Még valami, Györffy védelmében:
http://www.historia.hu/archivum/2001/0102gyorffy.htm
"
Az Európában alig ismert magyar lovasság gyors sikerei 894-ben arra késztették az egymással küzdő Duna-völgyi hatalmakat, hogy abbahagyják a harcot. Nemcsak a morvák és frankok kötöttek sietve békét, hanem Simeon bolgár cár is tárgyalásokba bocsátkozott Leó görög császár megbízottaival. [...] Simeon azonban nem tárgyalt a követtel, hanem tömlöcbe vettette, mert csak azt akarta elérni, hogy a görögök elvonuljanak, maga pedig bosszuló hadjáratot intézhessen a magyarok ellen. A magyarok elleni hadjáratra kiváló alkalmat szolgáltatott a harcra kész besenyők megjelenése a Don mellékén.
A besenyők, akiket 894 körül a meglepetésszerû úz támadás menekülni kényszerített, és sem idejük, sem módjuk nem lehetett rá, hogy állatállományukat a Volgán átszállítsák, kis ideig a Volga-Don-könyöktől északra elterülő steppén húzhatták meg magukat. Mint Konstantín császár besenyő hagyomány alapján írja, sikertelenül próbálkoztak földet és életlehetőséget szerezni maguknak; azt a területet ugyanis, amely életmódjuknak megfelelt volna, Kazáriát és a Középső-Volga-vidéket, katonailag felkészült nomád államok tartották kézben. Így nem maradt más út számukra, mint a magyarok országát, Etelközt elfoglalni. [...]
A besenyők a Don középső szakaszán meglepetésszerûen keltek át, és - mint Konstantín császár írja - a magyarok határőreit elûzték. A határvédő népelemek, bizonyára kabar nemzetségek, egy népvándorlást feltartóztatni képtelenek voltak. Siker reményében csak az egész magyar haderő vehette volna fel a harcot a kisebb számú besenyők ellen, de csak akkor, ha készen várta volna az ellenfelet a Don átkelőinél. A magyar haderő távollétében ellenállásra gondolni nem lehetett, csak menekülésre, ami a határőrök riasztása után idejében kezdetét vehette."
Azaz Györffy elfogadja az "5000" fő hadrafogható besenyőt a 9. sz. végén is -- tehát amely gyengébb az összmagyarnál -- csak az utóbbiak távolléte okozta volna a besenyő "sikert". Ami magyarázná, hogy a beséktől a továbbiakban (= az új hazában) már nem volt félnivalónk, ezért is (no meg az esetlegesen megtartott nyugat etelközi terület miatt) 800 - 850 között a felső Tiszavidéken lehetett a magyar hatalmi központ.
Így a források (3 db) adataival a "valóság" (és a régészet) harmonizál (és esetleg Györffy fentebb még magyarázat a KM-i generális "kabar hiány"-ra is.)
(Hogy nincs régészeti nyoma a sztyeppén a magyar-besenyő háborúnak, értelmezhetetlen felvetés, hiszen a sokkal parányibb és ezerszer feltúrt muhi síkon SEM találjuk az amúgy igen jelentős létszámokkal lefolyt ütközet nyomát.) |
