Szia Kedves Epres Fánk! MInden Jókat Előre is és mindég!
Hálásan Köszönöm, hogy ennyi mindent írhattál Válasz-Kérdődgetve is!
Nem, nem vagyok egyetemet-járt! Le se Érettségizhettem, mert már akkoriban Kezdődött a betegségem! Paranoid skizofrén vagyok! Csak Autodidaktaként Művelődtem mindég! Az Első Pszichiáternő, dr. Vörös Évácska Kért meg arra, hogy mivel Hajlamot Lát Nálam az Alkotóan Tanulásra, hát mindig Alkotás és Művészetterápiázgassak! És mivel az úgy nevezett "szocializációm" az Elme-betegséghez úgy Sikerült nagy-nagy Szerencsémre, hogy rontottak Rajtam túl sokkal többet, semmint Javítani Tudhattak, így egészen másképp Alakult az Életem is, mint az úgy nevezett "sors-társaknak"! Persze Anyu mindig mondogatja, még ha szünt is testleg-tettleg 2000-ben, hogy Pityukám ne professzorkodgyj! -- ugyanis Anya nagyon ráfázott az Ő Életében a professzorkodásokra! Így Én csak Ovis-Akadémista vagyok és Jelem a Bölcsiben a MIkulás-csomag!
Kedves Eper Fánk! Ne Találgassunk nagyon diagnózisokat Anyukádról, hanem Bízzuk az úgy nevezett "szakemberekre", hogy minek minősítik?!? Nagyon Óvnak az Interneten a Jóságosan még az "ön-diagnózistól", nem hogy netán puszta "érzetekből" ráfogjunk valakikre és netán meg is bélyegeznék ezzel stigmatizálóan olyan sajnálatosan hátrányos Jelzőket, mint az Elme-betegségek sokánál sajnos kiközösít a társadalom butább része is, meg sajnos azok is pórul járhatnak, akik hajlamosak Magukra venni úgy mondd, hogy fölöslegesek és ezért netán még öngyilkolnának is! Az öngyilkosság amúgy többnyire "csak" Kísérlet, hogy FIgyeljen a Közeg Rájuk, hogy baj van Velük sajnos és ezért is szakemberekhez kell fordulni! (már nem azért, hogy szakbarbár módon "sikerüljön is!", ugye?!?)
Nagyon sajnálom hogy KIcsikén Te kényszeredtél ilyen atrocitás elviselésére amit Apukád ügyködött, hogy odalökdösött Anyukád ágyához, mikor Ő lábadozott az öngyilkossági Kísérletétől még nyilván sokkot kapva és ijesztően kinézve és Te nem Ismerhetted Őt Szerető és Gondoskodó Anyukádnak!
Az Én Anyukám is Biztos sokszor Gondolt arra, hogy elMenekül az Élet nehézségei elől, de szinte mártírom kötelesség-Tudata megŐrízte Őt Nekünk a későbbi Jobb Időzhettekre annélkül, hogy kárt Tett volna Magában és ezzel Bennünk is Öcsi-Gyurival, meg akik nagyon Szerették Rózsika-Anyucicukácskát!
Virtuálisan így mindig Velem van Anyu, úgy a génjeimben, mint az Emlékezésemben és Gondolkodásomban! Ha nem is adhatott kiFejezett Jó Nevelést a nyomorunk miatt főképp, azért semmiképp se volt hiába Jósága és kiVételessége, ahogyan Engem is megTartott, noha nem volt hozzá elég Ismerete, csak az a hallatlan akarása, hoy el ne kallódgyjunk Öcsi-Gyurival!
Nincsenek azért úgy nevezett saját Gyermekeim, mert be kellett Lássam, hogy nem Nyerhettem milliárdokat a Lottón Hozzájuk, hogy mondgyjuk 10 Anyujuktól Szülődhetve kiköveteletlen a pechüket mázlivá Alakíthassák át, miképp Én is Anyu Nyakából JUthattam túlnanra az Ő Élete borzalmait is némiképp Enyhítve!
Kérded még Kedves Epres Fánk, hogy melyik a Kedvenc szinem?!? Régen a párizsi kék volt! Ma már az azúr kéket Szeretem inkább meg pirosat és a vörös-narancs sárgát!
Akkor azt Tudom összefoglalóan mondani Anyukáddal kapcsolatosan, hogy Tudom hogy egy alkoholista nem épp egy "főnyeremény", de legalább a Sorsát Ismerd meg, még ha butaságokat mondana, hogy Tanulhass abból és a Te Gyermekednek már ne kelljen ugyanazokat a hibákat ismételnie!
Akkor minden Jókat és mindég és hajrá Előre a Gyógyulandokba!
|