Keresés

"1§ Ki, mikor miért? Ki a mű szerzője"

Kézirat minta alapján megerősíthető?  

1/c§ Miért?

Azt Moravcsikék is leírták, hogy a mű törzse, a nemzetekről szóló leírás már a 940-es évek elején kész volt, más mű részeként. 952 körül Rómanosz nagykorúvá válásakor aktuálpolitikai okokból (fogalmazom meg így én) ezt kiegészítették néhány fejezettel, esetleg frissítették, aktualizálták egyes részeit, pl pont a magyarokról szóló részt, Árpád illetve utódainak genealógiájával. Augsburg után, a magyarok korábbi szerepe újraértékelésre került, s a másik római birodalommal való kapcsolatok révén más megvilágításba kerültek események. Gondolok itt Regino híradására, a fuldai évkönyv bejegyzésére, amik megintcsak tendenciózus, propagandisztikus híradások, s véleményem szerint nem függetlenek a bizánci propagandától, azaz lényegében visszakölcsönöztek infókat a magyarokról. Amik közben nyugaton bővültek, módosultak. A fuldai bejegyzés nem tud arról, hogy Szimeon besenyőket bérelt volna fel a magyarok ellen, csak azt tudja, hogy Leó hívására a magyarok tönkreverték Szimeont. Regino úgy tudja, hogy a hunok(magyarok) a Meótiszból a besenyők elől menekültek el. A DAI e két forrás szimbiózisával egy olyan sztorit ad elő, ahol a magyarok bolgár hadjárata után következett a besenyők általi kiűzetés. Az egész folyamat remekül illeszkedik a politikai propagandák szokásos menetéhez, ahogy a fuldai bejegyzés is már eleve. De akkor most foglalkozzunk szigorúan a DAI-val. Tehát a 958-as évszám ennek, a magyarokkal szemben megváltozott politikának a következtében jön szóba, az évszám a fenti fejtegetésből következik. De nem ez az alap, hanem a másik, a 963! Ez utóbbi évszám az, amelyik erősebben játszik, s az első módosítást követő újabb értelmező másolat létrejöttét szükségessé tette véleményem szerint.
Mi is történt 963-ban? Az első és legfontosabb esemény az ifjú Rómanosz halála. Ezt követte Theophanó császárné átmeneti, rövid régenssége, majd Konstantin flottaparancsnokának, Niképhorosz Phókasznak a trónralépte, akit nem sokkal később rokona, Ióannész Tzimiszkész követett 969-ben, mígnem Rómanosz kiskorú fiai nagykorúvá lettek, s visszatért a dinasztikus öröklés. Jellemző a bizánci udvarban zajló eseményekre, hogy talán már Konstantin sem természetes halállal távozott az élők sorából, de fia, Rómanosz megmérgezése elfogadott tény, Phókasz halála sem végelgyengülés miatt következett be. A személyi változások mögött persze nemcsak egyéni érdekek, hanem hatalmi csoportosulások harcai is álltak. Konstantin külpolitikájában a térítés, ajándékokkal való lekenyerezés fontos szerepet játszott, halála után markánsan a katonai megoldások kerültek előtérbe. Persze a propaganda ekkor sem szünetelt, s véleményem szerint ebben játszott nagy szerepet a DAI, s a korábban már említett Bazil Lekapénosz. Bazil 959-ben, Konstantin halála után kiszorult a hatalomból, helyét egy másik eunuch, Ioszéphosz Bringasz vette át. 963-ban aztán újra üstökösként kerül ismét a hierarchia magaslataira. Visszakerül parakoimómenészi címébe, a keleten folyó sikeres háborúkban is részt vesz, mesés vagyonra tesz szert, bőkezű mecénásként válik ismertté, s nem mellesleg Phókasz császár megbízásából újabb excerptát szerkeszt a tengeri hadviselésről szóló munkákat kivonatolva gyűjti össze a régibb korok szerzőinek