Keresés

Pontosítanék, az erdélyi fejedelmek közül Bethlen Gábor érte el a legnagyobb területi nyereséget Magyarországon az 1621-ben kötött Nikolsburgi békében, amelyben 7 északkeleti vármegyét kapott. Ebben az általam felsorolt tényezők közül egyedül Kassa városa volt (Abaúj vármegye székhelye), a felvidéki bányavárosok pl. Rozsnyó, Körmöc, Selmecbánya más, ettől nyugatra fekvő vármegyékben volt, amelyek sosem tartoztak Erdélyhez. A magyar kézen maradt 11 szepességi város meg értelemszerűen Szepes vármegyében, szintén nem erdélyi fennhatóság...

Az erdélyi dolgokban egyet értünk, mivel Máramaros elvileg a Partium volt (amely ekkor már rég Erdélyhez tartozott), ami azért lényeges, mert az itteni sóbányák végig kuruc kézen voltak, a só pedig közismerten igen gazdasági tényező (pénzforrás) volt.

Ezeknek a vidékeknek a nagyja Kassa központtal az említett fejedelmeknek is birtokában voltak. 

Erdély a kurucok alatt sokat nem hozhatott: 1703-1704 folyamatos harcok, majd mire konszolidálódna a helyzet jött Zsibó és a szinte teljes elvesztés 1705-ben, 1706-ban újra komoly kuruc térnyerés, hogy 1707-1708-ban minden végleg elvesszen. Azért ez minden tekintetben messze volt a fejedelmek itteni nyugodt hátteréhez képest.

Kassa és a felvidéki bányavárosok valamint a 24 szepességi városból 11 (a többi 13 lengyel zálogban) tartósan kuruc kézen voltak, amely jelentős gazdasági potenciállal rendelkezett, ehhez jöttek a máramarosi sóbányák, amelyek a a bukásig.

Abban az időszakban, amikor birtokolták a kurucok Erdély 3/4 részét is (persze jól jött volna a Barcaság, mint fejlett iparok, kereskedő vidék) valószínűleg erősebb volt a gazdasági bázisa, mint az erdélyi fejedelmeknek korábban.