szovárd görög kalandozása, s kinn maradása), s amely alapot adhatott a bizánciaknak az események összemosására.
A dupla kudarcból viszont Szimeon okult, s kereste az alkalmat a visszavágásra, illetve a hátának a biztosítására. Így sikerült rátalálnia a besenyőkre, s összehangolt támadást indítottak a honfoglalók maradékai ellen, de ez csak 908 körül történt, amikor Árpád fia, Liüntuka volt a vezérük :)
A helyi főnökök Árpád ellen c. motívum a középkori krónikás toposz része. P mester HONFOGLALÁSról írt, tehát szükségszerűen ellenségek kellettek. akiket támogattak külső erők. A honfoglalás korának bonyolult politikai viszonyait écszázadok múltán nehéz lehetett rekonstruálni, így egyszerűsített. Napjainkban sem könnyű, s nem állítom, hogy tökéletesen sikerült. De az eddigi ideológiai alapon gyártott hipotézis eléggé erőltetett, s számos életszerűtlen elemet tartalmaz. Ezért alkottam meg a skandináv modellt, s most ennek alapján talán jobban értelmezhetővé válnak a folyamatok. Továbbra is azt gondolom, hogy a "steppei állam hódító célzattal megszállja a Kárpát-medencét" megközelítés rossz. Hibás alap, amelyre nem szabadna építkezni. Középkori krónikás találmány a Biblia alapján.
A varég-rusz terjeszkedés modellje kevésbé felemelő, kevésbé dicsőséges, viszont életszerűbb magyarázatokkal szolgál a jelenségekre. |