legfontosabb gondolatait. Phókasz katona volt, nyers és faragatlan, s katonai sikerei ellenére sem lett népszerű a kifinomult bizánci udvarban, így a kényszerházas Theophanó szemében sem. Meggyilkolása nem is okozott különösebb felfordulást, a helyét a császárné szeretője, szintén Konstantin korábbi flottaparancsnoka, szintén sikeres hadvezér, Ióannész Tzimiszkész nagyobb zökkenő nélkül foglalta el. A nemkívánatos császárok eltávolításában Bazil szerepét különbözőképpen ítélik meg a későbbi korok krónikásai. Hol csendes szemlélőként, hallgatólagos támogatóként, hol aktív szereplőként, zendülések szervezőjeként, fedőakciók részeseként említik, de abban egyetértenek, hogy nélküle nem mehetett végbe az esemény. Mindenesetre üstökösként felragyogó karrierje sejtetni engedi, hogy a hatalmat átvevő katonai lobbi, hogy ezt a mai fogalmat használjam az egykori csoportosulásra, Bazilban egy ravasz, művelt és képzett embert talált, akit személyes ambíciói, illetve Konstantin alatt betöltött szerepe alkalmassá tett arra, hogy céljait keresztülvigye, s tartósan hatalomban is maradjon. Mint említettem, Phókasz katona volt, s kevésbé járatos a kifinomult diplomáciai cselszövésekben, tehát szüksége volt egy olyan emberre, aki viszont járatos volt ez utóbbiban. Bazil lehetett az, aki Phókaszt és a mögötte csoportosulókat szalonképessé tette az udvarban. S akkor végre szóljunk a DAIról is. Mint említettem, Bazil szerepe már az első kompiláció összeállításában is eléggé valószínűnek látszik. Konstantin alatt betöltött pozíciója, s a trönörökös nevelésének felügyelete, továbbá a tudás iránti érdeklődése egyaránt predesztinálta erre a szerepre, s ennek nyomán a 958-as betoldást is köthetjük a nevéhez. Mindezt azért tartom szükségesnek újra hangsúlyozni, mert az előbbi fejtegetéseimet azzal zárnám rövidre, hogy a katonai lobbi szalonképessé tételének érdekében felhasználhatta az ominózus DAIt, mint a tudományos igénnyel megalkotott uralkodói kézikönyvet, mégpedig az éppen aktuális politikai viszonyoknak megfelelően kiegészítve, gyakorlatilag a katonai lobbi érdekeinek megfelelően átalakítva azt. Korábban más topikban felvázoltam egy teátrális szcenáriót ennek illusztrálására, de ennek szelídebb verziója is elképzelhető. A lényeg az, hogy a DAI bizonyos fejezetei az épp aktuális politikai érdekeknek megfelelően, azaz a katonai lobbi szalonképessé tétele miatt kerültek finomításra, azaz átírásra. A miértre a válasz elég egyértelmű. A katonák katonák, a bizánci udvar kifinomult ízlésű hivatalnokai számára egy absztraktabb, tudományos igénnyel megfogalmazott eszmerendszer, ami például Konstantin ideája volt, sokkal elfogadhatóbb, s épp emiatt vált a DAI egy fontos eszközzé. Konstantin állíttatta össze, tehát az ő elveit tükrözte, így ha a katonai lobbi törekvéseit be tudják csempészni a konstantini eszmék közé, akkor ezáltal tulajdonképpen egy konstantini hagyományt tesznek folyamatossá. Ami által szalonképessé válik a katonai rezsim is. Erre az eszmei igazításra keresve sem találhattak alkalmasabb embert Bazilnál. Műveltsége, múltja, Konstantin alatt betöltött pozíciója, s ezáltal ismeretei mellett személyes ambíciói is segítették a katonai lobbival való kiegyezést. Nem véletlen, hogy Phókasz első intézkedései közt szerepelt Bringasz leváltása, száműzése, s Bazil Lekapénosz