A kô NEM oldódik fel. Ami feloldódik, az nem kô.
Illetve sajnos gyakran pont az ellenkezôje történik annak, amit te felhoztál példaként (mármint hogy olyat is megmütenek, akit nem kellene), azaz elôfordul, ahogy nálam is volt, hogy csak a mütét közben derül ki, hogy mennyire súlyos is a helyzet az UH-n látottakhoz (vagy látni vélt dolgokhoz) képest. Nekem pl. a mütét elôtt legalább 4-5 UH vizsgálat volt, mindegyiket más orvos végezte, tehát mégcsak azt sem lehetett mondani, hogy ugyanaz az ember nézett el valamit mindig. Minden leletemen az volt, hogy 1-2 kô van a hólyagomban, gyulladásnak nyoma nem látható, a hólyag fala nem vastagabb stb... de mivel komoly panaszokat okozott (elzáródás, besárgulás és egyéb nyalánkságok), müteni kellett. Hidd el, semminél jobban nem voltam beszarva, mint a mütéttôl, sosem altattak még, minden lehetôséget számításba vettem, csakhogy megússzam a dolgot, mert meg voltam gyôzôdve arról, hogy ott maradok az asztalon. Szerencsére nem így lett... az viszont hozzá tartozik a dologhoz, hogy 1-2 kô helyett egy jó marék mogyoró nagyságú követ kaptam szuvenír gyanánt (olyan keményeket, hogy azokat max az úthenger "oldja") és fél óra helyett kb. 2,5 órát küzdött rajtam a doki, mert a hólyagom a sok gyulladás miatt úgy rá volt gyógyulva a májamra, hogy milliméterrôl milliméterre szó szerint le kellett nyúzni róla. Azt elismerem, nem lettem panaszmentes, de kizártnak tartom, hogy ne a mütét lett volna a legjobb megoldás.
Csak az UH kép alapján semmi baja nem volt a hólyagomnak és zúzható állapotúak, ill. mennyiségüek voltak a köveim. Pedig nem is.
Szóval az lehet, hogy elôfordul, hogy valakinél a mütét után derül ki, hogy esetleg elkerülhetô lett volna, de szerintem kb. ez az aránya azoknak az eseteknek, mikor az ellenkezôje teljesül.
Ez kb. olyan, mint hogy amíg ki nem nyitod a dobozt, addig csak találgatod, hogy mi van benne.
|