Igen! A két legmegdöbbentőbb esetem ezek voltak:
1985. májusában behozott a kedves szülő egy 14-15 éves tornász fiút. Elmondták, hogy nagyjából 2 hónapja fájlalja a bokáját, de nagyjából 2 héttel azelőttig pihentetéssel, borogatással, jegeléssel mindig elmúlt. Azóta viszont egyre rohamosabban romlik a helyzet, hisz már a fájdalomcsillapítóval is csak a 0-hoz közeli állapotot tudják fájdalom terén elérni. A fiú mégis járt napi kétszer edzésre, és éppen az Úttörő Olimpiára készült. Mikor minden vizsgálatot megcsináltam, és a röntgen valamint az ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy a srácnak fáradásos törés keletkezett a bokáján, nagyon nyugodtnak kellett maradjak, hogy mint orvos, sem a gyereket sem a szülőket ne ijesszem meg nagyon, de mégis tegyem világossá, hogy ezzel a legtöbbet a gyereknek ártottak, hogy ennyit kivártak.
A másik eset 1992-ben nem sokkal karácsony előtt volt. Akkor egy 15-16 éves lányt kezeltem, aki hozzád hasonlóan versenytáncos volt. Őt nem a szülei, hanem a bátyja kísérte el. Hasonló tünetei voltak. A vizsgálatok elvégzése előtt nem mertem semmit mondani a gyanúmról, amit a vizsgálatok megerősítettek. Fáradásos törés, amihez nála egy bokaszalag-húzódás is keletkezett.
Volt egy harmadik eset, akkor kézsérülésről volt szó egy olyan srácnál, aki burkolónak tanult. Nagyon fájt a karja, de sokáig nem foglalkozott vele. Ám amikor odáig fajult, hogy naponta kellett gyógyszert szedjen, akkor orvoshoz fordult. Itt is, mint kiderült a túlterhelés okozta a legnagyobb gondot. Szerencsére nála törés nem alakult ki, de a túlterhelés miatt a karjában az ínszalagok meghúzódtak. |