kinevezése. Ennek a törekvésnek tudhatjuk be az újabb excerpta elkészültét, s nem véletlen a témaválasztás sem. A tudományos alapossággal kidolgozott közigazgatás konstantini eszméje, legalábbis Phókasz országlásának kezdetén ilyen külsőségekben nyilvánult meg, s ennek az eszmének keretében válhatott olyan fontossá a DAI, hiszen annak célja pont ez volt. Bazil élettörténetének ismeretében talán nem véletlen az a 979-re utaló margószéli jegyzet sem, amelyre Moravcsikék utalnak, s amely egy 979-es másolat/átirat létét feltételezi. Eszerint 979-ben történt valami, amihez újra fel akarták használni a DAIt, feltehetően az ekkor épp uralkodó császár, II. Bazil ellenében. Vagyis a régi receptet kívánták újra felhasználni, s ehhez alighanem a régi embert megnyerni. Szerény ismereteim birtokában csak tippelni tudok, hogy történetesen a II. Bazil ellen lázadó Bardasz Szklérosz kívánta felhasználni Bazil Lekapénosz közreműködésével a DAIt egy, a korábbihoz hasonló akcióhoz. Bazil császárt azonban kemény fából faragták, s a harcmezőn bizonyított. 979-ben leverte Szkléroszt, majd egy évtizeddel később egy újabb lázadó tábornokot, Bardasz Phókaszt győzött le 989-ben. Ezzel megtörte a nagyhatalmú katonai arisztokráciát, amit korábban katonai lobbinak neveztem, miközben a hadsereg nagyobb részének hűségét is fenntartotta. De nemcsak katonai téren volt sikeres (nevéhez fűződik Bulgária meghódítása is), hanem az adminisztráció terén is. Uralkodásának kezdetén Bazil Lekapénosz "hatalma" csúcsán áll, a katonacsászárok alatt az adminisztráció irányítója, s emellett mesés vagyon felhalmozójaként szinte kiskirályként éli életét a keleti hódítások gyümölcsének learatásával. Vagyonszerzésének legitimitását többen is megkérdőjelezik, így újfent érdeke, hogy az ifjú császár érdeklődését a császárral együtt elhárítsa, azaz a katonai lobbival együttműködve új császárt ültessen a trónra. Szklérosz balul sikerült lázadása után Bazil még a helyén marad, de 985-ben már nélkülözhetővé válik, s a császár vizsgálatot rendel el, ami után vagyonát elkobozzák, őt magát száműzik, s még ebben az évben meg is hal.
Szumma szummárum, véleményem szerint a DAI nem egy mai értelemben vett szakdolgozat, amit egyszer elkészítettek, s aztán úgy maradt, hanem egy afféle kézikönyv, szöveggyűjtemény, amit az épp aktuális politikai igényeknek megfelelően módosítottak, átírtak. Emiatt kerültek bele önellentmondások, s maradtak benne pontatlanságok. Az átalakítás általában hirtelen fellépő igény volt, s nem voltak hónapok a gondos szerkesztésre, hanem ad hoc jelleggel történtek. Bár e módosításokat olyan személy intézte, aki közreműködött az összeállításban, s tudása is megvolt hozzá, de az ember feje nem káptalan, így jobbára csak nagy vonalakban volt tisztában a tartalommal, s a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem tudta egységes egésszé formálni a művet, az összefüggéseket, hivatkozásokat pontosítani. Így aztán egy eseménysort több változatban is tartalmaz a DAI, az épp aktuális igény szerint módosítva. Tehát ha az első verziót 952-re tesszük, akkor 958-ban, 963-ban, s esetleg 979-ben került sor aktuálpolitikai megfontolások alapján átdolgozásra. Majd egy évszázadra feledésbe merült, s csak a Dukászok alatt bukkan fel újra. Aligha véletlen, hogy a Szent Koronán Gézát Turkia királyának nevezik...

