1/c§ Miért?
Azt Moravcsikék is leírták, hogy a mű törzse, a nemzetekről szóló leírás már a 940-es évek elején kész volt, más mű részeként. 952 körül Rómanosz nagykorúvá válásakor aktuálpolitikai okokból (fogalmazom meg így én) ezt kiegészítették néhány fejezettel, esetleg frissítették, aktualizálták egyes részeit, pl pont a magyarokról szóló részt, Árpád illetve utódainak genealógiájával. Augsburg után, a magyarok korábbi szerepe újraértékelésre került, s a másik római birodalommal való kapcsolatok révén más megvilágításba kerültek események. Gondolok itt Regino híradására, a fuldai évkönyv bejegyzésére, amik megintcsak tendenciózus, propagandisztikus híradások, s véleményem szerint nem függetlenek a bizánci propagandától, azaz lényegében visszakölcsönöztek infókat a magyarokról. Amik közben nyugaton bővültek, módosultak. A fuldai bejegyzés nem tud arról, hogy Szimeon besenyőket bérelt volna fel a magyarok ellen, csak azt tudja, hogy Leó hívására a magyarok tönkreverték Szimeont. Regino úgy tudja, hogy a hunok(magyarok) a Meótiszból a besenyők elől menekültek el. A DAI e két forrás szimbiózisával egy olyan sztorit ad elő, ahol a magyarok bolgár hadjárata után következett a besenyők általi kiűzetés. Az egész folyamat remekül illeszkedik a politikai propagandák szokásos menetéhez, ahogy a fuldai bejegyzés is már eleve. De akkor most foglalkozzunk szigorúan a DAI-val. Tehát a 958-as évszám ennek, a magyarokkal szemben megváltozott politikának a következtében jön szóba, az évszám a fenti fejtegetésből következik. De nem ez az alap, hanem a másik, a 963! Ez utóbbi évszám az, amelyik erősebben játszik, s az első módosítást követő újabb értelmező másolat létrejöttét szükségessé tette véleményem szerint.
Mi is történt 963-ban? Az első és legfontosabb esemény az ifjú Rómanosz halála. Ezt követte Theophanó császárné átmeneti, rövid régenssége, majd Konstantin flottaparancsnokának, Niképhorosz Phókasznak a trónralépte, akit nem sokkal később rokona, Ióannész Tzimiszkész követett 969-ben, mígnem Rómanosz kiskorú fiai nagykorúvá lettek, s visszatért a dinasztikus öröklés. Jellemző a bizánci udvarban zajló eseményekre, hogy talán már Konstantin sem természetes halállal távozott az élők sorából, de fia, Rómanosz megmérgezése elfogadott tény, Phókasz halála sem végelgyengülés miatt következett be. A személyi változások mögött persze nemcsak egyéni érdekek, hanem hatalmi csoportosulások harcai is álltak. Konstantin külpolitikájában a térítés, ajándékokkal való lekenyerezés fontos szerepet játszott, halála után markánsan a katonai megoldások kerültek előtérbe. Persze a propaganda ekkor sem szünetelt, s véleményem szerint ebben játszott nagy szerepet a DAI, s a korábban már említett Bazil Lekapénosz. Bazil 959-ben, Konstantin halála után kiszorult a hatalomból, helyét egy másik eunuch, Ioszéphosz Bringasz vette át. 963-ban aztán újra üstökösként kerül ismét a hierarchia magaslataira. Visszakerül parakoimómenészi címébe, a keleten folyó sikeres háborúkban is részt vesz, mesés vagyonra tesz szert, bőkezű mecénásként válik ismertté, s nem mellesleg Phókasz császár megbízásából újabb excerptát szerkeszt a tengeri hadviselésről szóló munkákat kivonatolva gyűjti össze a régibb korok szerzőinek legfontosabb gondolatait. Phókasz katona volt, nyers és