Lukrécia úgy döntött, itt az ősz.
Már egy hete, be- bekéredzkedik nappal is.
Szundít bent a melegben, majd kimegy 2-3 órára.
Néha ráfázik, mert mire késő este kedve lenne bejönni, már nincs odahaza senki aki beengedné.
Na püff.
Akkor így járt.
De Ő nem felejt.
Legközelebbi találkozáskor duzzogva közli : Nem felejtettem, hogy kint hagytál a hidegben.
Ilyen teljes házi személyzete (mind a hárman) elébe vonulunk , bocsánatot kérünk, és valami fínom falatokkal akarjuk lekenyerezni.
Ez hol sikerül, hol nem.
Ha nincs odahaza csirke máj, akkor buktuk az alázkodós kísérletet.
|