Keresés

"Ha újkor, akkor a nemeseken kívűl, az összes lovashuszárnak, mint katonának volt kardja, a lovasság jellegéhez kapcsolódóan! Így képzeld el a római katonát is."

+1

Köszönöm a gyors választ és rengeteget segitett.

Csak néhány komment.

'A római kor végére, az új bevándorlók, már kevés kelta jellegzetességet találtak a helyi lakosoknál.  Ragaszkodásuk megmaradt, de már nem kelta alapon, hanem szülőföld alapon, mint kelta elődöktől eredő, római polgárok.'

Én is igy gondolom. És ez az őstörténetünk szempontjából alapvető. A kevés kelta jellegzetességet találtak (számomra itt a találtak is fontos).

"Ha újkor, akkor a nemeseken kívűl, az összes lovashuszárnak, mint katonának volt kardja, a lovasság jellegéhez kapcsolódóan! Így képzeld el a római katonát is. Remélem most már érthető!"

Ez számomra a római hadsereg rendkivüli szervezettségét támasztja csak alá, ami a teljes középkoron és kora ujooron is átnyult.

Aztán kelta és késő romai népesség, kelta tulélés.

Irod hogy kevés lekta stilu lelet fennmaradt a késö romai korbol is, atán a késő romai korban érkeztek a szirek, thrákok, szarmata beszivárgás, germán beszivárgás, a hunok is a 4. század közepétől itt voltak (Floriana korai hun leletei). Ez számomra azt támasztja alá, hogy a magyar őstörténet semmiképp sem a szinpad lesöpréséről szolt és nem tekinthető katasztrofa elméletek és ujranépesitések sorozatának: azaz támaszkodhatunk a kárpát-medencei ősök mint népek hosszu sorára, amiből a honfoglaló csoport csupán egy volt, igez aztán ez a csoport volt képes államot szervezni.

De oksi, mielött még berágsz, maradjunk a római haditechnikánál. 

A kelták romanizálása teljesnek mondható! A római kor végére, az új bevándorlók, már kevés kelta jellegzetességet találtak a helyi lakosoknál.  Ragaszkodásuk megmaradt, de már nem kelta alapon, hanem szülőföld alapon, mint kelta elődöktől eredő, római polgárok. A római kardok valóban nem voltak teljesen egységesek, az egyéni ízlés és az adott haditechnikai feltételeknek felelt meg, de mindig is így volt. A harmadik században, a hosszabb spatha megjelenésével, mivel a haditechnika jellege megváltozott, több lovasnép és nagyobb tömegek, egy germán jellegű kard jelent meg a római seregben. És egyeduralkodóvá is vált a késő római időkre. Kisebb pengeeltérésekkel, és egyéni díszítésekkel volt készítve, amikbe a gazdája identitása és ízlése volt beépítve, a római égisz alatt. Az újkori nemesi kardviselést, ne keverd egy hadsereg fegyverigényével!!! Megint. Ha újkor, akkor a nemeseken kívűl, az összes lovashuszárnak, mint katonának volt kardja, a lovasság jellegéhez kapcsolódóan! Így képzeld el a római katonát is. Remélem most már érthető!

Magyarország egyetlen fennmaradt római hosszu kardja.

Készitője kelta és kelta motivumok nyomai figyelhetők meg rajta (eraviscus  kovács?).

A fehérvári muzeumban a továbbélő kelták leletei között kapott helyet.

Ez viszont felvet rengeteg, számunkra fontos hadtörténeti és őstörténeti kérdést.

1. A kelták beilleszkedése és romanizálása mennyire volt teljes (ez példáéul érinti az erdélyi magyarság jelenlegi „romanizálódását is”).

2. megmaradt-e az eredet tudatuk ragaszkodás a szülöföldhöz, Pannoniához.

3. igy ez már más dimenzióba helyezi a rómaiak „kivonulását”.

4. a lelet azt sugallja a római legiok fegyverzete nem volt egységes, saját nemzeti készitésű kardok jelenléte.

5. ez csak megerősiti a nézetemet, hogy a kardviselés nem volt általános, még a kora ujkorban is (renaissance) a kardviselés a nemesség kiváltsága, annál is inkább, mert a kard és páncélkovácsolás ebben a korban is még rendkívül költséges, számos forrás szerint egy birtok értékével vetekedett.

A gorsiumi római (továbbélő) kardlelet

Foto panthera