Keresés

""zsibói ütközetben rendkívül súlyos fokú stratégiai hibát követett el"

Harctéren stratégiai hibát nem lehet elkövetni. Csak taktikait (harcászatit). Használjuk helyesen a szakkifejezéseket!"

Nem az volt a hiba, hogy rosszul ástak, vagy rossz helyen ástak volna. Ha ezt követték volna el, akkor taktikai vagy harcászati hibát követtek volna el.

Én viszont azt írtam, hogy a Zsibó melletti (konkrétan a Karikai-szorosban harchoz felkészülő) egységeknek a főparancsnoka, Forgách Simon hibázott azzal, hogy csak jelentősen megkésve teljesítette Rákóczi parancsolatait. Amikor pedig egy nagy seregért felelős főparancsnok figyelmen kívül hagyja vagy akárcsak bármilyen hátrányt okozó késéssel teljesíti a feljebbvalója parancsát, akkor már nem harcászati, hanem stratégiai hibát követ el. És Forgách Simon ezt a hibát követte el: olyannyira elkésett a parancs teljesítésével, hogy azt a késést az ellenséggel szemben már nem lehetett behozni. (A Karikai-szoros egyébként a Zsibótól csak alig pár km-re fekvő Karika falu mellett van a Szamos-folyó völgyében.) -- A parancs mindenkori feltétlen engedelmességgel és megbízható módon történő teljesítése ugyanis az egy stratégiai kérdés, mert megszegése a megbízhatóságot ássa alá annak a személynek az irányában, aki ezt elköveti. Aki pedig ezt úgy követi el, hogy közben beosztott katonai alakulatok mozgatásáért is felel, az saját magával együtt az alája beosztott egység megbízhatóságát is aláássa a parancsnoka szemében. Az ilyen emberre és az általa vezetett egységre ui. nem számíthat többé a főparancsnokuk. Egy seregtest vagy egy kisebb egység megbízhatatlanná tétele pedig stratégiai hiba, mert miközben a sereg többi szárnya megbízhatóan harcol, addig a hibás parancsnokkal rendelkező tevékenysége megbénul, miáltal a főparancsnok által kitervelt haditerv felemássá és csonkává válik. (A konkrét esetben a Karikai-szorosban emiatt egy hosszabb védelmi lyuk keletkezett a kuruc arcvonalban.)

""Azt, hogy a 3. pontban leírtakból mennyire igaz az," kezdetű bekezdéshez.

Mi ez a zagyvaság? A kurucok másra nem voltak jók, mint portyázásra. Thalyék meg gyártották mellé ezt a zagyva ideológiát, amit visszamondasz. Nettó butaság."

A portyázás is a partizán harcmodor egyik formája, melynek lényege az ellenséges hadoszlopok állandó zaklatása és demoralizálása bekerítéssel, meglepetésszerű hirtelen roham-támadásokkal, és kiéheztetéssel, majd legvégül az ellenséges sereg megtörése. Ennek a harcmodornak a leglényegesebb tulajdonsága, hogy az egyébként számbeli erőfölényben lévő ellenségnek nem hagyja ezt a tulajdonságát érvényre juttatni, ezáltal az előnyét elveszítve hátrány-helyzetbe hozva azt.

Miért mondod, hogy zagyvaságot írok, amikor ugyanez a partizán harcmodor a Teutoburgi erdei ütközetben a római ellenséges hadsereg teljes fokú katasztrofális vereségét vonta maga után? Ami az egyik esetben működött, az a másik esetben miért ne működhetett volna, ha Rákóczi és tábornokai szigorúan csak ehhez a harcmodorhoz tartják magukat?? Ami működött Teutoburgnál, az miért ne működhetett volna Magyarországon???

Tökéletesen hozod a féligazságú tendenciózus kliséket.

Rákóczi seregének magját a vitézlő rend alkotta, az a Thököly alatt 15-20 ezer, vele egyidőben az uralkodó oldalán szintén kb. ugyanannyi, majd a törökök elleni harcok alatt az 1690-es években összesen még ennél is kicsit jobban felduzzadt tömeg. Ez egy hivatásos katonatömeg volt. A parasztfelkelők meglehetősen kis részt alkottak a seregben, ők is felolvadtak a hivatásosok között. Nem véletlen, hogy Rákóóczi nem tudott normális gyalogoscsapatokat felállítani.

