Keresés

"Abú Hámidra alapozta az érvelését, aki három helyen emlegetett magrebieket: a Volga-deltában épült Szakszínban, másodszor Kijev vidékén, végül harmadszor Magyarországon"

Mivel المغرب‎‎ (al-Maɣréb) egyszerűen 'a Nyugat', véleményem szerint nem érdemes túlkombinálni, hanafita meg siíta muszlimoról stb. értekezni, adott szövegkörnyezetben nyugati vagy nyugatabbi eredetű mohamedánokat ért alattuk al-Garnáti, éspedig – ez itt a lényeges – a hwárezmiekhez (خوارزم‬‎, Xvârazm) képest. Felesleges tehát ebben az esetben etnikumra és belső vallási irányzatra, szektára találgatni, al-Garnátinál a magrebiek európai, Volgán inneni mohamedánok, a kálizok meg keletiek, ázsiaiak. Hangsúlyozom, az említett szerző szóhasználatában, vagyis ez csak az ő két művének terminológiájára áll. Ezeket a terminusokat ha nem is következetlenül, de mindenki más-más logika szerint használta.

Kristó szerint a kavarok mohamedánok voltak, ennek alátámasztására két érvet hozott: (1) A 11. századra eltűnnek a forrásokból, viszont ezek muzulmánokat kezdenek emlegetni. (2) A kálizok a magyarság elővédjeként harcolnak a 12. sz. közepén Bizánc ellen, a 10. századi kavarokhoz hasonlóan.

Czeglédy megállapítja: "Hogy miért használták a besenyők a kangar nevet a nemesség és vitézség jelölésére, a császár nem tudja, a besenyőkről szóló tudósításának bevezetése (cap. 37_15 9) alapján azonban megállapíthatjuk: azért, mert az a három törzs, amely a kangar nevet viselte, a besenyő törzsszövetség három első törzse, vagyis vezértörzse volt."

Valójában annyi állapítható meg a három kangar és kavar néptöredékről, hogy elő- és utóvéd voltak, azaz háborúban rájuk hárult a legnehezebb, legvéresebb feladat - persze, hogy a hősiesség és vitézség szinonimájává vált a nevük.

Lewicki és Hrbek bizonygatta az izmaeliták, illetve magrebiek besenyő voltát. Utóbbi főleg Abú Hámidra alapozta az érvelését, aki három helyen emlegetett magrebieket: a Volga-deltában épült Szakszínban, másodszor Kijev vidékén, végül harmadszor Magyarországon. Tézisét arra építette, hogy Magyarországon a besenyők nagy számban éltek, illetve saját közigazgatásuk volt. Katona-Kiss rámutatott ugyan, hogy a besenyőknek csak egy csoportja volt kiváltságolva, és nem rendelkeztek kollektív privilégiummal, mint például a székelyek, továbbá hogy vallási szabadságukról nem tétetik az oklevelekben említés, ám valódi ellenérveket képtelen volt felvonultatni. Akár a besenyők három kangar törzse, akár a többiek bárhol iszlamizálódhattak a 7. századtól kezdve a Kaszpi-tó környékén, s már úgy kerülhettek bizánci és magyar kötelékbe. Kristó pedig nagyon érdekes gondolatokat vetett fel a kangarokkal analóg három kavar génosz kapcsán...

Tadeusz Lewicki: Madjar, Madjaristān; in: The Encyclopaedia of Islam V, Leiden, 1986, 1014.

Ivan Hrbek: Ein arabischer Bericht über Ungarn; in: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungariae, 3/3 (1955), 219–23.

"Ez egy teljesen hibás olvasat részedről. Eléggé egyedül is vagy ezzel"

A kangar párhuzamnál maradva, Czeglédy megállapítja: "Hogy miért használták a besenyők a kangar nevet a nemesség és vitézség jelölésére, a császár nem tudja, a besenyőkről szóló tudósításának bevezetése (cap. 37_{15 9}) alapján azonban megállapíthatjuk: azért, mert az a három törzs, amely a kangar nevet viselte, a besenyő törzsszövetség három első törzse, vagyis vezértörzse volt."

Valójában annyi állapítható meg a három kangar és kavar néptöredékről, hogy elő- és utóvéd voltak, azaz háborúban rájuk hárult a legnehezebb, legvéresebb feladat - persze, hogy a hősiesség és vitézség szinonimájává vált a nevük.