Keresés

 A steppén nincs nemzeti identitás. Személyi autoritás van. A 'nép', mint olyan a XIX. századi nacionalista eszmék hatására született elképzelés, 

Lássuk a "nem akadémista" LÁGYI  vezért erről:

https://btk.mta.hu/images/19_Szabados_Gy%C3%B6rgy.pdf

IDENTITÁSFORMÁK ÉS HAGYOMÁNYOK

SZABADOS György

"Régtől fogva megfigyelhető, hogy többféle szervező erő fog össze embercsoportokat. Ezek az erők nem kizárják, hanem kiegészítik egymást (például egy-egy családhoz, városhoz, néphez, államhoz, vallási közösséghez való tartozás). A korai múltban a leginkább vizsgált, ám a forrásadottság szeszélye miatt legkönnyebben összetéveszthető két közösségi létforma az állam és az ethnosz.

Az állam tömören fogalmazva meghatározott terület lakossága felett gyakorolt tartós és intézményes független hatalmat jelent, amely a történelemben dinamikusan, vagyis térben és időben változva jelenik meg. Ismérvei közül az alábbiakat érdemes kiemelni: az állam első megjelenésében katonai jellegű alakulat, az emberi akaratszerveződésen alapuló legfontosabb társadalmi jelenség, amely politikai célok elérésére jött létre az érvényesíthető hatalom központosítása révén. Ethnoszon a közös jelrendszert (ilyen lehet a nyelv, viselet, szokások) és tartós önelnevezést alkalmazó eredet- és hagyományközösséget értem, amely tudatosan megkülönbözteti magát más ethnoszoktól.

Nem mindegy tehát, hogy az adott csoportjelölő kifejezés egy meghatározott területen élő, hatalom igazgatta lakosságra, vagy egy eredet- és hagyományközösségre vonatkozik. Három, a steppei kultúrkörbe mutató kora középkori példával kívánom szemléltetni e kétféle identitás elkülönítésének indokoltságát.

Elsőként Menandros Protektor 6. századi történetíró ama feljegyzése kívánkozik ide, amelynek értelmében a bizánci császár az utigurokat a kutrigurok elleni háborúra biztatta. Ajánlatától az utigurok azért ódzkodtak, mert a kutrigurokat velük egy etnikai közösségbe tartozóknak ismerték el, akik más főhatalom alatt élnek. Menandros szinte iskolapéldáját adja az „egy ethnosz – két állam” képletnek, már ha az utigurok és a kutrigurok szervezettségét állami nagyságrendűnek tarthatjuk. Ez esetben az „utigur” és „kutrigur” jelölőn állami, s nem etnikai identitás értendő; a közös ethnosz-névről nem nyilatkozott Menandros."

"

A sztyeppén nem így történnek a dolgok.

Belülről nézve egy sztyeppei nép születése más néprészekből való összeolvadás, ami legalább 200 éves folyamat. A sztyeppei népek meg úgy szűnnek meg, hogy egy adott esemény kapcsán szétszóródnak.

"

Ezt dolgozószobai magányodban ötlötted ki? A steppén nincs nemzeti identitás. Személyi autoritás van. A 'nép', mint olyan a XIX. századi nacionalista eszmék hatására született elképzelés, régebben az X népe, egyszerűen X alattvalója volt. A steppén meg különösen erősen érvényesült ez a szemlélet, hiszen ott farkastörvények uralkodtak. S a vezetők egyben törvénykezők is voltak. Nem véletlen, hogy erőskezű uralkodók halála után egyszerűen széthullottak birodalmak, mert az összefogó erő, a személy megszűnt, az alattvalók a kisebb urakhoz voltak hűek, s ha ezek elég erősnek érezték magukat, akkor nem engedelmeskedtek az utódnak, önálló útra léptek. A hunok, türkök, mongolok inkább a kivételek, de ők sem voltak képesek sokszáz éves birodalmakat fenntartani. Mert az erőskezű uralkodó halála után az utódok már nem mindig tudták a kisebb főnökök hűségét biztosítani.   

"A besenyők biztosan a Volga-Jajk térben éltek, az is biztos, hogy onnan elköltöztek, vagyis nem maradtak a helyükön, ahova az úzok költöztek"

De bizony, hogy a helyükön maradtak, hiszen még a DAI is ír az elszakított részekről, akik az oguzok közt éltek. Hiszen erről beszélek. Az oguzok megsemmisítették a besenyő erőközpontot, a fő főnökük katonai erejét. Ezután a kisebb főnökök választás elé kerültek. Egy részük, elfogadta az oguz kánt felsőbb úrnak, ők a helyükön maradtak, legfeljebb a legzsírosabb legelőket szállták meg az oguzok, így periférikusabb vidékekre szorultak. Más részük nem hódolt be, ők felkerekedtek, s behúzódtak a kazár kagán szárnyai alá, aki a Kubán mentén jelölt ki szállást számukra.

