Keresés

A kangarok (és nem a besenyők) kazár hozzájárulással keltek át a Volgán (és nem a Donon), így támadtak a lázadó kazárokra és a magyar törzsszövetség donyeci központjára. Nyilván a kazár bég seregével összehangolva támadtak. A helyi lakosság menekült, amerre lát, és a háborút követően követte a sereget a kangar lakosság, letelepedtek az üres területre. Mindez 860-ban történt.  

Egy foteltörténész,fotel elmélete.

Pont most olvasom Komárnál (248. old.)

"Végezetül kísérletet teszünk arra, hogy összegezzük a kelet-európai szubbotci típusú leletek abszolút kronológiájáról rendelkezésre álló adatokat.... Ezenkívül a tárgyalt leletanyag 9. század végéig tartó fejlődése, majd 904 utáni eltűnése is megfigyelhető ... Végül pedig az a megfigyelés, hogy a sztyeppen a szubbotci típusú sírokat az átmenet vagy a kulturális rokonság leghalványabb jelei nélkül váltották fel a besenyő sírok, arra utal, hogy ez a váltás csak 889 - 895 során ment végbe, azt követően, hogy a besenyők teljes mértékben elfoglalták a Fekete-tenger északi előterét."

Nem történész most, hanem régész.

"A besenyők a Don középső szakaszán meglepetésszerûen keltek át, és - mint Konstantín császár írja - a magyarok határőreit elûzték. A határvédő népelemek, bizonyára kabar nemzetségek, egy népvándorlást feltartóztatni képtelenek voltak. Siker reményében csak az egész magyar haderő vehette volna fel a harcot a kisebb számú besenyők ellen, de csak akkor, ha készen várta volna az ellenfelet a Don átkelőinél. A magyar haderő távollétében ellenállásra gondolni nem lehetett, csak menekülésre, ami a határőrök riasztása után idejében kezdetét vehette."

Egy foteltörténész,fotel elmélete.  Nyilván a magyaroknak csak kis hatótávolságú lovaik voltak,többen lettek volna mint a besenyők,ha éppen a hadsereg otthon tartózkodott volna. De így is csak akkor lett volna némi esély a győzelemre,ha a Don átkelőinél várakoznak,bizonyára. Mivel a besenyők a Donon túl már eszméletlen sebességre kapcsoltak volna. Teljesen váratlanul rátámadnak a magyar családokra, a határőrséget szétzilálják,kardélre hányják,de azok így is éppen időben értesítették a  a többséget,azoknak meg mit ad isten volt elég idejük kereket oldani,lábon hajtott jószágokkal,családokkal.  Az überokos történész emeli a tétet,mivel azt állítja,hogy a besenyők állataikat elveszették,tehát létkérdés lehetett számokra az értékes állatállomány megszerzése a magyaroktól. Tehát nem fogják a gulyákat szem elől téveszteni,hanem mindent elkövetnek,hogy megszerezzék az állatokat. Íróasztal mellett minden lehetséges. 

Még valami, Györffy védelmében:

http://www.historia.hu/archivum/2001/0102gyorffy.htm

"

Az Európában alig ismert magyar lovasság gyors sikerei 894-ben arra késztették az egymással küzdő Duna-völgyi hatalmakat, hogy abbahagyják a harcot. Nemcsak a morvák és frankok kötöttek sietve békét, hanem Simeon bolgár cár is tárgyalásokba bocsátkozott Leó görög császár megbízottaival. [...] Simeon azonban nem tárgyalt a követtel, hanem tömlöcbe vettette, mert csak azt akarta elérni, hogy a görögök elvonuljanak, maga pedig bosszuló hadjáratot intézhessen a magyarok ellen. A magyarok elleni hadjáratra kiváló alkalmat szolgáltatott a harcra kész besenyők megjelenése a Don mellékén.

A besenyők, akiket 894 körül a meglepetésszerû úz támadás menekülni kényszerített, és sem idejük, sem módjuk nem lehetett rá, hogy állatállományukat a Volgán átszállítsák, kis ideig a Volga-Don-könyöktől északra elterülő steppén húzhatták meg magukat. Mint Konstantín császár besenyő hagyomány alapján írja, sikertelenül próbálkoztak földet és életlehetőséget szerezni maguknak; azt a területet ugyanis, amely életmódjuknak megfelelt volna, Kazáriát és a Középső-Volga-vidéket, katonailag felkészült nomád államok tartották kézben. Így nem maradt más út számukra, mint a magyarok országát, Etelközt elfoglalni. [...]

A besenyők a Don középső szakaszán meglepetésszerûen keltek át, és - mint Konstantín császár írja - a magyarok határőreit elûzték. A határvédő népelemek, bizonyára kabar nemzetségek, egy népvándorlást feltartóztatni képtelenek voltak. Siker reményében csak az egész magyar haderő vehette volna fel a harcot a kisebb számú besenyők ellen, de csak akkor, ha készen várta volna az ellenfelet a Don átkelőinél. A magyar haderő távollétében ellenállásra gondolni nem lehetett, csak menekülésre, ami a határőrök riasztása után idejében kezdetét vehette."

Azaz Györffy elfogadja az "5000" fő hadrafogható besenyőt a 9. sz. végén is -- tehát amely gyengébb az összmagyarnál -- csak az utóbbiak távolléte okozta volna a besenyő "sikert". Ami  magyarázná, hogy a beséktől a továbbiakban (= az új hazában) már nem volt félnivalónk, ezért is (no meg az esetlegesen megtartott nyugat etelközi terület miatt) 800 - 850 között a felső Tiszavidéken lehetett a magyar hatalmi központ.

Így a források (3 db) adataival a "valóság" (és a régészet) harmonizál (és esetleg Györffy fentebb még magyarázat a KM-i generális "kabar hiány"-ra is.)

(Hogy nincs régészeti nyoma a sztyeppén a magyar-besenyő háborúnak, értelmezhetetlen felvetés, hiszen a sokkal parányibb és ezerszer feltúrt muhi síkon SEM találjuk az amúgy igen jelentős létszámokkal lefolyt ütközet nyomát.)