Kedves Mind, köszönöm szépen a kedves szavakat és a biztatásokat. Igen, én is bizakodom azért, mert a férjem fiatal és erős, illetve talán azért mert elég "jó helyen" volt a daganat, a homloklebenyben így el tudták távolítani. Nem is volt arról szó, hogy beszőtte volna a környezetét, és az utolsó pillanatig, amíg meg nem érkezett a szövettan az volt a vélemény, hogy grade 2 lesz. Sajnos nem így lett.
Csepi, Köszönöm szépen a lehetőséget is a kérdezésre, és élni is fogok vele, amint meg tudok fogalmazni épkézláb kérdéseket. :)
Jut eszembe, bár még nem tudtam végigolvasni az előzményeket, de ha jól emlékszem András vagy, ugye? Isten éltessen neved napján! :)
AnyaPeli, talán félreérthető voltam, a kérdésem a feledékenységre vonatkozott, hogy az mennyire lett idővel jelentősebb. Igazad van, az embernek sokszor jobb nem tudnia hogy mi vár rá, és bár én nagyon tervezgetős vagyok, az utóbbi fél évben tanulom megélni az aznapot, és csak kisebb távokra előre nézni, arra koncentrálni. Csak közben az is ott mocorog bennem, nehogy elszalasszak valamilyen jelet és ezáltal lehetőséget arra, hogy időben tudjunk reagálni egy változásra. Talán annyit, ha elmondanál, akár a fórumon kívül is, hogy mik jelezték a fiadnál, hogy újra elkezdődött valami. Köszönöm.
Mindenkinek szép hétvégét kívánok!
|