Keresés

Ott kellene kezdened, hogy a mai fogalmakat és jelentésüket nem vetíted 300 évre vissza.

Ez nem az a "szabadság"harc volt, amit mai fejjel beleképzelsz.

A hds. tömegbázisának egyik részét adó parasztok a jobbágy sorból való kitörést és egyéni-kollektív kiváltságokkal megerősített szabadságjogok megszerzéséért harcoltak. A másik résznek - ex végváriak, hajdúk, katonaparasztok - meg már ez megvolt, de a török háborúk elmúltával és a nemesi-központi hatalom erősödésével ezen szabadságjogok megvédéséért fogott fegyvert. Hasonló motiváció a városi-mezővárosi rétegnél is megvolt. A nemesség az erősödő központi hatalom és az általa beültetett idegen nagybirtokosokkal szemben védte a nemesi szabadságjogait, elsősorban vármegyei szinten. A főurak esetében meg leginkább egyéni sérelmek, hatalomból való kiszorulás játszott szerepet, ők nagyobb beleszólási szabadságot akartak az országos ügyekbe. Az eltérő társadalmi csoportok teljesen másképp értelmezett "szabadság"-okért küzdöttek és az egyik legfőbb belső társadalmi problémája pont az volt a mozgalomnak, hogy ezeket a szabadságokat egymás érdekeit sértve, egymás kárára szerezhették meg. Amíg találtak közös kapcsokat - pl. vallásszabadság védelme a protestánsok részről, császári adózási-katonatartási túlkapások - addig fenntartható volt a szövetségük, de amint megjelentek ugyanezek a vallási, adóztatási, katonatartási problémák kuruc oldalon is a bomlási folyamat is felgyorsult.

És egyébként a szabadságért harcoltak a labanc oldal hazai szövetségesei is. A rácok egy rendi magyar államban jó esetben is betagozódva a vm-i szervezetbe, jobbágysorba süllyesztés rémképével néztek szembe, de pl. az erdélyi szászok is több szabadságot remélhettek a távoli Bécs tartományának német elemeként, mint egy erős erdélyi fejedelemség részeként.

A Thaly-féle vagy éppen a mai értelemben vett nemzeti szabadságért való küzdelemről szó nem volt 1703-ban, az ország szabdságáról, függetlenségéről meg annyi, hogy ahogy lentebb beszéltük korábban, Rákóczinak az is belefért 1708 után, hogy akár Budával együtt visszaadja a Hódoltságot a törököknek katonai segély fejében, csak hogy céljait elérje - legyenek azok bármilyen zavarosak, ellentmondásosak és kiforratlanok.

Zagyvaságot írsz. Nyilván nem vagy történész, nem is baj, de attól még hamis toposzokat puffogtatsz és 19. századi történelemértelmezést vetítesz vissza a 17-18. századba. Rákóczi mögött korántsem állt ott az egész ország, de nagyjából még a többség sem. Neki magának sem volt határozott jövőképe, illetve ami lett volna, annak véghezvitelére pedig gyenge volt. Serege egyetlen számottevő csatát sem nyert meg, legfeljebb párszáz fős ütközetecskéket, igazán jelentős várat ostrommal nem vett be, a serege katonai teljesítményes siralmas volt, Trencsén mellett kb. háromszoros létszámfölényben volt, mégis csúfos vereséget szenvedett.

Hatalmas tévhit a kurucokat szabadságharcosoknak beállítani, mert közülük ez alilg-alig motivált valakit. A katonák zsoldosok voltak, mégpedig a magyarok is. Nem csoda, mert már Thököly seregének katonái is a király zászlója alatt hacoltak, majd Thököly bukása után ismét királyi/császári zsoldba álltak, majd Rákóczi alá, majd Rákóczi bukása után szépen megint császári zászló alá. Azok a híres "erőlekötő" ausztriai, morvaországi portyák egyszerű rablóhadjáratok voltak, szó sem volt az ellenség haderejének lekötéséről. A csapatokat nem tudták fizetni, engedni kellett őket rabolni, amit nyilván ellenséges területen volt célszerű.

"Akkoriban azt tartották jó magyarnak, aki a függetlenség célját tartotta szentnek"

Na, ez egy ordas butaság. Tökéletes példája a kiegyezés utáni '48-as "kuruc" történelemértelmezés visszavetítésének, a legnagyobb történelemhamisító Thaly szellemiségének. A vicc az egészben az, hogy ezt a vulgármarxisták élen Mód Aladárral "csodálatosan" felhasználták saját céljaikra.

Rákóczi felkelése egy rendi felkelés volt a központi hatalom erősödése ellen. Ezt persze leöntötték egy idegen uralkodó elleni fellépés mázával, de az "eb ura fakó" szellemisége és Rákóczi belpolitikai kudarcai, amit az erősebb központi hatalom kiépítésének céljából próbált meg, megmutatják, hogy valójában egy jól kitapintható főúri kör saját hatalmának erősítése céljából indított felkelése volt, nem pedig egy romantikus szabadságharc, aminek a Thaly-féle történelemhamisítók megpróbálják bemutatni. Rákóczi a lengyel utat képviselte.

Ha netán rám írtad volna, én aztán nem vagyok agymosott.

Annak a szabadságharcnak ui. Magyarország függetlenségének kivívása lett volna a végcélja. (Hogy ez nem sikerült, és hogy miért nem az egy másik kérdés.)

Akkoriban azt tartották jó magyarnak, aki a függetlenség célját tartotta szentnek, és azt tekintették ellenségnek, aki ezt a függetlenséget megpróbálta elvenni vagy el is vette.

Ez pedig egy érzelemmentes, tárgyilagos megközelítés. Vagy a célért dolgozik valaki, vagy ellene. (Egyébként ennek a harcnak a célja még a nevében is benne van: szabadságharc.)

Nahát, éppen az ilyen agymosottakról írtam...