Zala az jó, mert csapadékos.
Ahogy javasolták, ekkora méretben gondolkodva feltétlen nézz meg előbb saját szemeddel több helyet is, mi is az valójában, amit akarsz.
Ha más nem jut eszedbe, kitűnő erre a három neten fent lévő bambuszáruda (Gyula, Dmkert, Erdőtelek), plusz Gödöllőn az arborétum fajgyűjteménye, bár ott nincsenek kitáblázva a fajok. A legjobb Gyula, mert ott 20 nm-es parcellákon egymás mellett van 80-100 faj. Lehet látni a habitusokat, növekedési erélyeket, így májusban még az idei tél pusztítása nyomán a fagyállóságokat is. Ott ki fog derülni, hogy amit az ember kinézett a neten, hogy ez a legnagyobb faj és ez kell nekem, az korántsem lesz megfelelő. Így például az előbb ajánlott Ph. pubescens tökéletesen felejtős. Szánj rá egy tízest és vásárolj is valamit, akkor jobban fognak szeretni.
Van egy csomó ilyen infó, hogy pl a violascens csuda hamar csuda vastagra meg bír nőni, de vékony a fala, gyenge.
Vagy hiába szép a castillonis, ha fene lassan terjed.
Ezeket vagy összeszeded bambuszosokkal beszélgetve és olvasgatva, vagy rájössz az évek során magadtól.
Alapvetően a terjedő tövű bambuszok, itt most elsősorban a phyllostachysok odébbmennek évente 1-2 métert. Így célszerű lenne egymástól 5-10-15-20 méter távolságokra ültetned egy-egy tövet, annak foggvényében, mikorra akarod, hogy összefüggővé váljanak. Egy barátomnál egyetlen szál 15 éve elültetett viridiglaucescens mára egy 30 méter szélességű ligetté vált.
Érdemes több fajt ültetni, mert ha egyet ültetsz és az pont öt-tíz év múlva nekiáll virágzani, akkor lőttek az egésznek, szánthatod be és kezdheted elölről. |