A magyar gyalogságot Rákóczi bukása után sok iegen tiszt segítségével állították egy szintre a nyugati gyalogosokkal, addig harcértékük alacsonyabb volt, ne is kevéssel.

"a szabadságharc első fázisában bekövetkezett első sikerek"

Jajj megint mekkora üres frázis. Rákóczi azért tudott sikert elérni, mert az ország katonailag kiürült, mert szinte minden mozdítható reguláris egységet Itáliába, vagy német területre vezényeltek. Valamirevaló nyílt ütközetet sem ekkor, sem később nem tudtak nyerni.

"zsibói ütközetben rendkívül súlyos fokú stratégiai hibát követett el"

Harctéren stratégiai hibát nem lehet elkövetni. Csak taktikait (harcászatit). Használjuk helyesen a szakkifejezéseket!

"az osztrák csapatok körülzárták"

Igen, azok az osztrák csapatok, akik magyar huszárok voltak...

"Porosz-sziléziai segítségkérés"

Megint egy hamis toposz. A porosz csapatok vállvetve küzdöttek a franciák ellen a Rajnánál és a Németalföldön. Szilézia meg ekkor még Hb. uralom alatt állt...

"hasonó hibák miatt veszett el"

Komolyan gondolod ezt a zagyvaságot? A nyílt összecsapások azért vesztek el, mert a kuruc hadsereg szervezete, fegyelme, harcértéke nagyságrendekel a császári csapatok alatt maradt, nem beszélve a hadvezérek teljesítményéről. Szegény Rákóczi pl. pocsék hadvezér volt. A kuruc csapatok szinte csak portyázásra, ergo rablásra voltak jók, másra nem. Ellentétben a császári sereggel, ahol a csapatoknak egy része volt csak könnyűlovas, ráadásul még a magyar egységek is sokkal jobb tisztek alatt, sokkal jobb harcértékkel bírtak.

"Azt, hogy a 3. pontban leírtakból mennyire igaz az," kezdetű bekezdéshez.

Mi ez a zagyvaság? A kurucok másra nem voltak jók, mint portyázásra. Thalyék meg gyártották mellé ezt a zagyva ideológiát, amit visszamondasz. Nettó butaság.

"[...]az "eb ura fakó" szellemisége és Rákóczi belpolitikai kudarcai, amit az erősebb központi hatalom kiépítésének céljából próbált meg, megmutatják, hogy valójában egy jól kitapintható főúri kör saját hatalmának erősítése céljából indított felkelése volt, nem pedig egy romantikus szabadságharc, aminek a Thaly-féle történelemhamisítók megpróbálják bemutatni."

Ez csak részben állja meg a helyét, amit jól mutat az a tény, hogy a szabadságharc elődje és legelső kiinduló fázisa a hegyaljai felkelés volt, amit az elnyomástól elkeseredett parasztok robbantottak ki. Ennek a levert felkelésnek a megmaradt parasztembereiből alakult tovább az kárpátaljai felkelés, amely a Beregi-Tiszahátról a parasztseregek északra vonulásával Rákóczi elé ment a lengyel határra, hogy bevárja a főurat (fejedelemmé csak később iktatták be!), és Rákóczi tulajdonképpen ennek a kárpátaljai-tiszaháti felkelésnek állt az élére. Miután bevárták Rákóczit, utána délnyugat felé vették az irányt a lengyel határtól Ugocsa és Bereg vármegyék alföldi peremvidékei felé, de közben megfizették a tapasztalatlanság és a rosszul felfegyverzettség tanulópénzét is: Dolhánál kisebb vereséget szenvedtek. Rákóczi és Esze Tamás ezután összeszedték a még csak alakulófélben lévő sereget, és fokozatosan megtanították nekik a katonai fegyelem fogalmát mint a siker egyik kulcsát, és a felfegyverzésébe is belekezdtek. Útközben újabb kisebb-nagyobb csoportokat csatoltak a sereghez, de jó idő beletelt még, mire az első kisebb sikereket magukénak tudhatták. Idővel azonban a fegyverzeten és a harci morálon is sikerült sokat javítani, részben ennek voltak köszönhetőek a szabadságharc első fázisában bekövetkezett első sikerek. Ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy az osztrák hadak a spanyol háborúval voltak lefoglalva a szabadságharc első fázisának éveiben.

