Annak idején a család kedvéért összeollóztam a vonatkozó irodalmat.
Fekete bodza, gyalogbodza, fürtös bodza (utóbbi erdei növény), mind fogyasztható.
Azon van a hangsúly, hogy teljes érésben legyenek és megkapják az alapos hőkezelést (főzés).
A gyalogbodzából készítették a tüdőbetegeknek a "csete lekvárt".
"Rápóti-Romváry: Gyógyító növények - 149. oldal: Földi bodza (gyalogbodza, csete, borzang - Sambucus ebulus L. - bogyóárúját ugyanúgy kell előállítani, mint a fái bodzáét - lekvár alakjában sokak által dicsért tbc-ellenes házi szer."
Mindez tőlem kivonatos kiemelés.
Szerzőink sem dicsérik különös és erős illatát, ezért nem kellemes feldolgozni, de főzés után már olyan, mint a fái bodza.
Szükségből egy egész télen át ittam a levét és még mindig itt vagyok! :)
Ha használatba veszed, a feldolgozásnál kerüld el a lakást, mert hozzátartozóid nem fognak megdicsérni.
Szerzőink az illatát a macskagyökéréhez hasonlítják, de az valóban illatnak nevezhető!!!
(ezt tudom, mert a macskagyökeret saját célra termesztem is - a macskagyökér virága szép és nagyon kellemes, különleges illatú - érdekes módon a Mura folyó árterében is módom volt megcsodálni!). | 