A hunok sem üldözték el a gótokat, jelentős számban maradtak hun uralom alatt, később keleti gótokként jelennek meg a forrásokban, mert Attila halála után ők is önállósodtak. A nyugati gótok 375-ben kényszerből elfogadták a hun uralmat, de 378-ban már új urat találtak, s útnak indultak...

A bolgárok sem szóródtak úgy szét, ahogy vízionálod. Kuvrat fiai önálló hatalmi központokat alakítottak ki. A kazárok szétzúzták ezeket, így választás elé kerültek. Batbaján elfogadta a kazárok felsőbbségét, a helyén maradt, a többiek nem fogadták el, s útra keltek, mert számukra nem termett fű a kazárok szomszédságában.  A türkök sem üldözték el a különböző népeket. Egyszerűen szétzúzták a hatalmi központokat, a főnök katonai kíséretét, ami után az adott főnök kénytelen volt behódolni, ha az életét menteni akarta, s a helyén akart maradni. aki nem akart behódolni, az lelépett, mert a továbbiakban nem volt biztonságban. A népi-nemzeti öntudat nem játszott szerepet. A személyi elvű dominancia működött.

"Ez így van, de ez nem "államközi" együttműködés volt, hanem zsoldoscsapat alkalmazása a kazároknál. Itt a nemzetiségnek semmi szerepe nem volt. Katonák voltak, és kész. "

És az teljesen természetes, hogy az ellenséges besenyők közül toboroznak zsoldosokat? Hát vannak gyenge pillanataid, amikor az életszerűséget messze száműzöd a vízióidból... A kelleténél sokkal gyakrabban.

"A kazárok nem tűrték meg az ellenségüket (besenyőket) maguk mellett. Elhajtották őket északra. Az ott élő kusnarenkóiak meg szétszóródtak, nagy részük a zárt erdőn keresztül (Kazáriát megkerülve)  a Dnyeperhez menekült. "

Nem bírsz szabadulni ettől az elhajtás sztoritól...

A steppén nem így működtek a dolgok. Olvasd el a Mongolok Titkos Történetét. A szemlélet miatt. A steppén nem hajtanak el népeket, hanem alávetnek"

A sztyeppén nem így történnek a dolgok.

Belülről nézve egy sztyeppei nép születése más néprészekből való összeolvadás, ami legalább 200 éves folyamat. A sztyeppei népek meg úgy szűnnek meg, hogy egy adott esemény kapcsán szétszóródnak. Ez egy efemer folyamat. Erre a szóródásra számos példa van, nem is értem, hogy miért is nem ismerték fel régebben. Az eklatáns példa az onogur-bolgárok esete. Mindenki ismeri, hogy a kazár támadás hatására ötfelé estek. De bemutattam már itt a kusnarenkói nép szóródását, aztán a szavar szóródást is, ami a magyarok 860-as szóródásához kapcsolódik. De a DAI írja le a morvák szóródását is, épp a magyar támadás hatására. 

"A kazároktól északra burtászok éltek, s adóztak a kazároknak."

1., Mint mondtam, a kazárok a zárt erdőig uralták a Volga nyugati partját. Ott meg épp a burtászok éltek, vagyis az ő esetük kivétel. 

2., Ezzel az adózással én óvatosan bánnék. Egyelőre csak olyan forrást ismerek, ami megbízhatatlan (József kagán levele), vagy nagyon késői (Poveszty 1100 után). Ezzel együtt a burtászok valóban az adózók közé tartozhattak. 

"A besenyők pacifikálása csupán azt jelenti, hogy megmaradnak a lakhelyükön, de a kazár kagán kegyéből,"

A besenyők biztosan a Volga-Jajk térben éltek, az is biztos, hogy onnan elköltöztek, vagyis nem maradtak a helyükön, ahova az úzok költöztek. Hova mentek? Ibn Fadlán onnan északra a Szamara vidéken találkozott a (türk) besenyőkkel. Hát oda költöztek 840-ben. Onnan a kangarok elköltöztek az azovi-vidékre, aztán meg évente háborúztak a kazárokkal, úgyhogy szó sem volt a besenyők pacifikációjáról. Aztán a kangarok Etelközbe is beköltöztek, majd a türk besenyők is utánuk mentek. Szóval a besenyők és a kazárok békés egymásmeellett élés is csak kivételes időszak volt, de "pacifikálás" szóba sem jöhetett. 

" Vannak olyan elképzelések, hogy Sarkelben besenyő zsoldosok tanyáztak."

Ez így van, de ez nem "államközi" együttműködés volt, hanem zsoldoscsapat alkalmazása a kazároknál. Itt a nemzetiségnek semmi szerepe nem volt. Katonák voltak, és kész.