1/b§ Mikor?

E pillanatban ez a kérdés a legnehezebb. Eredeti kézirat nem maradt fenn, a legrégibb, a párizsi kézirat Ioannész Dukász cézár/társcsászár írnokának másolata a műről (vagy annak egy másolatáról). Mivel kompilációról van szó, amely különböző korokból származó, különböző eredetű, s különböző színvonalú munkák kivonatait tartalmazza, esetleges saját elképzelésekkel vegyítve, s amit a későbbi másolók nem mindig betűhíven írtak át, csak közelítő időpont adható meg, s bizonyos részek esetlegesen későbbi elképzelést is tartalmazhatnak. Moravcsikék elképzelése a 952 körüli időpontra első látásra reálisnak látszik. Rómanosz ekkor már 14 éves, tehát szellemileg is érett arra, hogy az uralkodás nehéz művészetével ismerkedjen. Moravcsikék felvetik, hogy egyes részek már korábban elkészültek, s a 952 a végleges összeszerkesztés időpontja. A magam részéről ezt még megtoldanám azzal, hogy aktuálpolitikai okokból a szerkesztés még 952-ben sem zárult le, sőt a császár halála sem zárta azt le! S ez véleményem szerint pont a minket is közelebbről érintő részekben érhető tetten. Augsburg után megváltozott a császárság magyarok iránti politikája, amely indokolttá tehetett egy ilyen módosítást a tankönyvben is. Majd a császár halála után szintén aktuálpolitikai okokból újabb módosítás történt. A későbbiekben A DAI jelentőségét veszítette, bár egy margószéli hivatkozás alapján 979-ben Moravcsikék egy másolat elkészültét tételezik fel. Tehát a jelenleg vallott 952 körüli időponthoz két újabbat fűznék hozzá. Egyrészt 958-at, másrészt 963-at. Ezeket a mű belső tudósításából, illetve a külső körülményekből, politikai eseményekből vélem levezethetőnek.

Kezdjük az elsővel, mert ez az egyszerűbb. A 37. fejezet a besenyőkről szól. Ebben szerepel : "Ötven évvel ezelőtt az említett úzok egyezséget kötöttek a kazárokkal, rátámadtak a besenyőkre, felülkerekedtek rajtuk, s elűzték őket földjeikről, ahol az említett úzok a mai napig élnek..." Ezután a besenyők kóborolnak, majd a turkok (magyarok) szállásait foglalják el, s: "... és urai annak a területnek, mint mondottuk, mind a mai napig, ötvenöt esztendeje." A különböző értelmezések a besenyő-magyar konfliktust veszik górcső alá, s legfeljebb elírásnak veszik az 50-55 évet. Véleményem szerint is elírás, de nem úgy. Inkább automatizmus, amely önkéntelenül mozgatja az ember, a másoló kezét. Azaz az eredeti szöveg lenne egy 958-ban íródott, amit ismer a másoló, aki 963-ban másol. A szöveg kezdetén szereplő "ötven évvel ezelőtt" kifejezésből automatikusan kiszámolja az időpontot: 958-50 = 908. majd a szakasz végén a "mind a mai napig", azaz 963-ig, vagyis 963-908 = 55 év születik. Tehát a másoló itt nem mechanikusan végezte dolgát, de értelmezte is, s tudat alatt automatikusan "korrigálta" is az évszámot. Így az esemény egy 908-ban zajlott besenyő-magyar konfliktusra utalna, amelyben eleink húzták a rövidebbet. Aktuálpolitikai okokból, a "ha ló nincs, szamár is jó" elvén egy politikai szempontból megfelelő eseményt helyeztek más megvilágításba, más időbe. A propaganda már csak így működik. vegyünk egy eseményt, ami számunkra megfelelő, majd helyezzük olyan kontextusba, hogy még megfelelőbb legyen. Ezzel azt akarom mondani, amit mostanában már mások is pedzegetnek. A honfoglalás és a besenyő előnyomulás "nem akkor, nem úgy, s nem az" volt, ahogy azt a regnáló felfogás elképzeli. A kettő nem függ össze, s végképp nincs ok-okozati összefüggés köztük. Ezt ideológiai megfontolások alapján fejlesztették ki, s támogatták meg különböző források megfelelő (át)értelmezésével. Ez kivezet a témánk köréből, de szükséges szólni róla, mert a regnáló honfoglalás- illetve besenyő-mitológia alapműként hivatkozik a DAI-ra. A 908-as időpontot még egy belső infóval támogatnám meg: A 40. fejezetben, a kavarok és turkok nemzetségeiről szóló részben a besenyők támadását megelőző leírásban arról szól, hogy a turkok (magyarok) Leó hívására tönkreverték Szimeon bolgár cárt, majd visszatértek országukba. "Abban az időben Lioüntika, Árpád fia volt a vezérük". A magyar-besenyő konfliktus eltérő leírásából leginkább arra következtetnek, hogy több is volt, s ezeket összemosta a szerkesztő. Szerintem viszont egy volt, csak a különböző időpontokban történt felhasználás különböző aktuálpolitikai célok miatt különböző megközelítést, eseménysort okozott. Az első szerkesztés idején Bulcsú "kedves barát", ekkor pusztán semleges megközelítésben egyszerű eseményközlés történik. Ez a 40. fejezetbeli, bolgár iniciálásra történő besenyő támadás lehetett 908 után. Erről bolgár közvetítéssel értesülhettek, így került bele Lioüntika, ami egy szlávos olvasata lenne a Jutocsa névnek. Hogy Árpádot a harmadik fia követte volna a trónon, arra csak indirekt utalást találunk szintén a DAIban, amikor Falicsot, fiát nevezi regnáló uralkodónak Bulcsú látogatása idején (feltehetően). Az a szokás, hogy a legidősebb fiúnak kell követnie az apát, nyugati hagyomány, a steppén, de a ruszoknál sem volt teljesen általános. Sőt a hazai krónikás hagyomány egyenesen a legkisebbet, Zoltát nevezi meg utódnak. A külső körülmények ecsetelése már átvezet a "miért" témakörébe, így ezt most itt lezárom.

