Miuska mostanában rákapott, hogy leül mellénk az asztalhoz a székre, amikor eszünk. Ha kedvére való van a tányérokon, először csak jelentőségteljesen nézegeti, majd elkezd magyarázni, végső fegyverként pedig nyújtogatja a mancsát. Persze tudja, hogy nem szabad lopkodni, de azért jelzi, hogy jó lenne az a valami neki is. Természetesen mindig megsajnáljuk és juttatunk az ő tányérjára is ( szigorúan a földön tálalva), de rendszerint csalódottan otthagyja, mert a tápon kívül kevés dolgot eszik jóízűen.
Perzsi viszont kihasználja, hogy anyukámnál is van némi ellátmány, így már akkora, hogy csak 'nagyseggű'-nek becézzük. Most már nem csak a szőre miatt hatalmas, de van benne anyag is rendesen.
Ami még érdekes, hogy anyukám nem csapvizet iszik, hanem bubimenetes ásványvizet. Múltkor elkezdett olyant adni a cicáknak, azóta nálunk nem is isznak, átjárnak vizet kunyerálni a szomszédba. Erre úgy jöttem rá, hogy elkezdtek nem inni a macskák. Én jó gazda módjára azonnal keresni kezdtem a problémát. Először kimostam az itatót. Aztán kifertőtlenítettem, végül kicseréltem az edényt, de továbbra sem ittak. Már kezdtem pánikolni, amikor megosztottam a gondjaimat anyukámmal. Akkor derült fény a turpisságra. |
