A klasszikus orvosi vélekedés szerint valóban nincs más mód. Persze tudom, HCastorp kolléga most forgatja a szemét a Nagy Összeesküvéselmélet Enciklopédia felett, de nincs.
Igazából a már kialakult kövek maguktól feloldódni nem fognak vélhetően. Ha egész kicsik, akkor éppen eltűnhetnek azáltal, hogy kisodródnak a közös epevezetékbe, onnan a belekbe. Ez viszonylag gyakori, más kérdés, hogyha a kőképződési hajlam megvan, az epehólyag megvan, akkor nemsokára újak jelentkezhetnek.
Amire talán gondolsz is, a kémiai kőfeloldás, ultrahangos kőzúzás egy elméletileg létező, gyakorlatilag pedig használhatatlan, sőt veszélyes módszer, éppen ezért nem is végzik gyakorlatilag sehol a világon - megintcsak a klasszikus orvoslást értve ezalatt. A fő baj ezzel, hogy az epehólyagot, tehát a kőképződés melegágyát otthagyja, tehát az esetek nagy részében egy éven belül megint ott lesznek a kövek. Másrészt veszélyes is, mert a kődarabolás során a kövek elérhetnek egy olyan méretet, hogy az epehólyagból már ki tudnak csúszni, de a közös epevezetékben meg pont elakadnak valahol, és akkor aztán jön az epeúti elzáródás, görcs, sürgős műtét/ERCP, szóval ezt felejtsük el.
Egy epekövet, ha nem okoz semmilyen panaszt, ott lehet hagyni akármeddig. Ha nő, panaszossá válik, vagy bármilyen okból gyanús, akkor meg ki kell venni az epehólyaggal együtt.
|