1/a§ Ki?

Konstantinról tudjuk, hogy az élete nem volt könnyű, s fiatal korában rokonai nem engedték uralkodni, lényegében apósának árnyékában élt. 945-ben vált igazi egyeduralkodóvá. Korábban idejét nagyrészt a könyvtárban töltötte, s itt szerezte tudását, mondják, s el is hihetjük. Mindenesetre az ő idején készült el az Excerpták gyűjteményének legtöbb darabja, azaz különböző szerzők fontosnak tartott munkáiból az értékesnek tartott részeket kivonatok formájában megőrizték. Természetesen a kor legkiválóbb elméi dolgoztak azon, hogy kiválogassák az értékes munkákat, s azokból a legfontosabb mondandót. Nincs új a nap alatt... Ma is van törekvés arra, hogy "objektív" módon osztályozzanak munkákat, lásd scientometria, az eredmény nagyjából ugyanaz. Az ideológiák uralkodnak, s a fő ideológusok mondják ki a verdiktet...
A thémákról illetve a ceremóniákról szóló munkák szintén Konstantin neve alatt láttak napvilágot, de az említett szerkesztőbizottság tevékenysége nyilván közrejátszott, amellett, hogy Konstantin személyes közreműködését nincs okunk megkérdőjelezni. Hasonlóképp, a téma fontossága okán a DAIt is egy ilyesféle kooperáció eredményének tekinthetjük. Ezzel Konstantin érdemeit aligha csorbítjuk, ugyanakkor későbbi mondandóm szempontjából fontos ennek tudatosítása. Anélkül, hogy belefolynék a későbbi dolgokba, már most felhívnám a figyelmet egy fontos személyre, aki a korszak meghatározó "szürke eminenciása" volt, hullámzó karrierje, váltakozó erejű befolyása, hatalma mindenképp érdekessé teszi őt a tárgyalt korszak vonatkozásában, mondanivalóm szempontjából pedig kiemelkedően fontos. Ez az ember Bazil Lekapénosz, Konstantin apósának törvénytelen gyermeke, akit kasztráltak, s eunuchként Konstantin legfőbb bizalmasa, parakoimómenész ("császár mellett/szobájában alvó"), afféle főminiszter volt. Túl azon, hogy a birodalom ügyeivel foglalkozott, feladatai közé tartozott a trónörökös nevelésének felügyelete is, ráadásul a későbbiekben az utolsó excerpták kompilációja is az ő nevéhez fűződik. Szumma szummárum, minden okunk megvan annak feltevésére, hogy műveltsége, képességei, pozíciója alapján aktív részesként tekintsünk rá a DAI összeállításában.

1§ Ki, mikor miért?

Ki a mű szerzője, mikor készült, mi célból készült?

