De bizony, csak nem tudok túl sok újdonságról beszámolni. Lehet, hogy tévedek, de mintha kevesebben lettek volna a szokottnál. Nem a látogatók, hanem a kiállítók. Viszont könnyen lehet, hogy később még jöttek, én közvetlen a nyitásra érkeztem. A legtöbb kiállított macska a Maine Coon, illetőleg brit rövidszőrű kategóriába tartozott. Volt még jó néhány bengáli és abesszin is. három tüneményes toyger kölyök, nekik rengeteg hódolójuk akadt, magamat is beleértve.
A bengáli macskák között volt egy csodás, márványos mintázatú, pont akkor zsűrizték, amikor ott voltam, remélem, nyert.
Láttam még fehér színű munckint is, de sajnos, a kedvenc tonkinézemet nem. A kurillian bobcat-ot sem, pedig örültem volna neki. Volt viszont devon rex, csak éppen nagyon szerény volt, csak egy darabka látszott belőle, mert visszahúzódott a lakosztályába.
Elég sok és csinos nyúl is volt, no meg egy hüllőrajongó fiatalember, aki egy szép mintázatú kígyót tartott a csuklóján, két gyíkot meg az asztalon. Ez utóbbiak nyugis természetűek volta, időnként pislogtak egyet-kettőt, egyébként nem zavartatták magukat.
Volt néhány csinos fehérhasú törpesün is, ők is békés szunyókálással töltötték az időt.
Vettem valami tubusos macskavitamint, Silver nyers megvetéssel utasította vissza. A jutifalatot némi szaglászás és töprengés után kegyesen elfogadta. |
