Szia, Alfrédi!
Jó újra itt látni. Már egy ideje elolvastam, amit írtál, csak eddig még nem igazán volt alkalmam reagálni. Tényleg jó régen volt már az az ígéret, de én változatlanul kíváncsian várom a történetedet :D És igazad van abban is, hogy bőven lenne mit bepótolni.
Mostanában sajnos csak olvasójává redukálódtam a fórumnak, mivel időközben kicsit elbátortalanodtam és ellustultam. Persze, ettől még tartogattam és bepisilgettem magamban, amíg nem voltam elérhető, de ezek a történetek valamiért már idáig nem jutottak el, és nagy részük amúgy sem volt több egy kis itthoni játszadozásnál. Két érdekesebb bepisilős sztorim maradt meg élénkebben: egy biciklis nyárról, amelyet már nem tudom, végül leírtam-e, illetve egy pelenkás őszről. Az elmúlt néhány hónapban pedig inkább csak tartogattam, de a bepisilésig nem jutottam el. Ilyen eset volt például, amikor elmentünk a haverokkal túrázni egy elhagyatott helyre, ahol természetesen nem volt használható vécé. Korán reggel indultunk, vittem magammal egy másfél literes üvegnyi vizet, és azt iszogattam útközben. Ekkor még nem volt tervben semmiféle tartogatás. Amikor végeztünk, pont ebédidő volt, úgyhogy beültünk valahova kajálni. Ekkor már kellett valamennyire, de gondoltam, kibírom még egy darabig. Evés után szóltam a többieknek, hogy még elmegyek mosdóba, de nem a vécét használtam, csak sminkelni mentem be, mert utána egyenesen a barátomhoz igyekeztem. Útközben még simán elviselhető volt az inger, ám mire a barátom házához értem, már nem bírtam ki mocorgás nélkül. Írtam neki, hogy ott vagyok a háza előtt, de egy dologgal nem számoltam: nem is biztos, hogy otthon van. Bár már induláskor is küldtem neki üzenetet, hogy átmegyek hozzá, azóta sem érkezett válasz. Így hát ott várakoztam a lakása előtt, és közben elkezdtem fel-alá járkálni, mert nem bírtam egy helyben megmaradni. Közben ittam is még a vizemből, hogy fokozzam az élményt. Már azon voltam, hogy elmegyek a közeli plázába, mert bár már játszottunk egyéb pisis játékokat a kedvemért, nem tudtam, hogyan reagálna, ha egyszer akaratom ellenére eláztatnám előtte a nadrágomat. Ám pont abban a pillanatban, amikor indultam volna, visszajelzett, hogy 15 perc múlva otthon lesz. Így hát járkálva, rángatózva ,,szenvedtem", amíg meg nem érkezett. Mikor felmentem hozzá, még akkor sem rohantam azonnal a vécére, mert magyarázott valamit a barátom, és én illedelmesen végighallgattam, miközben megpróbáltam elrejteni, mennyire kell. Csak ezután mentem be a fürdőszobába, ahol hangos sistergéssel megszabadultam hólyagom tartalmától.
Aztán voltam síelni is, és mivel olyan vagyok, aki szereti minden hegyekben töltött percét kihasználni, nem látogattam sűrűn a vécét sem. Lesiklás közben még nem zavart az inger, de mivel a társaim kicsivel lassabbak voltak nálam, mindig megvártam őket a lejtő tetején, mielőtt utánuk indultam. Ilyenkor bizony többször kellett összepréselnem a combjaimat, rángatóznom, szorítanom a botjaimat, hogy vissza tudjam tartani a felerősödött ingereket. De a végső stádiumig sose jutottam el, mert egyrészt csak egy sínadrágot vittem, másrészt nem szerettem volna hasonló sorsra jutni, mint Spriccpumpa a 22418. bejegyzésében.
Remélem, nem baj, hogy ezeket a sztorikat is itt osztottam meg. (Még soha nem írtam külön a tartogatós fórumra, és a jövőben is inkább az elázásaimról tervezek mesélni.) Az említett bepisilős történeteket is megírom majd, ha jól emlékszem, hogy nem ejtettem még róluk szót.
|