Keresés

Részletes keresés

kicsibea2 Creative Commons License 2018-11-28 16:03:10 6134

Szia, nem vagyok nagy fórumozó, valahogy nekem furcsa volt csak úgy "beleírni az éterbe", így életszerűbbnek tűnt, hogy valakit megszólítok. Köszönöm szépen, hogy válaszoltál. Ő régebben is feledékeny volt, ha volt vitánk emiatt volt, de most sem tudom igazán, hogy ennek van-e/volt-e köze az egészhez. Hogy eddig is volt "alibije", ha érted mire gondolok. 

 

De ma pl.: fel kellene adnia valamit postán már több mint egy hete. az egy dolog, hogy elfelejtette hogy van ez a szitu, amikor egy idő után rákérdeztem, mondta hogy elfelejtette. Utána a papír elől lett hagyva, így újabb napokig láttam, hogy nem történik vele semmi.  Rákérdeztem, figyelmeztettem. Ma reggel már odakészítettem az asztalra, a reggeli mellé egy borítékkal és beszéltünk is róla, hogy ugorjon el a postára. Délben hívom telefonon, rákérdezek és "elfelejtettem", de megyek.  

Persze, tudom hogy ez akár "normális" is lehet, akkor is ha az ember nagyon elfoglalt és ezer dolga van és akkor is, hogyha pont nincs sok dolga és olyan "ráérős".  Ezért - is - vagyok bizonytalan, és kétségek között. 

És érzem azt most is, hogy "kibeszélem" őt. 

 

 És igen, nyilván én minden lélegzetvételét nagyítóval figyelem az első rosszulléte óta; ebben igazad van.   És állandó orvosi kontroll alatt van, mióta ez az 5/23 ciklusú Temozolomide kezelés elkezdődött, minden hónapban csináltak neki CT-t vagy MR-t és az orvos azt mondta, hogy minden rendben, nem talál fizikailag semmilyen elváltozást. 

 

De mit lehet tenni, hogyha ez valóban rosszabb most, és ahogy írod ez egy "nem túl jó jel"? A fiadnál mit mondtak erre? Lehet valamivel kezelni? Vagy egyszerűen csak jobban kell figyelni rá?  

Eddig ő járt el egyedül az OITI-be, és kérte is hogy így legyen. De megpróbálok időpontot kérni az orvosától, és beszélni vele. Ahogy én tudom, egyébként ezeken az alkalmakon rövid beszélgetés történik csak, és igaziból nem tudom, hogy a mentális állapotát hogy mérik fel a betegeknek, mérik -e egyáltalán. 

 

Mert igazából, látni nem lehet rajta semmit. Ha jönnek rokonok, ismerősök mindenki örül, hogy milyen jól néz ki és hogy "túl vagyunk rajta"  És én csak állok csendben, és nem tudok mit mondani. 

A hozzászólás:
AnyaPeli Creative Commons License 2018-11-28 15:18:54 6133

Kedves Kicsibea2!

Bár a bejegyzésed a kedves Nemfoglalt névnek szólt, engedd meg, hogy én is hozzászóljak. Ha feltűnően mindent elfelejt az nem túl jó jel, de lehet, hogy csak jobban odafigyelsz és ezért tűnik fel. Sajnos én is tapasztaltam ezeket az egyetemista, okos fiamnál, nekem ez furcsa volt, mert előtte nem volt feledékeny. Nekem is azt tanácsolták, amikor kiújult neki az eredetileg grade II. Gliomája, hogy menjen vissza az egyetemre, amennyire lehet élje úgy az életét, mint korábban. Van olyan beteg, aki jól reagál a gyógyszerekre és hosszan jól van. Azért, ha lehet beszélj külön a kezelő orvosával, el fog mindent mondani, ami a jelenlegi állapotát mutatja, lehet, hogy azt is, hogy mi várható, mire figyeljetek. Hosszantartó jó állapotot kívánok.

 

Előzmény:
kicsibea2 Creative Commons License 2018-11-28 13:57:21 6132

Szia,

Köszönöm, hogy válaszoltál. Ezt inkább én látom, hogy nem jó neki otthon annyira. Amit meg is értek, főleg hogy egyedül van, hiszen mindenki dolgozik, iskolában van körülötte. Pedig eddig nyár volt, jó idő, kint lehetett lenni a kertben, lehetett menni mindenfelé; télen az ember jobban beszorul a lakásba. Ami szerintem még nehezebb. 

Elég nehéz megítélni teljes igazában, hogy van. És ez nagyon rossz, nekem.  Pl nagyon sok mindent elfelejt.  Ez eddig sem volt idegen tőle, de most tényleg feltűnő. De nem tudom megítélni, hogy ez minek a tünete. Az állapotának, vagy annak hogy otthon van fél éve. És, hogy ebben a szituban valóban mindegy hogy valami hétfőn, kedden, vagy a jövő héten készül el. És ez a fajta "elengedés" is nagyon erős lett nála, mintha semmi sem lenne fontos. De úgy hogy közben nem látom rajta, hogy depressziós lenne. Vagy nem jól értékelem a jeleket.  

Fizikailag jól van, néha fájlalja a fejét; de ahogy Te is írtad, ez lehet egy fronttól is szimplán. És orvosi vélemény alapján, amelyik fájdalmat egy Algoflex elmúlaszt, az még nem is igazi fájdalom. 

 

Persze, tudom, én kívülálló vagyok; nekem "könnyű" okosnak lennem. Nem én vagyok beteg. Csak éppen tele vagyok kérdésekkel, kételyekkel. Mert valahol azt tartanám követendőnek, amit Te is írsz; menni előre, dolgozni, ÉLNI (így csupa nagybetűvel) ameddig lehet. És rossz látni ezt a fajta passzivitást, és nem tudni, hogy ennek fizikai oka van és el kell fogadni; vagy küzdeni ellene. 

 

Az OITI -ben műtötték amúgy, Dr Bagó Attila. 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!