Keresés

Részletes keresés

szakor Creative Commons License 2019-01-18 17:14:39 59

Nyilván nem ment konfliktusok nélkül, de én nem is azt állítottam, hanem azt, hogy nem akkor, nem úgy, s nem az történt, ami a DAIban írva van.

A hozzászólás:
netuddkivogymuk Creative Commons License 2019-01-17 18:07:48 45

A besenyőkkel kapcsolatban: tény, hogy a besenyők a Volgán túl éltek a 9. szd első felében, és 100 év múlva az egész pontuszi puszta az övék volt a Dontól a Kárpátokig. Ebben az időszakban tetszik, nem tetszik, pont a honfoglaló magyarok területeit kellett "magukévá tenni". Ez nyilván nem ment konfliktusok nélkül. 

Előzmény:
szakor Creative Commons License 2019-01-15 17:18:42 6

4§ Besenyő-magyar konfliktus

Moszkvában izgatott hang telefonál a TASSZ-hoz(szovjet hírügynökség volt):
-Tényleg igaz a hír, hogy Jerevánban Jaguárokat osztogatnak?
A válasz:
-A hír igaz, de nem jerevánban, hanem Tbilisziben, nem Jaguárokat, hanem Mercedeseket, s nem osztogatnak, hanem fosztogatnak...

