Keresés

Ez NEM forráskritika, hanem eredetiségvizsgálati szempontok.

Ezen kell átmenjen, hogy forrásnak minősüljön.

Majd, ha forrás, akkor lehet forráskritikával illetni.

Kötve hiszem, hogy a források 90%a hamis lenne, ráadásul ez ilyen bizonyithatatlan, hangzatos állítás. 

A DAI forraskritikaja engem is érdekel, de a kérdéseid jó része lenyegtelen, mert nem kideritheto akár egy korunkbeli forras esetében sem. A forraskritika ha jól tudom nem így történik. 

Egyik fontos dolog lenne, az eredetiségéről meggyőződni. Addig forrásdnak nem tekinthetjük.

Paul Johnson (brit kösépkortörténész és vallástörténész) alapján tudjuk, hogy a középkori másolatok jelentős része, ha nem 90%-a hamisitvány. Utólagos okiratok, krónikák, ókori szüvegbe betoldások etc. etc. 

Ami itt a kérdés:

- ki írta le (Konstantin saját kezüleg, vagy írnoka)?

- van-e kézirat ami ellenőrizhatő?

- van-e fennmaradt nayagmaradvány (tinta, pergamen) aminek korhüsége ellenőrizhető?

- ha feltételezzük hogy eredeti, akkor adott találkozások megbeszélések rögzítése az adott esemény utáén mennyi idővel történt?

- adott eseményt a helyszínen valaki rögzített-e?

- az alapját a helyszínen történt jegyzőkönyvek hány százalékában képezi és hány százalékában a visszaemlékezés? 

- lehetett-e fontos momentum ami kimaradt?

- mi az ami kimaradt?

- szándékosan történt-.e?

- későbbi betoldások kiegészítések vannak-e?

- mik ezek?

- voltak-e zavaró környezeti körülmények a lejegyzéskor?

- mik voltak ezek?

- vezettek-e kapkodáshoz, pontatlansághoz?

- idegenekről szóló  beszámolókban volt-e fordítás?

- ki végezte a fordítást?

- hol szerezte a nyelvtudását?

- a forditás mennyire megbízható?

etc etc.