Keresés

ez érdekes megoldás, képtelen lennék tovább menni, ha a lábaim "beállnak" .

Már jobb a noclaud mellett, (kellett min. fél év) de előtte én erre fizikailag képtelen lettem volna tovább lépni, amikor a vádlijaim bemerevedtek, mert minden egyéb is járt vele és mintha betonban állnék. Sietősen már nem megyek, de sétálva szerintem 1-2 km is belefér pici megállásokkal. Azért szakértőtől a helyedben megkérdezném, hogy ez jó megoldás-e, amit tervezel. Persze, ha a továbbiakban is így sétálsz.

Kedves Ariel!

Az infúziós kezelés előtt 100-150m volt az a távolság, amit fájdalom nélkül megtehettem. Tegnap elolvastam azt a beszámolót amit, immár maratoni futó sorstársunk írt. Az fogott meg benne, hogy ő a jelentkező fájdalom ellenére folytatta a haladást. Nos, tegnap ki is próbáltam. Mértem a távolságot, 650m volt. A szokásos 300m után begörcsölt a vádlim, de a fájdalom ellenére tovább mentem. Mit mondjak, nagyon fájt. Igaz sokszor megálltam egy nagyon rövid időre, de kb 500m után azt vettem észre, hogy a nagy fájdalom csökken, és relatíve könnyen értem haza. Ezt ma is kipróbálom. A megtett távolságot pedig naplózom. 

Nekem az volt napi rutinom, hogy kétszer fél órát sétálok, ha a fájdalom a lábamban előjön, akkor megállok, ha lehetőségem van leülök. Ezen most változtatni fogok.

A mofettárol meg be fogok számolni.