Kicsit erre a történetre hajaz a DAI magyar-besenyő konfliktusát/konfliktusait tárgyaló leírása. Több fejezetben találkozunk ugyanis a konfliktus(ok) leírásával, de nem ugyanazt a verziót adják elő. Egyesek szerint azért, mert nem egy volt, hanem több, s egyszer egyik, másszor másik (a vérmesebbek még harmadikat is feltesznek) verzió került leírásra. Véleményem szerint, amit fentebb már elejtettem, "nem akkor, nem úgy, s nem az" történt, amit a DAI rekonstruál. Vagyis a hír igaz, de...
Vegyük sorra a forrásokat, s a lépéseket, ahogy ez a propagandisztikus szöveg kialakult. Ugyanis a korabeli források összevetéséből szerintem rekonstruálható a folyamat, s természetesen a propaganda a felelős érte. Adott két esemény, amely fedi egymást. Több forrás is megemlékezik arról, hogy Szimeon trónralépte után magyarok kalandoztak Bulgáriában (most tekintsünk el attól, hogy mennyire voltak magyarok). Ezt nincs okunk kétségbe vonni. Akár a 895-ös évszámot is elfogadhatjuk a fuldai első bejegyzés után. Ugyanakkor zajlott a bolgár-bizánci háború is 894-6 közt, amely a bizánciak katasztrofális vereségével végződött. Az előbbi esemény aligha független az utóbbitól. S akkor nézzük meg a Fuldai Évkönyvet! 896-nál egy bőbeszédű leírást találunk az eseményekről, ahol összekapcsolja a két eseményt, egy sajátos szempont alapján keresztény üdvtörténetet állít elő! A gondolkodó ember felkapja a fejét, s rögtön gyanakodni kezd, hogy itt valami nincs rendben. A hívő viszont örül, hogy megkapta a hőn áhított bizonyítékot... Miről van szó? A bejegyzés indít egy teljesen általános leírással arról, hogy a császárt rossz tanácsadói rosszra csábították, emiatt a bolgárok, akik körében megingott a keresztény hit, háborút kezdtek Bizánc ellen. Azt a bizánciak korábban nyilván felmérték, hogy nemcsak ők nem ismerik a bolgárokat megsarcoló magyarokat, de nyugaton se tudnak róluk semmit, azon kívül, hogy zsoldosként, hívásra, jó pénzért felhasználhatók. Tehát az első csavart itt helyezik el a történetben: A hír igaz, de... A bizánciak nem akarván keresztény vért ontani, a magyarok pogány népét bérelik fel a tévelygők megleckéztetésére (A Biblia szerint az Úr is felhozott népeket a nyakas zsidók megtörésére, tehát a módszer ellen kinek lehet kifogása). Vagyis a bolgár-bizánci háború itt átalakul bolgár-magyar háborúvá, ahol a bizánciak (s persze az Úr) színeiben a magyarok harcolnak. Kétszer is legyőzik a tévelygőket, Szimeont beszorítják, úgyhogy szorongatott helyzetükből öreg királyuk tanácsára böjtöléssel, bűnbocsánatért esedezve az Úrhoz fordulnak, majd újra megmérkőznek, s a megtért bűnösöknek az Úr megbocsát, hatalmas győzelmet aratnak.
Azt hiszem, hogy bármelyik mai kommunikátor csettintene, igazi mestermunka. A magyarok természetét ismerve, velük amúgy is fasírtban lévén, aligha jut eszébe bárkinek is megkérdezni tőlük, hogy Isten eszközei voltak-e? (Persze, hogy azok, hiszen hunok, s már Attila is Isten ostoraként működött...). a nyugati csoda után szomjúhozók megkapták a hőn áhított csodájukat, igaz nem saját szuemükkel látták, de egy megbízható szemtanú számolt be róla. Hiszen egy püspök csak nem hazudik.... Bizánc presztízse pedig meg volt mentve, nemcsak a kínos vereséget sikerült kimagyarázni, de mint a kereszténység védelmezője, még meg is dicsőült...
S hogy mekkora mesterművet alkottak a bizánciak, azt azon is le lehet mérni, hogy még napjainkban is sokan komolyan veszik a leírást. Igaz az isteni beavatkozást már nem szalonképes vallani, de a többit még el lehet hinni... S rá mitológiát lehet építeni.
De kanyarodjunk vissza a témánkhoz. A bulgáriai kalandozás, amit a honfoglalás előestéjéhez kötnek, reális eseménynek tűnik, s logikusnak is, hiszen a háborúval elfoglalt bolgárok hátországa a fősereg távollétében védtelen, így zsákmányszerzésre alkalmas. Besenyőknek ebben a történetben még nyoma sincs, bár a bizánci kéz már fogja a tollat, diktálja az írnivalót.
