Keresés

Ebből: Link

a dokumentumból idézek a 29. oldal:

Nagyarányú „kelési pozícióba fordult” elhalt embriók(a keltetés 18. – 19. napja között)

Az embrió kitölti az egész héjat, és a fej befordul a tojás tompa végében található légkamra felé. A sziktömlő ekkor még mindig a testüregen kívül foglal helyet. Keressünk az embrión fejlődési rendellenességre, az optimálisnál alacsonyabb arányú vízvesztésre, vagy “fej a combok között” típusú rendellenes fekvésre utaló jeleket.

Lehetséges okok: Nem megfelelő hőmérséklet vagy páratartalom az elő-, vagy utó-gépben. Az embrió átrakáskori sérülése, takarmányozási hibák, hiánybetegségek és bakteriális fertőzés növelheti az embrionális elhalások számát ebben a periódusban. Az előgép forgatóművének hibái (pl: a forgatás nem megfelelő gyakorisága vagy szöge), heggyel fölfelé történő tálcázás. Továbbá az előgép magas páratartalma miatt elégtelen tömegvesztésből fakadó magas víztartalom szintén emeli az embrionális el-halás arányát e szakaszban.

Nagyarányú belső pattogzáskori elhalt

Az embrió kitölti a héjat, a csőr behatolt a légkamrába. A szik részben vagy egészben a testüregbe húzódott.

Lehetséges okok: Ugyanazok, mint a kelési pozícióba való beforduláskor elhaltembriók esetében, kiegészítve az átrakás utáni túl magas páratartalommal.

Nagyarányú külső pattogzáskori elhalt

A teljesen kifejlett embrió átlyukasztotta a héjat, de nem kelt ki. A tojás felnyitásakor egyaránt találhatunk élő, vagy elhalt embriót.

Lehetséges okok: Alacsony páratartalom, magas hőmérséklet, vagy nem megfelelő mértékű szellőzés a bújtatóban. Nem megfelelő forgatás, vagy heggyel fölfelé feltál-cázott tojások. Betegség, a szülőpár állomány takarmányozási hibái, huzamos idejű tojástárolás, az embrió átrakáskori sérülése és a túlzott mértékű kelés alatti gázosítás szintén emelhetik az embrionális elhalást ebben a stádiumban

Okosabbat én sem tudok. Próbáld meg leellenőrizni, az itt felsorolt lehetőségek közül nálad melyik jöhet szóba, vagy melyiket lehet biztosan kizárni.

Kotlós alatt mind kikel!!!

MIND!

Csak az nem,ami összetörik.

Ezek nem takarmànyon,hanem emberi kajàn,halon ràkon és zöldön élnek,télen,nyàron.

Gyönyörűek,csodàs tollazat êleterősek.màr a légkamràban a csőr,akkir pusztulnak el.

A kotlösaimat mindet elhordtàk a rókàk .Pesten nem érgezhetem őket,sok a süni,a ragadozómadàr,bagoly.

Szia!

A befulladt tojásokat felbontottad? Mit mutat a „kórbonctani lelet”?
A bújtatás melyik szakaszában fulladtak be?
Áttörtek már a légkamrába, vagy nem? Kivágták-e már a tojáshéját?
Mekkora a légkamra nagysága? (A tojás kb. 1/3-ának üresen kell maradnia a bújtatásra)

Számtalan oka lehet a sikertelenségnek.
Az egyik ok lehet a helytelen hőmérséklet.

Itt is olvastam már, hogy (lustaságból?) bújtatáskor nem veszik vissza kellő mértékben a hőfokot, emiatt megfuthat a keltetőgép és benne a kelésben lévő csibék hőmérséklete.

A kibújni igyekvő csibe már jelentős izommunkát fejt ki. Ez jelentős hőt fejleszt, és ugrásszerűen megnövekszik az oxigénigénye és a kibocsájtott  CO² mennyisége.

 Ha nincs meg a csibe testhőmérséklete és a tojást körül ölelő levegő között a szükséges mértékű hőkülönbség, a csibe túlmelegszik, hőgutát kap és elpusztul, még a tojásban.
Nem kell megijedni!  36,5 foknál sem fáznak meg a kibújáskor a csibék.

Egy másik ok lehet az elégtelen szellőzés. Túl kicsi a szellőző nyílás, vagy nincs eléggé kinyitva.

Amint említettem, a fokozott izommunka fokozott anyagcserével jár. Elégtelen szellőzés esetén kevés lehet, elfogyhat az oxigén, illetve túlzottan feldúsulhat a széndioxid a keltetőtérben.
Bújtatáskor ellentmondásos a feladatunk, mert miközben növelni kell a szellőzést, a páratartalmat meg kell emelni 75-80% körülire. A nagyobb szellőzőnyílásokon több pára szökik el. Emiatt sokan nem nyitnak kellően nagy nyílást.

Ha az előkeltetés során túl sok a pára, a túl kicsi légkamra nem tud kellő oxigén tartalékot biztosítani a kibújáskor.
Az alacsony pára túl nagy vízvesztés okoz a tojásban, legyengítve az embriót. Emiatt is befulladhatnak.

Ezért szoktam hangsúlyozni: csak az előírt páratartalmat biztosítsuk!
Nem kell sem páradús őserdőt, de sivatagot sem létrehozni a keltetőtérben.
Ezeken túl még számos oka lehet a befulladásnak. Pl. genetikai okok, a szülőpárok helytelen takarmányozása, a keltetésre szánt tojások kezelése, a forgatás mértéke, gyakorisága, stb. stb.