A római kori klímaoptimum - más, de nem félreértendő megnevezéssel a római melegkor:-))) - idején Európa középső és északi részeinek éghajlata kellemesebb volt, mint az azt megelőző és az azt követő hűvösebb időszakokban.
Ez nagyjából Kr.e. 100-tól Kr.u. 300-ig tartott, majd az éghajlat ismét hűvösebbre fordult.
Kr. u. 100 körül érte el a csúcspontját, ez egész jól összeesik a római terjeszkedési törekvések maximumával. :-)
A tipikusan mediterrán haszonnövény olajfa elterjedésének északi határa jóval északabbra volt, mint manapság, pl. olajfaligetek voltak a Felső-Rajna-vidéken.
Ez az éghajlati konstelláció nyilván kedvezett mediterrán eredetű embercsoportok északabbra húzódásának.
Egy Spanyolország történelmével foglalkozó könyvben pl. azt olvastam, hogy a római birodalom virágkora, főként a Jeruzsálem Kr.u. 70-es ostroma utáni időszak a zsidóság szétszóródásának első nagy időszaka volt. Hispania provinciába különösen sok zsidó került, de megemlíti a könyv a Hispaniába Szíriából és az afrikai provinciákból érkezett telepeseket is.
Kíváncsi lennék, hogy ezek az embercsoportok, szírek, zsidók, észak-afrikai numidák a Pax Romanát és a kedvező éghajlatot kihasználva vajon meddig jutottak el északi irányba... |