Keresés

"Azaz a "személyi autoritás" mellett (alatt) létezett "nemzeti" (etnikai) identitás is."

Belemagyarázás.

A nép/nemzet a XIX. századi nacionalizmus terméke, s főleg nyelvi alapon determinált csoportokat  különböztet meg. A steppén a vérségi leszármazás volt az elsődleges önmeghatározás alapja. A hetedíziglen számon tartott családfa, a vezérek esetén még tovább. A bizánciak nem a nép egyszerű gyermekével tárgyaltak, hanem a vezérekkel, akik számon tartották a rokonságot. Ebből etnikai azonosságtudatot varázsolni bölcsészmisztika. Az egyszerű emberek számon tartották az ősöket, s a dicső múlt emlékeként akár etnikai nevet is megőriztek, de ettől a besenyők éppúgy harcoltak bizánci zászló alatt, mint az oguzok mellett, ahogy hajdan a görögök is ott voltak Nagy Sándor mellett, de a perzsa oldalon is. Buda védelmében legalább annyi magyar vett részt, mint az ostromában. Mai értelemben vett nemzeti/etnikai identitás nem volt. A hatalmat gyakorló személy iránti hűség volt az elsődleges, meghatározó, az ethnosz az csak egy plecsni volt, amivel megkülönböztették magukat a másiktól, de az identitásban nem játszott szerepet. Így simán elváltak egymástól, ha a vezérek úgy döntöttek, harcoltak egymás ellen, ha a vezérek úgy döntöttek. Mihai Viteazul seregében éppúgy harcoltak székelyek, mint a másik oldalon... Lehet sorolni a példákat. A személyi hatalom jobban meghatározta az identitást, mint az etnikai tudat. A Szent Korona alattvalói hungarusok voltak, noha ilyen etnikum nem is létezett... Ma is tömegesen jönnek "afgánok", noha ilyen etnikum nem létezik. Az etnikai meghatározottság a romantika terméke, a nacionalizmus emelte piedesztálra, s most épp újra a földbe próbálják döngölni. 

Így írtad:

""A steppén nincs nemzeti identitás. Személyi autoritás van."

Mire fel én hoztam Szabadost:

"Elsőként Menandros Protektor 6. századi történetíró ama feljegyzése kívánkozik ide, amelynek értelmében a bizánci császár az utigurokat a kutrigurok elleni háborúra biztatta. Ajánlatától az utigurok azért ódzkodtak, mert a kutrigurokat velük egy etnikai közösségbe tartozóknak ismerték el, akik más főhatalom alatt élnek.  Menandros szinte iskolapéldáját adja az „egy ethnosz – két állam” képletnek, már ha az utigurok és a kutrigurok szervezettségét állami nagyságrendűnek tarthatjuk."

Azaz a "személyi autoritás" mellett (alatt) létezett "nemzeti" (etnikai) identitás is.

Így voltak magukat "magyarnak" és magukat "besenyőnek", stb. tartó ethnoszok is, mégha adott csoportjaik  történetesen egy másik ethnoszból származó személy "autoritása" alatt is éltek/haltak.

A szövegem az maga a felvetésem. Mit akartál az idézettel mondani?