faragatlan, s katonai sikerei ellenére sem lett népszerű a kifinomult bizánci udvarban, így a kényszerházas Theophanó szemében sem. Meggyilkolása nem is okozott különösebb felfordulást, a helyét a császárné szeretője, szintén Konstantin korábbi flottaparancsnoka, szintén sikeres hadvezér, Ióannész Tzimiszkész nagyobb zökkenő nélkül foglalta el. A nemkívánatos császárok eltávolításában Bazil szerepét különbözőképpen ítélik meg a későbbi korok krónikásai. Hol csendes szemlélőként, hallgatólagos támogatóként, hol aktív szereplőként, zendülések szervezőjeként, fedőakciók részeseként említik, de abban egyetértenek, hogy nélküle nem mehetett végbe az esemény. Mindenesetre üstökösként felragyogó karrierje sejtetni engedi, hogy a hatalmat átvevő katonai lobbi, hogy ezt a mai fogalmat használjam az egykori csoportosulásra, Bazilban egy ravasz, művelt és képzett embert talált, akit személyes ambíciói, illetve Konstantin alatt betöltött szerepe alkalmassá tett arra, hogy céljait keresztülvigye, s tartósan hatalomban is maradjon. Mint említettem, Phókasz katona volt, s kevésbé járatos a kifinomult diplomáciai cselszövésekben, tehát szüksége volt egy olyan emberre, aki viszont járatos volt ez utóbbiban. Bazil lehetett az, aki Phókaszt és a mögötte csoportosulókat szalonképessé tette az udvarban. S akkor végre szóljunk a DAIról is. Mint említettem, Bazil szerepe már az első kompiláció összeállításában is eléggé valószínűnek látszik. Konstantin alatt betöltött pozíciója, s a trönörökös nevelésének felügyelete, továbbá a tudás iránti érdeklődése egyaránt predesztinálta erre a szerepre, s ennek nyomán a 958-as betoldást is köthetjük a nevéhez. Mindezt azért tartom szükségesnek újra hangsúlyozni, mert az előbbi fejtegetéseimet azzal zárnám rövidre, hogy a katonai lobbi szalonképessé tételének érdekében felhasználhatta az ominózus DAIt, mint a tudományos igénnyel megalkotott uralkodói kézikönyvet, mégpedig az éppen aktuális politikai viszonyoknak megfelelően kiegészítve, gyakorlatilag a katonai lobbi érdekeinek megfelelően átalakítva azt. Korábban más topikban felvázoltam egy teátrális szcenáriót ennek illusztrálására, de ennek szelídebb verziója is elképzelhető. A lényeg az, hogy a DAI bizonyos fejezetei az épp aktuális politikai érdekeknek megfelelően, azaz a katonai lobbi szalonképessé tétele miatt kerültek finomításra, azaz átírásra. A miértre a válasz elég egyértelmű. A katonák katonák, a bizánci udvar kifinomult ízlésű hivatalnokai számára egy absztraktabb, tudományos igénnyel megfogalmazott eszmerendszer, ami például Konstantin ideája volt, sokkal elfogadhatóbb, s épp emiatt vált a DAI egy fontos eszközzé. Konstantin állíttatta össze, tehát az ő elveit tükrözte, így ha a katonai lobbi törekvéseit be tudják csempészni a konstantini eszmék közé, akkor ezáltal tulajdonképpen egy konstantini hagyományt tesznek folyamatossá. Ami által szalonképessé válik a katonai rezsim is. Erre az eszmei igazításra keresve sem találhattak alkalmasabb embert Bazilnál. Műveltsége, múltja, Konstantin alatt betöltött pozíciója, s ezáltal ismeretei mellett személyes ambíciói is segítették a katonai lobbival való kiegyezést. Nem véletlen, hogy Phókasz első intézkedései közt szerepelt Bringasz leváltása, száműzése, s Bazil Lekapénosz kinevezése. Ennek a törekvésnek