A szabadságharcosok és vezetőik főbb gyenge pontjai:

1. Rákóczi rézpénze hamar elértéktelenedett, ezért volt szükség az idegen területen végrehajtott zsákmányszerzésekre.;

2. Nem volt elég ágyú a nehéztüzérség teljes felállításához, és eleinte a kézifegyverek sem a legjobb minőségűek voltak.;

3. Rákóczi nem ismerte fel azt, hogy egy még csak a tanulóéveit élő sereg egy már képzettel szemben nem vállalhat nyílt nagy csatákat, hanem helyette mindenkor a Bottyán-féle partizán harcmodort kellett volna alkalmazni, amelynek lényege az ellenség és annak utánpótlási vonalainak folyamatos gyengítése, zaklatása, szétszakítása kisebb egységekre, ezek bekerítése, majd végül demoralizálása, kiéheztetése, és megtörése.

4. Forgách Simon a zsibói ütközetben rendkívül súlyos fokú stratégiai hibát követett el akkor, amikor Rákóczinak a fedezék- és védműásásokra vonatkozó parancsolatait csak igen megkésve hajtotta végre. A zsibói csatából emiatt lett vesztes csata. Az ugyancsak Forgách Simon által vezetett koroncói csata is hasonó hibák miatt veszett el... . Végül a trencséni csata azért veszett el, mert az egyik seregtest könnyelmű várbevételi akcióba kezdett, és felhívta magára egy olyan kritikus pillanatban a nálánál ekkor még erősebb osztrák csapatok figyelmét egy olyan történelmi pillanat előtt, amelynek célja a Porosz és sziléziai hadak segítségkérésére irányuló rejtett(!!!) határátlépés lett volna a feladata. A csapatokat viszont így az osztrák csapatok körülzárták, és a csata elveszett, amelynek következményeképpen a Porosz-sziléziai segítségkérés és a velük való hadsereg-megerősítés elmaradt(!!!!!).

Azt, hogy a 3. pontban leírtakból mennyire igaz az, hogyha egy gyengébb sereg akar legyőzni egy létszámfölényben lévő sokkal erősebbet, annak a legjobb módja az, ha mindenkor a partizán harcmodort kellett volna alkalmazni, amelynek lényege az ellenség és annak utánpótlási vonalainak folyamatos gyengítése, zaklatása, szétszakítása kisebb egységekre, ezek bekerítése, majd végül demoralizálása, kiéheztetése, és megtörése. Ennek a haditaktikának a sikerére, győzelmére, és ezáltal komolyan veendő létjogosultságára talán az egyik legjobb -- ha épp nem a legjobb!! -- történelmi példa a germán törzsek és a római légiók között lezajlott Teutoburgi erdei ütközet, melynek során az Armínius által példamutatóan összetartó és egymást védelmező és segítő egységbe kovácsolt germán törzsek sikeresen legyőzték a Varus által vezetett technikai erőfölényben lévő római légiókat, amelyeknek azonban ezt az erőfölényét a germán hadvezetés -- elejétől végig a partizán harcmodor lényegét szem előtt tartva! -- nem engedte a római ellenséges légiók számára kihasználni. Ebben a csatában olyan fokban demoralizálta az Armínius vezette germán haderő, hogy a római légiókon hamarosan az ellenségtől való félelem és rettegés légköre uralkodott el, és ez a számukra idegen terület ismeretének hiányával, és a germán ellenség zaklató-rajtaütő és demoralizálásával együtt végül egy katasztrofális római vereséghez vezetett. (A korabeli hadijelentésekben tetten érhetők a légiósoknak vesszőketrecekben való elégetése, üstben elevenen való megfőzése, ill. a csontpatak, csontösvény kifejezések(!!) és azoknak német megfelelői.)