A következő lépést Regino teszi meg világkrónikájában. Természetesen alapos anyaggyűjtés előzte meg művének megírását, így bizánci forrásokat is felhasznált. Nyugaton a steppei részekről eléggé elnagyolt, a klasszikus íróktól származó leírások voltak, így mindenekelőtt és -fölött Iordanes munkája a Getica, emellett infómorzsákat az aktuális viszonyokról Bizánctól is szerezhettek. Ilyennek gondolom a Meótisznál tanyázó besenyőkről szóló morzsát is. Iordanes okán a hunok, s a Meótisz, ahonnan kirajzottak, különösen érdekes volt, tehát a Meótisz, márcsak egy újabb "hun" csapás lehetősége miatt is magára vonta a kortársak figyelmét. Regino idején a "hun csapás" nemcsak lehetőség volt, de a valóság maga. Nem véletlenül nevezi hunnak a honfoglalókat, s nem véletlenül eredezteti őket a Meótiszból. Ahol az aktuális infómorzsa szerint épp pecinaci élnek, ami a patzinakoi latinos alakja. Besenyőkről Regino tudósít először a nyugati világban, s épp a magyarokkal kapcsolatban. Az meg már az ókortól közhely volt, hogy a steppén egyik nép elűzi a másikat, s a végén a rómaiak szívnak... Azaz ha a besenyők élnek a Meótiszban, akkor nyilván kiűzték onnan a hunokat, akik viszont rázúdultak a rómaiakra, akik történetesen germánok voltak, de attól még Szent Római Birodalomnak nevezték magukat, míg Bizánc a szerényebb Római Birodalomként tekintett magára. Ezzel a spekulációban megjelenik a besenyők általi elűzetés motívuma is - igaz itt meg hiányzik a megelőző bolgár háború, csupán általánosságban zaklatják a karantánok, s bolgárok végeit.
A két motívum összekapcsolását Bizáncban végezték el. Az enciklopédikus Excerpták válogatásánál már nyilván felfigyeltek a különböző párhuzamos információkra, s egybeszerkesztették azokat. Így a DAI kompilátorának nem okozott gondot beilleszteni a műbe a történetet. Zavart legfeljebb az okozhatott, hogy úgy tűnik, egy tényleges, bizánci felkérésre végrehajtott akció is színesítette a képet, azaz a 896-ban propagandisztikusan felvázolt forgatókönyvet sikerült ténylegesen is alkalmazniuk, s ahogy fentebb fejtegettem, 908 táján magyar kalandozók taroltak Bulgáriában. Ami Szimeon számára is nyilvánvalóvá tette, hogy ha háborúzni akar Bizánccal, akkor a hátát biztosítania kell a magyarok ellenében. Vagyis kutyaharapást szőrivel, az egyik nomád ellen a másikat kell kijátszani, s felbérelte a besenyőket a magyarok megtámadására. S maga is akcióba lépett. A rekonstrukció szerint a Déli-Bug mentén zajlott a csata. Mindenesetre 913-27 közt, amikor végül is újabb bolgár-bizánci háború zajlott, a magyarok nem avatkoztak be. Bizánc kénytelen volt másokat mozgósítani. Pl. a szerbeket, illetve ez az egyetlen alkalom, hogy besenyőket sikerült bevonnia a krími théma parancsnokának 917-ben, feltehetően a Meótisz vidékéről...
Szumma szummárum: A 896-ban propagandisztikus céllal megalkotott forgatókönyvet 908-ban feltehetően sikerült átültetniük a valóságba, Ezután Szimeon fellépése tökéletesen logikusan következett, de a kiűzetés motívuma nyugati spekuláció révén került bele a történetbe, s állt össze azzá, amit a DAI-ban olvashatunk a 40. fejezetben. Ehhez képest eléggé eltérő verziót olvashatunk a 38-ban, ahol kangarokat, szavárdokat emlegetnek, s Levedit vezérként. Olyannira más ez a történet, hogy sokan külön történetnek tartják, s egy első elűzetésről beszélnek. Abban egyetértek, hogy ez egy másik történet. Aminek semmi köze eleinkhez, hanem egy kangar-szabír háború leírását adaptálták az említett forráshiány miatt a honfoglalók előéletébe. Mivel az időközben megszerzett infómorzsák alapján akadtak rokon vonások, egyszerűen leporoltak egy történetet, s modernizálták a neveket. A dolgot megkönnyítették a hasonló hangzású nevek is.
Mivel véleményem szerint a DAI szövege többször is módosult, így aktuálpolitikai megfontolások indokolják a változtatásokat. S mivel épp a besenyő-magyar viszony kapcsán mutatkozik eltérés az ismerttől, ugyanakkor a besenyőkről festett kép is eléggé eltér az ismerttől, de attól is, ahogy szűk egy évszázaddal később vélekedtek róluk, mindenképpen politikai propagandának kell tekintenünk azt, hogy a besenyők potens katonanépe egy csettintésre ugrik, pontosabban ajándékkal lekenyerezés után ugrik, s a Bizánc számára veszélyt jelentő törzseket lehűti. A valóságban inkább arról értesülünk, hogy besenyők támadtak bizánci területeket, a későbbi szerzők barbár félig állati, félig emberi lényeknek írják le őket, korábbi toposzok széles választékát alkalmazva, s a befogadásukat is ellenérzéssel nézik. A DAI az egyetlen, amely pozitív képet fest róluk, ez feltehetően összefügg azzal az irányváltással, amit a 963-ban hatalomra jutó katonacsászárok visznek végbe. Bizánc tengeri hatalmát erősítve katonai eszközökkel oldják meg a külpolitikai feszültséget. a muszlimok elleni háborút az egyház támogatásával, de a bolgárok ellenit az egyház ellenében is végrehajtva. Ebbe a képbe illeszkedik az a felfogás is, amely a katonai szempontok alapján mérlegelve a besenyőket, mint potens katonai erőt mutatja be, akik jó szövetségesek lehetnek. Itt fontos, hogy a magyarok ellenében, akiket lám már a múltban is elhajtottak, egyszer, kétszer, többször... S mint ahogy az a propagandáknál szokás, a hír igaz, de...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!