tudhatjuk be az újabb excerpta elkészültét, s nem véletlen a témaválasztás sem. A tudományos alapossággal kidolgozott közigazgatás konstantini eszméje, legalábbis Phókasz országlásának kezdetén ilyen külsőségekben nyilvánult meg, s ennek az eszmének keretében válhatott olyan fontossá a DAI, hiszen annak célja pont ez volt. Bazil élettörténetének ismeretében talán nem véletlen az a 979-re utaló margószéli jegyzet sem, amelyre Moravcsikék utalnak, s amely egy 979-es másolat/átirat létét feltételezi. Eszerint 979-ben történt valami, amihez újra fel akarták használni a DAIt, feltehetően az ekkor épp uralkodó császár, II. Bazil ellenében. Vagyis a régi receptet kívánták újra felhasználni, s ehhez alighanem a régi embert megnyerni. Szerény ismereteim birtokában csak tippelni tudok, hogy történetesen a II. Bazil ellen lázadó Bardasz Szklérosz kívánta felhasználni Bazil Lekapénosz közreműködésével a DAIt egy, a korábbihoz hasonló akcióhoz. Bazil császárt azonban kemény fából faragták, s a harcmezőn bizonyított. 979-ben leverte Szkléroszt, majd egy évtizeddel később egy újabb lázadó tábornokot, Bardasz Phókaszt győzött le 989-ben. Ezzel megtörte a nagyhatalmú katonai arisztokráciát, amit korábban katonai lobbinak neveztem, miközben a hadsereg nagyobb részének hűségét is fenntartotta. De nemcsak katonai téren volt sikeres (nevéhez fűződik Bulgária meghódítása is), hanem az adminisztráció terén is. Uralkodásának kezdetén Bazil Lekapénosz "hatalma" csúcsán áll, a katonacsászárok alatt az adminisztráció irányítója, s emellett mesés vagyon felhalmozójaként szinte kiskirályként éli életét a keleti hódítások gyümölcsének learatásával. Vagyonszerzésének legitimitását többen is megkérdőjelezik, így újfent érdeke, hogy az ifjú császár érdeklődését a császárral együtt elhárítsa, azaz a katonai lobbival együttműködve új császárt ültessen a trónra. Szklérosz balul sikerült lázadása után Bazil még a helyén marad, de 985-ben már nélkülözhetővé válik, s a császár vizsgálatot rendel el, ami után vagyonát elkobozzák, őt magát száműzik, s még ebben az évben meg is hal.
Szumma szummárum, véleményem szerint a DAI nem egy mai értelemben vett szakdolgozat, amit egyszer elkészítettek, s aztán úgy maradt, hanem egy afféle kézikönyv, szöveggyűjtemény, amit az épp aktuális politikai igényeknek megfelelően módosítottak, átírtak. Emiatt kerültek bele önellentmondások, s maradtak benne pontatlanságok. Az átalakítás általában hirtelen fellépő igény volt, s nem voltak hónapok a gondos szerkesztésre, hanem ad hoc jelleggel történtek. Bár e módosításokat olyan személy intézte, aki közreműködött az összeállításban, s tudása is megvolt hozzá, de az ember feje nem káptalan, így jobbára csak nagy vonalakban volt tisztában a tartalommal, s a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem tudta egységes egésszé formálni a művet, az összefüggéseket, hivatkozásokat pontosítani. Így aztán egy eseménysort több változatban is tartalmaz a DAI, az épp aktuális igény szerint módosítva. Tehát ha az első verziót 952-re tesszük, akkor 958-ban, 963-ban, s esetleg 979-ben került sor aktuálpolitikai megfontolások alapján átdolgozásra. Majd egy évszázadra feledésbe merült, s csak a Dukászok alatt bukkan fel újra. Aligha véletlen, hogy a Szent Koronán Gézát Turkia királyának nevezik... |