(Moravcsik-Jenkins kritikai, angol nyelvű munkáját használom, mert ez elérhető a neten, abból magam fordítok, tehát ha a szóhasználatom eltér a bevett változatoktól, ezért van, meg azért is, mert véleményem szerint a fordítások ferdítések is, a sokat emlegetett ideológia...)

Látszólag könnyű dolgunk van, hiszen a mű elején ez elég egyértelműen kiderül. Legalábbis a ki és a miért kérdésre elég egyértelmű a válasz: Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a fiának, Rómanosznak szánta tankönyv gyanánt, hogy ismerkedjen az elődök tapasztalataival, tudásával, s később hasznosítsa ezeket az ismereteket. A mikor kérdésre csak egy biztosat mondhatunk: 959, a császár halála előtt. Bizonyos események, megfontolások kapcsán ezt az időpontot 948-52 közé teszik. De tényleg ennyire egyértelmű minden?

A honfoglalás korának legfontosabb, mert "legbőbeszédűbb" közel egykorú forrása. Szemben a magyar krónikákkal, amelyek jóval később íródtak, s irodalmi klisékkel tűzdeltek, vagyis a fantázia szabadon szárnyal bennük. De vajon a DAI hiteles adatokat közöl, megbízhatóan informál? Miért lenne megbízhatóbb, mint a magyar krónikák, a nyugati elfogult, kliséket halmozó híradások? Pro és kontra. Ami kétségtelen, a DAI megkerülhetetlen, mert "bőbeszédű", legalábbis a többi (közel) egykorú forráshoz képest.

A mű értelmezésekor minden kor az uralkodó ideológiának megfelelően magyarázott bele, értelmezett át szavakat, mondatokat, fejezeteket... Trianon előtt P mester gesztája uralta a közvéleményt, a millenniumi ünnepségek is a krónikák nagyszerű párducbőr kacagányos Árpád vezérét, s a dicső honfoglalókat emelték piedesztálra, pozitív öntudatot sugározva, amúgy magyar virtussal, az osztrákok ellenében. Aztán Trianon traumája egyszerre megváltoztatott mindent. A románok szintén P mesterre mutatva hivatkoztak arra, hogy ők már korábban ott voltak Erdélyben, így hirtelen új forrás után kellett nézni. A DAI kapóra jött, hiszen abba a románok nem tudták belemagyarázni, hogy az ő elsőbbségüket bizonyítja. A bolgárok, szlávok elfértek, főleg a bolgárok, hiszen ők nem szlovákok, s nem formáltak igényt Nagy-Magyarország egyetlen darabkájára sem. A szlovákok meg ekkor még nem számítottak, a csehek is inkább a németek ellen virtuskodtak. Az átkosban még tovább erősödött a DAI forrásértéke, hiszen "múltad a fájó, bús ezer év", s a nemzeti öntudatot jól le lehetett hűteni a DAI-ból kiolvasható besenyők gyalázta vert had képével, s jól oda lehetett sózni a krónikák büszke népének felemelt fejjel virtuskodó, "magyarkodó" kései utódainak. Hogy ma mi van? Ugyanez. Az ideológiai megfontolások nagyban befolyásolják az értelmezéseket. Korábban miért lett volna ez másképp? Nem véletlenül foglalkozom annyit az ideológiákkal. Véleményem szerint a DAI éppen úgy egy politikai megfontolások alapján született propaganda kiadvány, ahogy a későbbi korok számos egyéb történeti munkája. Az aktuálpolitikai megfontolások igenis szerepet játszottak még egy olyan "tankönyv", mint a DAI megírásában is.
Mielőtt az ideológiai alapú hozzászólások mocsara elöntené a topikot, sorra veszem, hogy én mit látok a műben. A következő hozzászólások egy-egy témát vesznek alapul, járnak körbe. Hogy könnyebb legyen a hivatkozás, a keresés, paragrafusokba szedtem. A kulturált vita szabályai szerint megfogalmazom az álláspontomat, amit lehet vitatni, lehet cáfolni, ellenállítást felhozni, "bizonyítani" :) hogy ezt a költői kifejezést használjam, amit sokan mások is használnak, de művelni kevesen művelik... A további értekezés helyett jöjjön a lényeg.