Keresés

OFF 2.:

Sőt elárulok neked egy nagy titkot, kedves Authosz. :-)

Benkő regényfolyamában, a Braszláv-várnál vívott csatával foglalkozó részben pl. a magyar hadsereg mellé beosztott szláv asszonyok főzik óriási kondérokban a levest a magyar harcosok számára, meg más feladatokat is kapnak, pl. segédkeznek a sebesültek ellátásában, meg ilyesmi.

Persze szláv férfiak is vannak beosztva gyalogos segédhadként, pl. fát vágnak, sáncokat építenek, sebesülteket hordamak meg ilyesmi, ami a lovas nomád harcosnak büdös volt.:-)

A többit képzeld hozzá. :-) na ez az igazi etnogenezis. :-)

Egyébiránt Benkő a Breclavsburgi csatát egy gigantikus és heroikus honvédő háborúnak ábrázolja, amit a magyarok sikerrel vívnak meg a gaz, álnok bajorokkal szemben, akik a magyarság teljes megsemmisítésére törekednek. :-)

No mindezt csak az egy évezredes magyar - szláv - német barátság jegyében vetettem papírra. :-)

OFF:

A regény szerint azokat a dunántúli szláv parasztokat sem gyilkolták halomra, akik behódoltak. Minek is tették volna?

Valakinek melózni is kellett, a földeket megművelni.

Köztudomású, hogy a sztyeppei nomádok férfiaknak büdös volt a fizikai munka, főleg a nehéz paraszti munka.

Erre alkalmasabbak voltak a "békés", birkatürelmű szláv parasztok.

Árpád és vezértársai meg voltak annyira stratégiai gondolkodásúak, hogy ezt kihasználják, ahelyett, hogy ostoba módon mindenkit kiirtottak volna maguk előtt, hogy aztán egy leharcolt, pusztává züllesztett országon uralkodjanak.

Ezek a behódolt szláv parasztok egyfajta függő helyzetű szolgáló népség lettek, nem rabszolgák ugyan, de messze nem is szabadok.

Különféle mezei terményekkel, halakkal, szőrmékkel stb. tartoztak szolgálni a magyaroknak, cserébe nem vették el az életüket, sőt adott esetben megvédték őket az idegen fosztogató csőcseléknépség ellen.

Legalábbis a regényben így volt.